My Gumiho Is A Idol

5. A hold bája

Hogy mit is mondjak? Meglepett? Igen. Lebuktam? Nem tudom... Hogy ő ki volt? Ez már egyszerű.
Csokibarna szemei majd kiesnek helyükről úgy bámul rám. Nem hiszem el! Szent bolonyaiszószós spagetti! Lőjjetek le! Hiszen ez Byun Baekhyun! Végre megvagy! Jah tudtam én hogy egyszer rádtalálok. Vagy te találsz rám..ebben az esetben az utóbbi. Kapucnimhoz kapok, és gyorsan visszavágom a fejemre.

Teljesen lebénult mi lett vele? Huhhu! Húzogatom kezem szeme elött, arra várva, hogy magához térjen, de semmi. Szerintem szívrohamot kapott. Mi!? Aigooo az nem lehet! Túl helyes ahoz hogy most haljon meg! Térj magadhoz kérlek!
-Térj vissza közénk Baekhyun! Nem halhatsz meg! Még nem! Gondolj RÁM! Ha meghalsz engem lecsuknak, mert megöltelek! Kérlek!- kezdem el rángatni vállánál fogva, majd óvatosan leültetem az egyik padra- Igérem mindent elmondok, csak ne halj meg! Buta emberek miért ilyen törékenyek...- morrmogom a végét, mire egy pillanat alatt magához tér.

Karba teszi kezeit, és lábát is egymásra kulcsolja, olyan kis dívásan. Ez meg mit jelent? Semmi baja nem volt? Megakar halni!? Aish komolyan... Kiegyenesedek és fejemet fogom. Most inkább elmegyek.
-Most hogy már jobban vagy én megyek is.- azzal fordultam egyett és indulok is, de visszaránt és leültet maga mellé a padra.

-Azt mondtad, hogy mindent elmondasz. Nem mehetsz csak így el míg ki nem elégítettél.- Hogy mi? Amíg...Ki nem...elégítem? Szóval erre megy ki a játék? Enyhén oldalra fordulok egyik lábamat a másikra teszem és rákönyökölök térdemre úgy helyezem államat tenyerembe, és a leghuncutabb vigyorommal pislogok rá.

Ha már meglátott akkor mindegy. Hadd lássa hogy ki vagyok. Nem érdekel, hogy ha elmondja valakinek tuti, hogy hülyének nézik majd. És kölönben is úgy is hamarosan úgy az újjam köré csavarodik, hogy le se tudják vakarni rólam. Akkor már nem akarná elmondani senkinek.

-Most meg miért nézel így rám?- hogy miért? Tudod azt te jól... Kielégítlek én éjjel nappal minden féle képpen. Oldalra billenti fejét és kérdőn néz- Aish kölyök! Most komolyan!- fintkrodik el egy grimasszal arcán, közben szemöldökét ráncolja. Úgy néz ki leesett neki, hogy mire gondoltam- Mi vagy te?!- most komolyan? Ezt kérdezi? Na jó miért lepődök meg ezen... Akkor most tudja nem? Miért kell kinyilatkoztassam? Na jó egye fene elmondom. Már veszem a levegőt, hogy megszólaljak, de csak egy nagy sóhajtás lesz mert belém folytja a szót- Egy perverz földönkívüli a feromon bolygóról?- lefagyok azon amit mond. Hogy mi? Hát meghalok. Lassan szélesedik mosolyom majd óriási kacagásba török ki.
Pár perc múlva, mikor kinevettem magam veszem csak észre, hogy engem néz és mosolyog. Elégedetten dölök neki az asztalnak. Aranyos, jó féle...- De most őszintén hány éves vagy igazából?- te meg tudod, hogy gumiho vagyok vagy sem? Őszintén kellene válaszolnom vagy hazudjak neki is mint mindenki másnak? Végül is mindegy, hogy ha tudja akkor nem lepődik meg, de...inkabb azt mondom amit mindenki másnak, az álltalam kreált igazságot.

- Tizenkilenc vagyok. De nem mondod, hogy nem ismersz? Byun Baekhyun a dívák dívája... És te miért vagy itt kint ilyen későn?- most ő ül úgy ahogy én az elöbb, és mindent tudóan vizslat. Na rajtad a sór válaszolj. De csak helyette egy hümmögést kapok, és pozíciót vált. Átteszi egyik lábát a padon, lába közé véve azt, így teljes rálátást nyer pompás alakomra, és egyik kezével az asztalon támaszkodik. Nekem is úgy kell ülnöm mint neki, ha akarom tartani a szemkontaktust, amit most nem hagynék ki semmi pénzért.- Na nem válaszolsz? Én is válazoltam. Rajtad a sor.

-Díva mi? Én? Ez vicces.- hülledezve nevet fel- De ha azt szeretnéd, hogy válszoljak, akkor elöbb megkell hívnod vacsorára. Méghozzá marhahús pörköltre, mivel azt faltad fel.- ártatlanul pislog rám. Most komolyan? Meghívassa magát? Élelmes pont mint én. Hogy ha lenne bennem egy kis emberség akkor én kérleltem volna erre, de mivel, hogy nem vagyok ember így ez nem vonatkozik rám. Különben is bevan zárva a bódé. Fejemmel a bódé felé intek, jelezve, hogy ezt elszúrta- Akkor ezt egy igennek veszem. Gyere van egy másik jó hely ahol éjjeli műszak is van.- meg sem várva válaszom ugrik fel karomtól fogva magával rántva engem is. A szél belekap csukjámba és megbillenti, mire odakapok, és az eddig elfeledett égre nézek ahol a holdat vastag felhő gomojag borítja. Megnyugodva csúsztatom vissza fejemre csukjámat. De aigooo.. ezek az emberek milyen pofátlanok. Nem is hívtam meg! Modjuk pont mint a gumihok... És marha hús..? Hát megőrült ez!? Az egy vagyon! Na mindegy eszünk egy jót.

A sötét utcán húz maga után, vagyis húzott most már mellette lépkedek, de még mindig szorítja kezem, mintha attól félne, hogy elfutok. Olyan mintha egy pár lennénk.. igazán jó érzés. Még sosem fogta senki így a kezem. Már teljesen beleélem magam a meghitt jelenetbe, mikor elkezd hangosan csörömpölni a telefonom. Megtorpanok ezzel Baeket is megallítva. Megrebbenve kapom elő telefonom, de időm sincs a kijelzőre pillantani, mert már Baek kezében, vagyis nadrágja zsebében landol és ott szól tovább. Csak csodálkozva nézek hol rá hol a zsebére. Mégis mi volt ez?

-Enni akarok és ebben senki nem zavarhat meg. Na gyere.- mi az hogy enni akar? Mi az hogy elveszi a telefonom! Ez a kölyök hogy mer így viselkedni velem?! Aish ha tudná hogy sokkal idősebb vagyok nála... Csokolomot kellene köszönjön. Nem ilyen tiszteletlenül viselkednie! De nincs időm tovább morrogni, mert már húz is tovább. Így megyünk de még vagy háromszor cseng a telefonom. Aigooo én ezt így nem bírom tovább.

Hátulról átölelem nyakát és fülébe suttogok.
-Beakie messze van még? Elfáradtam..- babásan dünnyögök fülébe és nyakába, amitől érezem, hogy megborzong. Közben jobb kezemet a jobb nadrág zsebébe csúsztatom, hogy kihalásszam onnan. Óvatosan végig húzom valami keményen a kezem, hogy megbizonyosodjak, hogy az enyéme, amire felsóhajt. Csak nem esik jól ha tapizom a telefonom? Na de igen csak is az enyém lehetet, hisz láttam, hogy az övét a másikba rakta. Majd gyorsan megfogom széllét, mire Beak felsszisszen. Na most meg mi van?

-Az nem a telefonod kicsi lány...- nagyot nyel. Mi az hogy nem? Hát akkor meg mi...? Szent ég! Hamar észbe kapok hogy letapiztam Baek farkát, és gyors mozdulattal kapom ki kezem zsebéből és másikkal szinkroba emelem fel fejem mellé védekezően. Tudtam én hogy az nem lehet telefon nincs ilyen puha tokja, na meg szépen nézek ki hogy hihettem ennek a szép méretnek azt hogy telefon? Csak nem izgult fel... rám?