My Gumiho Is A Idol

2. Meglógás

  Más nap már nem is tudom, hányadik pohár szentelt vizet locsolja a berámázott papírra, ami fogva tart, mondjuk ha érné a papírt sem lenne semmi bajom max eláznék egy kicsit, és a papír sem lenne olyan csontszáraz, de mivel üveg is fedi, ezt a "remekművet "  így semmi bajom nem lehet. Mellesleg remekmű... ezt is úgy vette egy bolhapiacon, hogy díszítése ezt a prfészket meg, hogy mindenkinek azt mondhassa, hogy ez egy ősrégi kép, ami nem tudom kitől származik, na meg persze az a legfőbb oka, az, az, hogy ez volt a legolcsóbb dolog a piacon. Most meg, ebbe zárt bele, egy értéktelen vacakba... Még belülről is úgy néz ki mint egy, ócska festmény... És az egészet annak érdekében, hogy meg ne szökhessek...Aish...

    Pár óra múlva egy két ember szivárgott be, majd bájcsevegtek az öreggel (persze idősebb nők), és elmentek.
Voltak igazán jóképű fiatal fiúk, akik vagy a családjukkal, vagy a ...barátnőjükkel... mellesleg mondtam már, hogy utálom az azonos nemüeket, a nőket. Mindig keresztbe tesznek. Régen is azért lettünk száműzve mi gumihok, mert ez a kiálhatatlan faj nem tudott beletörődni, hogy mi szebbek, csábítóbbak vagyunk náluk. Irigy egy nőszemély az ember.

Majd délfele egyre többen jöttek. Idősek, középkorúak, fiatalok, nagyon fiatalok és babák. Igen érdekes volt, az egyik kis baba, olyan mélyen bámulta ezt a képet, amelyikbe be vagyok zárva, hogy már azt hittem, hogy engem bámul. Egye fene bohóckodom egyet. Kidugom nyelven, majd nagyra nyítom szemeimet, és vágok egy grimaszt, mire a kicsi hangos nevetésbe kezd. Na ezt nevezem! Szóval igaz, hogy a babák látják a szellemeket, meg azt amit felnőtt ember nem vesz észre. Ezek szerint vele legalább eltudnék beszélgetni... vagy nem hisz egy baba mit értene abból amit mondanék neki? Nézzenek csak oda, mindenki körbe rajongja, hogy milyen aranyos! Nem hiszem el! Most már ő is a figyelem középpontjában van?! Csak én nem tudok odakerülni?! Bíztosan ez is nőből van... most már a gyerekeket, és babákat is utálhatom. Imádnak a ott lenni ahol én.

Háborgásom közepette, míg a csecsemőre figyeltem egy igen nagy létszámú fiú tömeg vándorólt be a kicsi faházikóba, már-már alig fértek. Bíztosan míg nem figyeltem... Oh te jó ég! Most láttom csak, hogy ezek pont abban a korban vannak, amelyek nekem megfelelnek! 20-30 év körüliek. Óóó de drágák, hogy egyem a májukat! Hihi... a májukat... soha! Csak amit megvesznek nekem.
Vannak itt vagy húszan is... nem, nem csak 16-an, édes mindegy nekem csak egy kell közülük, vagy akár több is szóba jöhet... Hm melyik is legyen az? Az ott az a magas? Vagy az alacsony izmos? Nem is tudom... Vajon mennyi pénzük van? Bíztosan sok, hisz egy nincstelen ember, nem jár-kel talpig márkás ruhákban. Igen bíztosan sok pénzük van.

Míg így elmerengtem, egy pár szúrós szempárban akadt meg a tekintetem. Hát persze, hogy a vén ember az... már meg sem kellene lepődnöm... Most bíztosan boldog vagy, hogy én itt szenvedek! A látvány, hogy ennyi hejes srác egy helyen, és egyikre sem tudok rámozdulni... Omo ez nagyon fáj...
Elhúzódik szája, és látszólag alig tudja lekaparni öntelt mosolyát, néha-néha fel is prüszköl az elfolytott öröm miatt. Aissssh!!! Most komolyan, ha kijutok innen, megfojtom! Na mindegy is, térjünk vissza a fiatalokra.
Magas szőke, alacsony ízmos, barna hajú, ízmos lábak, izmos karok... huh túl jó a választék! Egy nem elég! Oh azok az izmos karok... milyen jól megtudnának tartani a... mondjuk a falnál, vagy esetleg egy kanapén milyen jól tudnának irányítani... Aj aj aj! Hessegtetem el fejem fölül ezekt a perverz gondolatokat.

Gondolataim közepette, egyszer csak megremeg a fal, ami teljesen instabillá teszi a képet. Rendesen lógándozni kezd. Szemeim csak úgy cikáznak, az impulzus forrását keresve, mikor rátalál két srácra, a fal mellett elhelyezett asztal mellett lökdösődni. Jaj ne! Nem szabad! Még leesek! Mi lesz ha leesek és meghalok!? Kezdek kiakadni, az egésztől, már az üvegnek tapadok, hogy kitörhessek. De várjunk csak! Hát én milyen hülye vagyok! Egész végig erre vártam! Nagyot csapok homlokamra a felismeréstől, hogy épp megakadályozni akartam, azt ami meg kell történjen.

Nem igazán veszekedtek, inkább csak baromkodtak. Bíztosan rég nem látták egymást, hogy most így örülnek a másiknak.
Mindkettő eléggé magas, 175 és 185 között lehetnek... Igazán jótestük van. Sportos alkatok. Valami sportolók lehetnek, de nem, azoknak nem ilyen jó a hajuk. Barna midkettő. Mi? Mit mondanak? Alig hallom. Aish fránya üveg! Valami... mi? Gyeomie? Ez egy név? A magsabbatt így hívják? Nem baj annál jobb legalább tudom, a nevét. Tudom majd, hogy milyen nevet kell sikongassak, az Oppa helyett...végignyalok, huncutan vigyorgó ajkaimon. Nem nem, bocsánat én nem vagyok ilyen... én csak azt akartam mondani, hogy tudom majd, hogy hogyan szolítsam, meg ha marha húst szeretnék enni.

Gyerünk már lökjetek, egy nagyobbat azon az asztalon! Azt se bánom ha kimegy az oldala ennek a viskónak, sőt nagyon is örülnék neki! Kezeimet ökölbeszorítva, drukkolok nekük, mintha épp foci meccset néznék, és egy lelkes szurkoló lennék, csak ez annál milliószor jobb! Ekkor az egyik, nagy lendülettel, nekidől az asztalnak, és igen ez kellett! Ez az! Végre! Egyet billen a kép és már zuhan is. Amint földet érek, azonnal elsötétül minden, csak egy mondat lebeg elöttem "A francba! Baek, most mit csinálunk?" Oh az, az édes hang! Ha tudnátok, hogy ez a kép nem is értékes, és hogy milyen jót csináltatok most, azzal, hogy levertetek.... Esküszöm, hogy meghálálom, ezt nektek! Mindenféle képpen...

Nem tudom mennyi idő múlva, kezdem újra hallani a zajtokat. Valami történik körülöttem, de nem láttom hogy mi, csak feketeség vesz körül.
Egy-két pillantás és a kép is megjelenik, és ott találom magam a szentélyben, egy rakat szilánkkal a talpán alatt, a nyüzsgő emberek között. Gyórs terepszemle, de a fiúk sehol sincsenek, ahogyan a fogvatartóm, a kép sem. Hm... különös... de jobb lesz ha eltünök innen mielött, felfedezné a kép hiányát a vén ember.
Ott is van a kijárat. Az emberek igen csak megbámulnak. Mi van? Nem láttak még fehér ruhában embert? Na jó igaz, hogy ez inkább hasonlít egy köntöshöz, mint egy ruhához. De nem is számít kint vagyok most már csak az a lényeg! Na jó még is számít... Jobb ha keresek egy üzletet. Nézek végig magamon, és rettenedek el a látványtól. Igen gyorsan kell szereznem új ruhát, meg egy cipőt!

Pár perc múlva egy óriási bevásárlóközpontban ácsorogok. Mit vegyek? Mi lenne jó? Khm... venni? Neeem! Azt nem nekem kellene, hanem annak a fiúnak aki gondomat viseli, aki eltart, hisz ez így szokás... nem? Igaz is... tényleg sokat változott a világ! Milyen csodás dolgok vannak! 70 évvel ezelött, még azt sem tudták, hogy mi az az érintőképernyős telefon, még hogy Nike. Olyan lettem, mint egy szarka... Mindent szeretnék ami csillog és szép. De hogyan? Nincs pénzem, ami persze nagy úr itt a Földön. Ha nincs pénzed egy senki vagy. Így meg, ilyen állapotban, meg rám sem néznek a férfiak. Az a sok idő ott bent igazán megviselt. Kócos hajam, meztelen lábam koszos, valamikor még a "ruhám" is fehér volt.
Aigo... Nagy levegőt véve tovább ballagok a hideg fehér fajáncon, közben, be-be lesve egy-egy üzletbe, az árakat fürkészve.
Ez hihetetlen! Minden milyen drága!? Fogok meg, egy árcimkét, egy igen elegáns ruhán, mikor egy nő azt hiszem engem szólít.

       - Elnézést Hölgyem, ha nem vásárol akkor kérem távozzon, vagy különben hívnom kell a biztonságiakat!- felé fordulok, majd nagyot sóhajtok, mikor meglátom azt az unott, lekezelő arcot, mjad visszaül kényelmes helyére. Most komolyan!

       - Tsz... - adok hangot nemtetszésemnek. Amit észre sem vesz- Kisasszony... ha csak nézelődöm, mert még nem döntöttem el, hogy mit vásárlok,- persze nem is fogok vásárolni, csak kinézem, hogy mire lesz szükségem- akkor miért kellene távoznom? Ilyen gorombák itt a vásárlókkal? Már szeretn-é hogy távozzak? - dobom oda a szavakat, miközben egy címkét nézegetek. De nem tudom megállni. Milyen képet vághat? Mikor odanézek, a hirtelen rámtörő nevetést nehezen tudom visszafolytani. Köpni-nyelni nem tudott a kisasszony, csak kikerekedtek szemei, és bámult. Ide figyelj kisanyám, már azzal egy rossz pontod volt, hogy nőnemű vagy. Azzal kisuhanok, onnan mielött kidobatna. Mi van, talán azt hitte, hogy hajléktalan vagyok? Aigooooo átkozott kinézet! Gyorsan kell valami jó ruha! Nem is gondolkozok sokat, úgy sem vagyok a szabályos dolgok híve, úgy, hogy most kölcsönveszem az egyik próbababa ruháit, mondom kölcsön veszem, nem ellopom, majd visszahozom... vagy nem... Ah mindegy!

Milyen jó, hogy a gumihok írtó gyorsak! Igazán büszkék vagyok magamra! Kecses léptekben mérem végig a próbabákat, majd meghallok, megint egy női hangot... brrr idegesítő! Zárora? Na ne már pár helyen kapcsolják is a villanyokat. Na nem baj gyorsan egy éppen lehúzodó rolló alá bebújva fosztok meg, egy próbababát, majd gyorsan suhanok is ki. Azzal gyorsan összeszedem ami még kell, és rendbe teszem magam, csak nem itt! Kell valami pénz! De honnan?