Elloptad a szívem - Harry Styles fanfiction (BEFEJEZETT)

10. fejezet

- Fogd be, Daniel - mondom neki megdöbbentő nyugodtsággal, miközben magamban már vagy hatszor ordítva elátkoztam ezt a fiút.

- Ez aztán erős volt! Figyelj, nem akarod lecserélni valamelyik 90 éves pelenkáját? Ott a helyed a szarban! - hogy lehet egy olyan áldott nőnek, mint Miss Fletchernek, egy ekkora paraszt fia, aki nem csak hogy engem, hanem a magatehetetlen idősebbeket is szidja egy hirtelen felindulásból? Danielnek miért jó lejáratnia magát, amikor ő is tudja, hogy nem csak megalázó, hanem hamis a felindulása...

- Fiam.. - remeg meg a nő hangja mellettem, de Danielt nem érdekli. Őt csak a semmirekellő dühe vezeti a saját vesztébe.

- Te kussolj be! Komolyan anya, miért nem rám fogod hagyni az örökséged? Nem akarok ezzel az olcsó kurvával felezni! - ordítja Dan, s Miss Fletcher a mellkasához kapva elkezd fuldokolni. Először fel sem tudom fogni mi történik, a hangok tompulni kezdenek körülöttem, az aggódó tekinteteket teljesen kizárom magamból és a sokkból fel sem tudok kelni, még akkor sem amikor Dan elkezd szitkozódni.

- A.. a... szí... szívem - kapkod a levegő után Miss Fletcher, s hirtelen lecsukódik a szeme, majd Dan rázása kelt ki a döbbenetemből. Ordibálni kezdünk, mindenki egy orvost kér mihamarabb, hogy az idős hölgyet, aki már az eszméletét is elvesztette, meg tudjuk menteni. Odaszaladok hozzá, majd megnézem a pulzusát, amely egy idő után teljesen eltűnik, s szinte két másodperc alatt már nem is lesz. Leállt a szíve és nem lélegzik, hol a francban van egy orvos?
Liam szalad be végül, oldalán egy másik doktornővel és Amandával, akik azonnal megkezdik az újraélesztést itt, a szemünk láttára. A szobában tartózkodó kívülállók csak a szájuk elé teszik a kezüket, illetve valaki be is könnyesedik, én pedig teljesen megtörve ácsorgok a fal mellett, s nézem az újraélesztést.

- Menj ki! Madie, most azonnal menj ki! - parancsol rám Amanda, s Derek fogására ocsúdok csak ki, majd távozok a kórteremből. A kint állók is ledöbbenve figyelték eddig az eseményeket, köztük szerintem rengeteg idős emberben megfordult a tudat, hogy lehet ők is így végzik. Miss Fletcher-t kihozzák a szobából, majd a legközelebbi műtőbe tolják és defibrillátorral kezdik el újra visszahozni az életbe a haldokló hölgyet, de hallom kintről, hogy nem sikerül. Daniel mellettem csak néz maga elé, én viszont reszketve sírok és félek attól, hogy vége, örökre elaludt az én kedves, fogadott nagymamám. Percek telnek el, talán már fél órája is bent lehetnek, amikor egyszer csak elhalkulnak az események, s Amanda jön ki hozzám lehajtott, szomorú fejjel. Tudom, hogy mi történt, de nem akarom hallani, képtelen lennék meghallani más szájából azt az egyetlen szót, amely végképp összetörne. - Sajnálom, de... Meghalt.

Felkelek, zokogva és rázkódva a sírástól felpattanok a helyemről, majd oda szaladok, ahova a lábam visz. Lenyomom a kilincset, lerúgom a lábamról a papucsomat és oda bújok, ahol az elmúlt időben megtaláltam a nyugalmamat, s rémülten keresem ismét azt az érzést. Harry megdöbben egy pillanatra, mikor teljes egészemben ráfekszem és átölelem még mindig sebes, sérült testét, de utána csak aggódva kérdezget, de nem hallom mit. A szipogásom elnyom mindenféle hangot, amelyet most amúgy sem akarok hallani.

- Meghalt az a személy, akit mindennél jobban szerettem és nem tudtam segíteni! Érted, Harry? Előttem... előttem halt meg... Miért? Miért történt ez meg? - zokogtam, s valahonnan merített erőmből még kitudtam préselni magamból a fájdalmamat. Harry semmi mást nem csinál, csak szorosabban magához von, fejemet puszilgatva és hátamat simogatva próbál meg megnyugtatni, de ő is tudja, hogy nem megy. Mi lesz velem Miss Fletcher nélkül? Hisz elterveztem már, hogyha jobban lesz, mennyi helyre elviszem őt a szabadnapjaimon.. Hogy ismét beavathat a nagymamája receptjeibe, megtaníthat új ételek elkészítésére, én pedig nevetve fogom neki újból elmagyarázni a telefon használatát.. De nincs többé, s a hiánya már most nagy lyukat hagyott a lelkemben, amelyet talán már senki más nem fog tudni kitölteni.