Elloptad a szívem - Harry Styles fanfiction (BEFEJEZETT)

3. Fejezet

Kint az utcán pusztán a gyér világítás mutatja meg a nagyvilágnak azt, hogy Londonban beköszönt immár a tél, az utakat ellepi a vastag hótakaró. Egész este eshetett, végre leváltotta az ónos esőt és kicsit hangulatosabbá varázsolta ezt a borús tájképet, amelyet hosszú időn keresztül elviseltünk. Fáradtan kortyolok bele a gőzölgő teámba, amelyre nem olyan régen esett a választásom, s zeneklipbe illő jelenetemet játszom az ablakban ülve. Egész este alig aludtam valamennyit. Tizenegy tájékán értem haza, tegnap szinte az egész napomat a kórházban töltöttem, s hiába éreztem sokszor jól magamat, elfáradtam, csak arra vártam egész úton, hogy az ágyba dőlve elszundítsak, ám mire ideértem kiment az álmosság a szemeimből. Bebugyolálva, a takaró fogságában szenvedtem a gondolataimmal, amelyek egyetlen egy ember körül forogtak, aki nem más, mint Harry. Sosem éreztem magam ennyire zavarban fürdetésnél, de valahogy kidolgozott felső testén nem tudtam nem elidőzni, a tetoválásait órák hosszáig tudtam volna vizslatni, egyszerűen megbabonázott minden vele töltött másodpercem. Sok idős embernek segítek fürdeni, vannak viszont fiatalabb rászorulók is, de Harry más, őt valahogy nem tudtam gyomorgörcs nélkül felöltöztetni, illetve levetkőztetni.

Magamra kapom a legvastagabb kabátomat, nyakamat elzárom a hidegtől egy puha sállal, s az elmaradhatatlan sapkámat is a fejemre kapom, majd táskámmal indulok el a kórházba. Az utam csendesen telik, hajnal magasságában nem sokan vannak még a buszon, s a reggeli fáradtság végett mindenki csendben utazik a helyére. Leszállok a buszról a kórház közelében, majd szedem a lábaimat, ugyanis a hó az arcomba csapódik és kellemetlen hideg érzést kelt a bőrömön.

- Jó reggelt - köszönök a recepciós Virginiának, majd elveszem a nővérszoba kulcsát a kezéből és tovább tipegek a kórház folyosóján. Ma én vagyok bent a leghamarabb, ugyanis az új beosztás szerint megnyertem a pénteki, sőt még a hétfői vérvételeket is, amely miatt már hatra itt kell lennem. Átöltözöm, utána pedig elmegyek az épület másik részlegébe, s előkészítek minden olyan dolgot, amelyre szükségem lesz. Sajnos most a gyerekektől kell vennem vért, velük pedig rengeteg baj van, hisz megijednek ettől az egésztől. Félnek, egyenest rettegnek, a kisebb szúrástól pedig majd' összeesnek, mert az egészet felfújják, ellenben semmi okuk sincs rá. Nem nagy dolog a vérvétel.

. . .

- Nemsokára véradás is lesz, szóval készülj fel lelkileg a túlórára - mondja Mandy, miközben a gyümölcs salátáját fogyasztja el. Vele ellentétben én nem adok perpillanat az egészségre, amint megláttam a büfében a friss torta szeleteket tudtam, hogy az egyik csak rám vár és nem ellenkeztem. Egy kávé kíséretében ez a legjobb tízórai, amiről csak álmodni lehet.

- Rájöttem, hogy az elmúlt időkben egyáltalán nem bánom a túlórákat, sőt mi több, kértem is Liam-től. Otthon úgy se tudok mit csinálni - vonom meg a vállamat, s számat keserű fintorra húzom, de utána elmélyülök a sütimben. Az íze valami mennyei, többször is hozathatna Miss Smith, a büfés néni.

- Te tudod, de remélem nem hajtod túl magad. Néha neked is kellene pihenned - magyarázza, majd újabb falat almát töm a szájába, s ezzel be is fejezi az étkezését. Amanda mindig ad a külsőjére, nem véletlen kezd beindulni a modell karrierje, már van egy fényképész, aki felkérte őt reklámarcnak, s barátnőm természetesen igent mondott rá. Azóta nagyon szeret pózolni, s annál többet jár el edzeni az egyik konditerembe. - Jut eszembe, Niall szeretne majd egy kicsit kikapcsolódni és engem kért meg, hogy keressek egy olcsó, de annál jobb bárt. Te is fogsz majd jönni?

- Majd meglátjuk a beosztásom miatt - mondom neki, de őszintén szólva kettős érzelmek kavarognak bennem. Sosem voltam híve az ivásnak, jobb szerettem inkább józanon megúszni az összeröppenéseket, de nem mindig sikerült. Viszont kellene nekem egy kis kikapcsolódás, lassan három hónapja megállás nélkül robotolok, alig ha tartottam magamnak szünetet egy napnál tovább, de szeretem ezt a munkát. Mindennél jobban.