A Snowflake In Your Heart - Viktor Nikiforov Fanfiction (Yuri On Ice)

3.Fejezet

~Natalie Pavlov Szemszöge~
~1,5 hónappal később~

-Menni fog! Csak higgy magadban!-bíztatott Katya.
-Rendben!-biccentettem, és megpróbáltam összeszedni magam, ám nem igazán ment.
-Még van 10 perced bemelegíteni, és elpróbálni még egyszer. Gyerünk!-mosolygott rám a nő, majd ellépett a korlát mellől, jelezve: menjek. Ismételten bólintottam, majd a pálya közepére siklottam. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem voltam ideges... Sőt! A gyomrom apró labdává zsugorodott, tenyereim izzadtak. Ez volt az utolsó esélyem, mielőtt teljesen megszégyenültem volna az által, hogy ismételten elveszítem a versenyt.

Nem lesz elég! Nem érek el elég pontot az axel nélkül! Meg kell próbálnom! Csak... még egyszer.. Utoljára! -gondoltam.

Tudtam, hogy a nyilvános pályán vagyok, és ha most elesek, mindenki látni fogja, de nem érdekelt. Túlságosan hajtott a nyerni akarás. Mindig szívből koriztam, ám most még ez sem érdekelt.

Nagy levegő be, szép lassan ki.

Elindultam. Könnyedén siklottam a pályán, korcsolyám talpa halvány csíkokat hagyott a jégen.
Éreztem, hogy szinte minden szem rám szegeződött, és ez nagyon idegesített. Tudtam, hogy a kamerák folyamatosan vesznek, hiszen ezzel a versennyel veszi kezdetét a visszatérésem, az emberek pedig kíváncsiak arra, hogy hogyan teljesítek.

Lélegezz, Natalie! Most nem adhatod fel! Az álmodért, tedd meg!

Végül elrugaszkodtam, megpördültem a levegőben, és.......

~Viktor Nikiforov Szemszöge~

-Yuri, gyere már! Olyan lassú vagy!-néztem szemrehányóan a japán srácra.
-Nem tehetek róla, hogy nem tudok olyan izgatott lenni, mint te, miután a tegnapi versenyen a földbe tiportál.-panaszkodott.
-Tch. Mi van, Katsudon, megint veszteni készülsz, hogy aztán elsüllyedhess az önsajnálatodban? Mert jó úton haladsz hozzá! Épphogy csak harmadik lettél! Ember, szerencséd, hogy Phichit kiesett a lendületből, és félre lépett!-mérgelődött Yurio, mire Yuuri lesütötte a szemeit, és magába szállva lépdelt tovább mögöttem.
Megértettem Yurio kiakadását, hiszen Yuri az aznap előtti versenyen nem teljesített valami jól. Folyamatosan a nézőteret leste, és többször is mellé lépett az érkezéseknél.
-Nem akarok lemaradni a versenyről! Igyekezzetek máár!-nyafogtam, és - ha lehet - mégjobban megszaporáztam a lépteimet.
Aznap tartották a Grand Pix női előválogatóját, én pedig (jobb elfoglaltság híjján) mindenképpen meg akartam nézni. Ehhez pedig szükségem volt Yuuri-ra, és Yurio-ra. Makkachin sajnos oda nem jöhetett velem, így őt (az edzőm legnagyobb örömére) Yakov-ra bíztam.
-Héy, öreg ember, mit bambulsz? Itt vagyunk!-hallottam meg Yurio hangját, mire oldalra pillantottam, és csakugyan az előtt a jégpálya előtt álltunk, ahol a verseny került megrendezésre.

****

-Viktor! Elmegyünk Yurio-val a mosdóba. Jössz te is?-lépett elém Yuri.
-Nem, én inkább maradok és nézem a versenyt.-ráztam meg a fejem.
-De hát még csak a gyakorlások mennek.-értetlenkedett a fiú.
-Nem baj. Menjetek csak, nekem most nem kell.-vontam vállat.
-Rendben.-mondta, majd elindult Yurio után, aki már türelmetlenül toporgott a folyosó közepén.
Mosolyogva megráztam a fejemet, majd ismét a pályát kezdtem el figyelni. A versenyzők teljes odafigyeléssel ugráltak és pörögtek a jégen, mindegyikőjüket alaposan megnéztem magamnak, és magamban megjegyeztem, hogy milyen hibát vétettek, vagy éppen mennyire jól sikeredett az ugrásuk.
A sok lány között először észre sem vettem, ám mikor másodszorra néztem át az egész pályát, megakadt a szemem egyikőjükön.
Szőke, majdnem fehér haja volt, és elszánt tekintete. Minden egyes lépését hatalmas odaadással teljesítette, minden ugrása tökéletes volt, mozdulatai azt sugallták: ő bizony ma nagyon nagy sikereket fog elérni.