Visegrádi 4-es

Legyünk barátok! 1.

Épp Magyarország házában vagyunk, aki egy csomó diplomáciai kérvény levél felett fogja fejét és azon gondolkozik, hogy hogyan tudna kikerülni a jelenlegi bajos szituációjából. Az említett helyzet nem más, mint az, hogy miként is került kettő - vele barátkozni akaró - ország versengésének a közepébe. Az egész pár évvel ezelőtt kezdődött...

~1330-as évek eleje~ Lengyelo.

Lengyelország újraegyesítése után Félix* nagyon örült neki, hogy végre újra független országként létezhet, akárhogy is nem sokáig élvezhette ezt a fajta örömöt, hisz két oldalról is támadták a szegény országot. Az egyik támadó a magát elképesztőnek és hihetetlennek nevező Német lovagrend volt, a másik pedig az önfejű Csehország. Az utóbbi pedig nagyon igényt tartott arra, hogy uralhassa Lengyelországot.

Mivel Félix jelen helyzetben nem rendelkezett valami gigantikus sereggel és nem is volt erős ország, ezért úgy döntött, hogy szövetségest fog magának keresni.

A választott ország nem is volt más, mint a Lengyelország által legkedveltebb ország: Magyarország. Félix nagyon rajongott és felnézett rá, nem is tagadhatná, hogy mindig is barátkozni akart vele, de ahányszor alkalom adódott rá, akkor Magyar vagy harcolt valakivel vagy pedig védekezett valaki ellen. Ez nem is csoda hisz országának területe Európa egyik legjobb tájékán, a Kárpát-medencében terült el.

De viszont Lengyelország tudta, hogy ő is nagyon szeretne barátságot kötni vele csak éppen...sosem volt jó alkalom.

Akkor viszont, ahogy Félix és főnöke lóháton, egy halom ajándékkal a kezükben álltak Magyarország háza előtt, nagyon is alkalmas volt a látogatás!

A fiúnak** már tömérdek alkalommal küldött levelet arról, hogy jönni fognak és, hogy milyen messze vannak tőle, Magyarország pedig pozitívan válaszolt az összes levélre, ami Lo. szerint csak egy dolgot jelenthetett. „Már most nagyon jó barátok vagyunk"- gondolta magában Félix, amitől annyira izgatott lett, hogy elkezdett levegőbe öklözéssel ünnepelni és közben el is ejtett 1-2 ajándékot.

Le kellett hát szállnia a lováról, hogy összeszedje a tárgyakat.

Amikor viszont kezdett felállni a térdelő helyzetből, amibe belekényszerült, hirtelen összeütközött egy ismerős alakkal.

Egy pillanatra azt gondolta, hogy a vendéglátójával koccant össze a feje, viszont amikor felnézett egy nem várt személyt pillantott meg.

- Héj, te Lengyel, te mégis mit keresel itt!? Már megint ellenem áskálódsz? – Az előtte álló lány, olyan dühösen kémlelte Félix arcát, hogy a fiú tiszta libabőr lett, de még is kiegyenesedett és úgy kezdett farkasszemet nézni a lánnyal, hogy közben a nemrég említett ajándéktárgyak – ismét – kihullottak a kezéből. A magát ügyetlensége miatt átkozó Lengyelország viszont végül is nem csak állt ott vörös fejjel, hanem a végén rendesen is megszólalt: - Csehország, ezt én is kérdezhetném! Mit keresel itt ? – Kérdezte „színleltetett" udvariassággal a fiú.

~Csehország

Csehország nem igazán törődött az előzőleg Lengyelország által feltett kérdéssel, mert szeme egyre inkább az ajándéktárgyakra szegeződött, amiket Lengyelország percenkénti rendszerességgel, majdnem elejtett. Majd hirtelen rájött, hogy miért is van ott az a lengyel, akit ő csak „gyenge idiótának" hív.

- Oh, értem már, hát te is El*** miatt vagy itt – Lengyelország arca megrándulni látszott, ahogy Csehország kimondta az előbbi szavakat. Tamara**** rátette kezét Lengyelország vállára és gyengéden elkezdte paskolni. - Pfuu, nincs értelme próbálkoznod – Kezével szorosabban kezdte szorítani Lengyelország vállát. – Hiszen mi már egy fontos gazdasági szerződést is kötöttünk – Már olyan erősen fogta Lengyelország vállát, hogy akár szét is törhette volna, ha a fiú nem ragadja meg hirtelen Tamara ruhájának úját és sikeresen el nem húzza a lány kezét. – Nem érdekelnek az ilyesfajta kis ostobaságok, Magyarország és én már szinte testvérek vagyunk, pedig még csak most értem ide! Ráadásul az ő főnöke eljegyezte az én főnököm lányát, szóval már gyakorlatilag családtagok va...- Csehország egy jó nagy pofont vágott Lengyelország arcába és ezáltal át vette a beszélgetés vezetését.

- Tudod én és El már olyan jó barátok vagyunk, hogy naponta levelezünk egymással! – A lány felemelte a hangját, ahogy az alábbi tényt közölte Lengyelországgal.

- Mi óránként levelezünk! – Mondta Jajgatva Lengyelország, még mindig az előbbi pofontól szédülve.

- De ti biztos nem fogtatok még kardot egymással! Én viszont már fogtam vele, ami hosszabb volt egy megszokott kardfogásnál, szóval nem üzleti volt, hanem inkább olya.. – Csehország nem tudta befejezni a mondatot, mert egy hangos kiáltás félbeszakította és a hang tulajdonosa nem volt más, mint....

- Magyarország!

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

*Lengyelország emberi neve

**Akkoriban Magyarország és a többiek, úgy 13-14 évesnek néztek ki és Mo még abban a helyzetben volt, hogy azt hitte magáról, hogy ő fiú és így mindenki más is ugyan úgy vélekedett

***Magyarország igazi neve: Elizabetta, magyarul Erzsébet. Régen csak így szólították, mert a teljes nevét túl „lányosnak" gondolták

****Csehország emberi neve

Szép napot kedves olvasóim! Köszönöm szépen, hogy elolvastátok az első fejezetét a Magyarországos történetemnek, ha bármi megjegyzésetek/ kérésetek van a történettel kapcsolatban kérlek jelezzétek.

Shippek(párosítások): PolHun, CzeHun(yuri?), PolCze/CzePol