I Can't Remember

1. rész

Október 13.
Szerda:

Csodás napnak indult a mai, a madarak csiripeltek a szél lassan fújdogált... na jó akkor most ébredjünk fel a szép álmokból.
Ma is, mint minden nap az ébresztő órám fertelmes zajára keltem. Próbáltam kikapcsolni az a borzasztó hangot árasztó kütyüt, de sehogy sem akart sikerülni, ezért egy nagyobb löket eredménye képp a földön talált megnyugvást az én "szeretett" órám. Nagyokat sóhajtozva keltem ki a pihe-puha ágyikómból és a göndör loboncom turkálva indultam meg a fürdőbe. A tükörbe nézve megijedtem attól a szörnyetegtől aki szemben állt vele, egyszóval magamtól. Ismét egy nagy sóhajtást követve hajoltam le a csaphoz, hogy fel tudjam magam frissíteni egy kis dermesztően hideg vízzel. Miután ezzel végeztem lustán átsuvickoltam a fogaim, majd kivánszorogtam a fürdőből és zombi modjára kezdtem megközelíteni a szobám. Szekrényemhez lépve válogatni kezdtem a ruháim közül, hogy még is mi a fenét kéne ma felvennem a suliba. Majd hosszú-hosszú idő elteltével el is döntöttem és magamra rángattam a tökéletes szettet. A cuccaimat felkapva vonszoltam le magam a lépcsőn a konyhába, ahol elkészítettem egy szendvicset a suliba, hogyha esetleg unatkoznék valamelyik órán. Egy üzenetet firkantottam anyáéknak, miszerint ma későn érek haza. Felkapva a kocsikulcsom indulhattam is a borzasztóan unalmas egyetemre.
Tizenkilenc évesen százhatvannégy centivel nem könnyű az élet. Többször kérték már el a személyimet és a jogsimat, csak azért mert fiatalabbnak tűnök, mint amennyi vagyok is valójában. Az osztályt a legkisebb ember címmel színesítem. Ugyan már így is olyan színes mint a melegek zászlaja (no homofób), de semmi gond. Minket így "szeretnek". Igazából itt is mind az eddigi összes sulimban a legrosszabb osztály nevéhez fűzöttem, ez szerintem valami átok, vagy nem tudom, de igazából nem is zavar.
A kocsiből a kéziféket stabilizálva szálltam ki , majd becsaptam annak ajtaját és neki is kezdhettünk ennek a "csodás" napnak...

Sziasztok, remélem tetszeni fog ez a történet💕😘😘

Puszi: ®