A víz hol lágyan, hol pedig felettébb durván, erőteljesen cirógatta meg a hajó oldalát. A maga halk, süvítő hangjával a hajó mintegy válaszként dalolta el kétségeit a kissé fagyos tengernek. Ugyan ködben siklott, a lámpák hirtelen felvillanása igyekezte bizonygatni őt, s nem mellesleg utasait arról, az égvilágon minden... minden rendben van. Volt. Lesz.
/Minden... rendben... van. /
Percek kérdése volt. A part kellemes sárgás homokjával, csodaszép zöld dombjaival várta, az arra utazó fiatalokat. Hívogatóan csillogtak a kövek és a madarak lágy hangja biztosította őket arról, a sziget kellemes légköre csak még inkább ellazít, ha már partjait taposod.
/GYERTEK. /
A furcsa színű fürtök kellemesen lengtek meg a szélben, a barna szemek pedig ámulatba ejtve figyelték a közeledő jelenségek egyre látványosabb valóját. - Jó rég voltam itt.
- Sajnálhatod - lépett mellé egy alacsony, szőke fürtökkel megáldott fiú. Míg egyik kezével fültágítóit birizgálta, a másikkal jelentőségteljesen mutogatott, ahogy előre sétált. - ... ugyanis fiúk és lányok-- Mármint, fiú és lány, valami hihetetlen ez a hely. A tiszta levegő, az észbontó partik... A csodálatosság szobra!
Mély sóhaj érkezett, melyet kissé bizonytalan, ám annál nehezebb léptek követtek. A magasabb fiú zöld íriszei kissé irritáltan csillantak fel, ahogy zsebében kutatni kezdett. - Ren, Alex... Kértek egy szálat?
- Éppen az előbb beszéltem a levegő makulátlanságáról, szóval köszönöm az ajánlatod, Jonas, de nem. - Mint egy varjú, a sapkás fiú úgy rándította meg vállait, majd az előbb megszólított zöldeskék hajú lány felé fordult, kérdő tekintettel.
Sose dohányzott. Ez volt Alex első gondolata, mégis a csikkek látványa olyan nosztalgikus érzést adtak. Borzongatást, fel egészen a lábujjaitól nyakáig. - Kösz - vette ki, majd már a maga módján, megszokottan szívott bele a kesernyés szálba.
- A-Alex?! Te dohányzol?! - Ren arcát némi hirtelen felszabadult kétség töltötte el, ahogy egy emlékkép villant fel lelki szemei előtt. Nem volt szép; hányás, a megszokott kellemetlen répadarabokkal, s persze az elmaradhatatlan nikotinmérgezéssel. Vicces este volt. - Tudod mit? Mindegy. Csak most a lehetőségekhez mérten a cipőm helyett inkább a vízbe próbálj hányni.
Jonas ajkai kisebb görbületbe húzódtak, ahogy a cigarettát a szájában tartva figyelte Alex-et, s meglepően rutinos mozdulatait. El sem tudta képzelni, hogy a lány valaha képtelen volt elviselni a cigaretta ízét... A halál ízét. Jonas a homlokához kapott. Finoman húzta végig ujjait a sapka alól kilógó fürtjein, majd újfent a zsebébe süllyesztette eddig kutakodó kezeit. Megfájdult a feje.
- Mikor hánytalak le? - morrant Ren-re a lány, ahogy egy laza mozdulattal küldte a tengerbe a már elszívott cigi hamut. Ren felvonta az egyik szemöldökét. - Három éve... Gwen partiján. Valaki iszonyú menő szeretett volna lenni!
- Cssss... - nevetését a szél lágyan vitte el, majd barátja felé egy mosollyal emlékezett vissza arra a bizonyos furcsa éjjelre. Talán a mostani is ilyen lesz, csak új emberekkel – új élményekkel. A barna íriszek pedig ekkor kanyarodtak vissza a sapkás felé. Az új fiú. Furcsa és mégis, valahol kellemes érzés. - Ti honnan ismeritek egymást? - Ren kacarászásba fogott, ahogy leült egy viszonylag közelebb eső, ódon padra. Néhány deszka ugyan hiányzott belőle, lábait úgy pakolgatta az ülőalkalmatosságon, hogy ne feltétlenül essen át a keletkezett űrön. - Jonas barátunk felettem jár két évvel. Nemrég költöztek ide... miért is?
Jonas egy utolsó, mély levegővétellel szívta be a cigaretta maradékát, majd ahogy a füst tekeredve távozott, úgy nyomta el a csikket a rozsdás korláton. - A tipikus sztori. Apám itt talált munkát, engem pedig magával rángatott.
- Nem valami lányregényes, de legalább... ugye Ren elkalauzolt? Voltal olyan jó fej? - bökte meg bakancsával, ahogy megismételve a másik mozdulatát ő maga is elbúcsúzva első szálától küldte a tenger fenekére.
- Ó, hogyne! Az összes fontosabb helyet sikerült mélyebben megmutatnom neki.
- ... A pizzázóra gondolsz?
- Most miért?! Alfredo pizzája a legjobb. Pont. - Ren egy suta mosollyal fellökte magát a padról, majd kinyújtóztatva elgémberedett lábait lassan elindult. - Mennünk kellene. A haverjaim már biztosan várnak minket. Vagy, legalább is, engem.
A sziget kellemes fényei pedig mar látszottak is. A késő délutáni hangulat körbe ölelte őket, Alex mégis valami egészen másra figyelt fel. Meg mert volna esküdni, a zsebében levő rádió magától szólalt meg. Morgó, recsegős hang, mintha csak fulladna valaki. Levegő hiánya. - Ezt... - kapta elő, majd nézett az aktuális számokra: 94.3 csatorna. -... hallottátok?
- Nem... tudom? - Jonas egy apró pillanatig megállt, majd újból előkapta a cigarettatartó dobozát. Kis fémszerkezet volt, furcsa írásokkal rajta. - Ren önkényes tirádájától a saját gondolataimat sem hallottam.
- Hé! Én igen is meglehetősen érdekes dolgokat közöltem, főleg az elkövetkezendő HATALMAS bulinkról. Jonas, muszáj-- muszáj megint pöfékelned?
- Idegesítesz - húzta vigyorra ajkait Jonas, majd az öngyújtó ciccegését egy komor füstfelhő követte.
A kis nyíl ide-oda cikázott, ahogy a lány már bele is merült a rádiózásba. – „Van valami itt..." Saját gondolatai kuszán másztak agyába, mégis végül annyiban hagyva süllyesztette vissza a helyére a kis tárgyat. - Na és? Kik ezek a haverok, Ren? Csak nem valami rossz bandából szalajtott tagok?
- Nona, mint bandatag?! Jesszus, dehogy! Ő sokkal inkább egy... cukorfalat. - Ren a gondolatnak hála mézesmázos mosolyra húzta ajkait, majd lépteit lelassítva megfordult, s háttal folytatta tovább az utat. - Esetleg még Clarissa lehet egy szektás kecskefejáldozó, de Mike-nak hála közülünk Te ismered a legjobban. Szerencsére.
- Ki az a... "Mike"? - Jonas összébb húzott szemekkel vizslatta a rutinosan hátrafelé sétálót, s ismét beleszívott a gyilkos csikkbe.
- A bátyám. - A szavak olyan könnyen jöttek, mintha nem most történt volna. Mély, bús emlékeknek nyoma lágyan cirógatta most is, ahogy bátyja kedves mosolya bevillant. -...assz'em jártak. Vagy nem. Nem kedveltem sosem, de oké, Nona meg más.
- Bocs, Alex... - szabadkozott Ren, majd göndör fürtjei közé túrva megállt. - Nem akartam. Tényleg.
Jonas mindeközben némán figyelte az eseményeket; nem tudta, s jelen esetben nem is igazán akarta tudni, mi volt az, ami a lányból ekkora ingerültséget váltott ki.
- Tényleg? Ugyanis, ha ki akarsz engesztelni elmondhatnád, Clarissa miért lett meghívva! Tudod, hogy... - gondterhelten indult ismét neki, ahogy a táj végtelen zöldjét figyelte. Nosztalgia. Aztán újabb fordulás, majd most az újdonsült fiú mellé lepett, majd ragadta meg annak vállát - ...jó dolgokba csöppentél bele. Bocs.
- Veszem észre. - Jonas kissé megrezzent a hirtelen érintés hatására, ám igyekezte nemtetszését egy neutrális arckifejezés mögé bújtatni. Meglepően sikeres volt.
- Jaj, Alex! Ne haragudj, tényleg. Nona... Nona legjobb barátja Clarissa, és csak úgy volt hajlandó eljönni, ha a vörös ördögöt is hozhatja. Nem az én hibám!
- Persze. Díszes díszítés a szar körül - nevetett, ahogy elérve egy konténert bökött arra. - Itt szoktunk lemenni, nem?
- Itt... - szólalt fel a rövid némasága után Ren. - De nem emlékszem kerítésre.
- Ott a konténer. Az elég magas, csak oda kellene tolni - ajánlotta Jonas.
Alex csettintve bökött rá, majd megragadva a két fiút néhány pillanattal később már kész is volt a sajátos kis besurranó segédjük. - Na? Mászni még tudtok, nem? - kérdezte a konténer tétjééről.
Jonas halk ciccenést hallatott, majd könnyed mozdulattal fellendítette magát a kuka tetejére. Látván, hogy Alex már a kerítés másik oldalán dobolt a lábaival, összefont karokkal, csak elsomolyodott. Gyors mozdulattal dobta át magát a dróttal szegélyezett kerítésen, majd tompa puffanással talpaira esett.
- Ren?
A szőke fürtös mormogva kapaszkodott fel a konténerre, majd miután kisebb erőlködések árán felhúzta magát, narancssárga hátizsákját áthajította. Jonas-nak hála nem a földön landolt, ám ez Ren-ről már nem volt elmondható. Ismételt szerencsétlenkedési sorozat következett, egy nagy lendület, végül pedig hangos dobbanás. - Áú...!
Alex választás előtt állt: Ajkain ott volt a gúnyos mosoly, mégis látva barátját odalepve, hóna ala nyúlva segítette is fel. - Nehogy Nona meglássa, micsoda bajnok vagy...!
- Ugyan... - a szőke hálásan pillantott barátjára, majd leporolva saját magát köhécselt egy aprót. - A fantasztikus Ren-sármommal egy pillanat alatt meg tudnám győzni!
- Khr, persze - nyomott el egy nevetést magában Jonas.
- De komolyan Jonas. Vigyázz, nehogy te is beless a feketelyukba... mert beszippant - vágta hátba Rent Alex, majd már el is indult a part felé. A nagy tűz, es annak fényé már most nyaldosta a hajnali égboltot.
Felvéve a sietős tempót, Ren és Jonas is beérte a lányt, s immáron ismételten Ren vezette a kis csapatot. Most már nem beszélt. Nem mert. A bőre alá befurakodott szégyen és önsajnálat nem engedte. Hamarosan megközelítették a lobogó lángokat, s a hasonlóan vörös hajtömeget, melynek tulajdonosa most háttal állva nekik beszélgetett, meglehetősen szórakozottan.
Alexet egy rossz érzés járta át. A vörös haj és az azt viselő személy nem tartozott kedvencei közé, mégis követte a kis csoportot, kiket a szemben álló leányzó vett észre a leghamarabb.
- Ren! Hol voltatok? - A lány hosszú fekete haja lágyan lengett a szélben, és habár haragosan szólalt fel, érződött a kisebb komolytalanság.
- Volt egy kis kalandunk a nikotinnal... meg valaki lezárta az utat. - Ren magyarázata rövid volt, hisz' sokkalta jobban érdekelte őt a hűtőtáskában pihenő sörök, és egyéb italok jelenléte. Jonas egy halk köszönés mellett intett is egyet. Bár csak távolról, látásból, mégis ismerték egymást, így nem érezte szükségét egy hatalmas élménybeszámolónak.
Clarissa lassan fordult meg. Szemeit egyenesen a sapkás fiúra vonta, s nem is vette le őket róla egy darabig. Kurta mosoly, majd furcsa hümmögés. Alex-et teljesen kizárta. Ki nem bánta, hogy eggyé vált a levegővel. Előre lépkedve merült bele a tűz kellemes kis táncába, majd ezután már a kirakott hűtő táska volt a következő állomása.
- Lezártak? Furcsa, hisz' onnan jöttünk!
- Pedig - nyitotta ki a sörösüveget Ren, majd lehúzott egy nagy adagnyit - drótkerítéssel borították be. Bár lehet, más úton jöttetek be. Jonas, te nem iszol?
- De, hogyne. Ki nem maradnék a kötelességekből - huppant le egy magányos kis sarokba Jonas, miután kiszolgálta magát egy sörrel.
- Na és a játékból? - Nona felhúzott lábakkal ült le a homok sárgás gyöngyszemeire, tekintete pedig vidáman járt az őrá pillantókon. - Semmi bugyuta, csak a megszokás. Általában Ren az ötletgazda ilyenekben.
- Annak sosincs jó vége. - A sör sercent egyet, ahogy Alex is kényelembe helyezve magát döntötte hátát a hűtőtáskának.
- Köszönöm, köszönöm... - hajolt meg minimálisan a szőke, majd egy alattomos mosoly futott végig az arcán. - Kezdjük egy lanyhábbal: felelsz, vagy pofon! - Egyöntetű, furcsa hangok törtek fel a sörözőktől. Clarissa óvatosan masszírozni kezdte a homlokát, majd felsóhajtott. - Szerencséd, hogy részeg vagyok, Reginald.
- Mi az a... - szólalt fel Jonas, meglepően halovány hangom - ... Mi az a "felelsz vagy pofon"?
- A 'felelsz vagy mersz' kevésbé szivatós változata; csak hogy véletlenül se kelljen más golyójával a szádban énekelni hazánk gyönyörűséges himnuszát – magyarázta jókedvűen Ren.
- Akkor hát Ren, csak hogy bemutathasd a játék szépségét, én kezdek - szólalt fel Clarissa, majd belekortyolt az italába. - Eléggé nyilvánvaló, de azért mégiscsak kötelességemnek érzem, hogy rákérdezzek: lekapnád Nona ruháit, ha tehetnéd, nem igaz?
Ren arca erős vöröses árnyalatot vett magára, ahogy a kérdés elhagyta Clarissa hasonló színű ajkait. Gonosz volt. Felettébb...
Gonosz.
Alex szinte felböffentette nevetését, mégis tisztességesen elfordult a kérdés elől, hisz a válasz saját ajkain is ott volt.
- Clarissa... - Nona kissé pirosan nézett barátnőjére, majd végül a kérdezett felé, hisz kíváncsi volt a kínos válaszra.
Ren köhécselni kezdett. Mintha torkán akadt volna valami; a zavar volt az. Képtelen volt abban a pillanatban a beszédre, így ujjai tördelve a száját húzva itta ki utolsó cseppig a meglepően magas alkoholtartalmú sört. - Hát... Nona igazán figyelemreméltó hölgy, de nem igazán-- mármint, úgy értem azért mégsem folyamodnék ilyen barbár eszközökhöz.
- De tetszik neked, igaz?
- Csak egy kérdést lehet - csattant fel Ren, majd próbálta összenyomni a sörös dobozt.
- Jogos - vágta rá Alex, mégis Nona felkapva fejét nézett kíváncsian a leányzóra. - Akkor most Ren jön? Végül is az igazat mondta.
- A szabályok szerint igen - bólintotta Jonas, majd előkapva egy újabb csikket, figyelmesen kezdte mustrálni a göndör hajú fiút. Ren egy percig sem gondolkodott. Alex felé mutatott, s izgatottan kezdte a lány nevét kántálni. Mikor egy apróbb bólintást kapott válaszol, a levegőbe boxolt, s aprót köhintett. - Szóval. Mivel négyen vagyunk, válassz: házasság, dugás, csók, ölés - kivel-melyiket?
- Nem csak három van? - Clarissa felvonta mindkét szemöldökét, ám amint felfogta a kérdés mélységét, egy aprócska "óh" jött ki vöröses ajkain.
A sör hidegen kaparta Alex torkát, ahogy a kérdésen agyalt. Nehézkes volt, főképpen mivel nem igen választotta volna hirtelen egyikre sem néhány barátját.
- Oké... az biztos, hogy Nona-val házasodnék.
- Ez kedves, de miért én? – kérdezte Nona, mégis a lány csak megrántva vállát, dobozával most Ren felé bökött.
- Dugni. Haverok közt elmegy és akkor a vége már egyszerű. Jonas-szal a csók, Clarissa meg... - Nevetett fel, ahogy a lányra nézett. A gondolat kacérsága miszerint a lány meghalhatna... talán jobb volt a mostani helyzetnél is.
Lassú, borzasztóan lassú taps bontakozott ki Ren tenyerei között. Elismerő hümmögés és kisebb vigyor ült ki a fiú arcára, ahogy végignézett Alex-en. Jonas ezzel ellentétben csak a kék hajszálakra vonta a tekintetét, s egy feltűnően mélyebbet szívott a cigarettájából.
- Jonas. Adj tüzet - morogta Clarissa, majd miután sikeresen elkapta a kis zippot, elégedetten rágyújtott.
A tábortűz ropogása kellemes kis háttérzajnak minősült, ahogy Alex már fogalmazta is meg magában az újabb kérdést. Szinte érezte, ahogy kínosabb helyzetbe hozhatja Clarissát néhány kellemes kis kérdéssel, ám mikor ajkai szétváltak volna, valami egész más ugrott be.
/Lecsukták... Börtön... Javító.../
- Jonas... neked van priuszod?
Jonas óvatosan elemelte ajkaitól a cigarettát, majd a füst kifújásával egyetemben halk válaszba fogott. - Nem. Nincs. Mármint... régebben-- régebben volt egy-két furcsa ügyem, de nincs priuszom. Nincs.
/HAZUG. /
Clarissa kíváncsian dőlt előre, ám nem szólt egy szót sem. Sejtette, hogy a fiú beszédében valami bűzlik, ám próbálta nem firtatni. Alex pedig ugyan így volt vele. Nem kérdezgetett, csupán csendben bólintott, ezzel át is adva a telepet az újabb kérdésnek.
- Ummm... Szóval, Clarissa - pillantott a vörös hajú lányra Jonas, ki teljesen neutrális arccal figyelte a fiú szájának mozgását. - Miért vagy ennyire ellenséges mindenkivel?
- Jaj drágám, nem ellenséges vagyok, csak fáradt. Ez két külön dolog. Csakis egyetlen ember van, akivel esetleg gonosz szoktam lenni, s az pedig a kedves Alexandra!
Ren felszisszent. Nem tetszett neki a kibontakozó hangulat. - S ha már itt tartunk, Alex! Tőled szeretnék kérdezni valamit.
A lány nem kis örömmel nézett arra, mégis lábait megmasszírozva kelt is fel, ahogy zsebre rakta kezét. - Hallgatlak.
Clarissa vészes mosolyban bontakozott ki. - Még... még mindig nem tudsz úszni, igaz?
Nona kedves mosolya lehervadt, ahogy barátnőjére nézett. Hisz' jól tudták... a lány sokkal jobban bontogatja a TABU témát, mint kellene, Alex-en pedig rögtön látszott. Karján lágyan simított végig, ahogy az a szörnyű érzés kavargott a gyomrában.
/Szörnyeteg... Szörnyeteg/
- Nem... még mindig nem tudok úszni.
Ren felpattanva közelebb lépett a vöröshöz, majd épp fel akart szólalni, mikor is Clarissa felkacagott. - Nem voltál képes megtanulni úszni, /azok után/ sem? Szégyen, tényleg.
- Fogd be... - sziszegte felé Alex, ahogy érzései egy pillanat erejéig arcára csapódtak, ám el is tűntek szinte azonnal - Gratulálok. Nyertél - azzal megfordulva indult is el a kerítés felé, ám mikor látta annak magaslatát, szinte azonnal Jonas csuklóját elkapva húzta is oda. - Segíts át!
Clarissa fellökte magát a földről, majd hála az alkoholnak, kissé meginogott. Szemei sarkában alig észrevehető könnycseppek ültek, ám próbált nem pislogni. - Persze, menekülj csak! Anno is tökéletesen ment, Őt is jól magára hagytad. Gyáva--
- Clarissa, elég! - Ren haragos tekintettel mordult fel, majd még néhány másodpercig lukat égetett tekintetével a lány homlokába, s elindult a kerítésnél igyekezőknek.
Jonas nem értette az eseményeket, hasztalanul próbálta összerakni fejében a kevéske kis információmorzsát, melyet akaratlanul is elé szórtak. Hiába a kíváncsiság, nem feszegette a látszólag zavaros témát. Csak egyetlen egy dolgot szeretett volna tudni, s azt minél hamarabb. - Alex... Jól vagy? - hangja meglepően kedvesen és halkan csengett, mialatt bakot tartott a zöldeskékhajú lánynak. Furcsa érzés volt az a féltés, mi befészkelte magát a fiú testébe. Mintha...
/Sokszor. Volt. Nem... Számít. Közel... Közel. /
- Nem. Nem vagyok jól. Megakarom nézni barlangot - ugrott át a lány, telefonja pedig már apró kis fény foszlányt engedett ki magából.
- Várj, Alex! - Jonas ideges mozdulattal ugyan, de rögvest átlendítette magát a kerítésen, s a sietős léptű lány után kocogott. Amint elérte, megragadta Alex jobb vállát, s finoman rászorított. - Menjek veled-- mármint, szeretnéd?
- Nem szükséges... - felelte, ám amint kimondta a barlang felé lesett. Hívogató zöldes fény borította a falakat, melyek ki-kinyúlva mintha csak lengtek volna.
/Veled kell jönnie... velünk... hozzánk. /
- Illetve... talán mégis.
- Akkor...? - Még mindig nem engedte el a lány vállát. Csak az itt-ott szeplős arcot figyelte, s a szemei alatt futó kisebb sötét karikákat. Tudni akarta, mégis mi állhat a látszólag álmatlan éjszakák mögött. Mindent tudni akart. Maga sem tudta, miért.
- Akkor gyer-- - mondata zizegésbe ment át, ahogy próbált ismetelten megszólalni, ám hangja nem engedte. A köd lágyan ellepte a tájat, Alex pedig mar ismételten a parton ücsörgött, tekintette pedig a kissé hőbörgőken járt.
- S ha már itt tartunk, Alex! Tőled szeretnék kérdezni valamit. - Clarissa hangja ismételten felhangzott, Alex pedig pislogva rázta meg a fejet.
- De ez már volt...
- Nem, még nem kérdeztem Tőled, szóval ne is próbálj meg kibújni alóla! - Clarissa jelentőségteljesen megemelte az üveget, majd legurította az utolsó cseppjét is. - Nem félsz attól, hogy egy nagy minden hímneműt kiírtatsz a környékedről? Hisz' úgy néz ki--
- Clarissa! - Ren felpattant a földről, s kissé ideges tekintettel meredt a lányra, ki csak nemtörődöm módon megrándította a vállait. - Például... itt van szegény Jonas. Mi van, ha egyik nap véletlenül őt hívod el úszni? Ha?
Ugyan Ren-t irritálta Clarissa kérdése, egy specifikus dolog igazán szemet szúrt neki. - Hé, én is itt vagyok. Velem mi van?
- Ó, kedvesem, én férfiakra gondoltam, nem holmi kisfiúkra, akik még mindig ágyba vizelnek... - sziszegte a vörös, Ren pedig hangos morgással visszaült a helyére. Úgy döntött, talán jobb, ha nem szól semmit.
Alex komoran nézett arra, ahogy ajkain ismét ott volt a válasz, am ekkor hangos dörrenés hangzott, az eső pedig hirtelen szakadt rájuk. - De... az előbb még-- - Alex értetlenül nézett a sötét felhőkre, majd egyenesen Jonasra.
A sapkás fiú felpillantott az égre, majd hirtelen arcához kapta balját. Óvatosan megdörzsölte az orrát, majd ahogy elhúzta a kezét, a tenyere helyenként vörös foltokkal volt pásztázva. Eleredt az orra vére. - Basszus... - mélyen előre döntötte a fejét, majd figyelni kezdte ahogy az ujjain átcsorduló cseppek lassan a sárgás, csillogó homokon landoltak. Jonas összeszorította a szemeit egy egészen apró pillanatra, majd mikor ismét kinyitotta őket, a cseppek vörösből fehérre színeződtek, s orrában pedig nem érezte azt a furcsa, vasra emlékeztető szagot.
Ren feltartotta jobbját, majd furcsa sóhajt engedett előtörni magából. - Soha, de soha többé nem hiszek az időjárás-jelentésnek. Tudom, tudom, ezt mondtam két hete is, de most tényleg komolyan gondolom...
Clarissa mintha fel sem figyelt volna az esőre, Alex felé hajította a sörösüveget. - Válaszolj!
Összevisszaság. Ez az egy szó jellemezte leginkbb a kis csapat partiját, amit az eső elmosni készült. Szó szerint zúdult rájuk az áldás, és az eddig oly' barátságos tűz, mely a meleget adta, egy csapásra mondott búcsút lángjainak.
- Ren, hova mehetnénk? - Nona tapasztalatból a szőkéhez fordult, míg Alex ekkor már Jonas mellett állt. A történtek furcsasága, és az ismétlődő érzés görcsbe rángatta gyomrát, ám nem annyira, hogy át is adja magát az érzésnek. - Végé a játéknak, Clarissa! - vágta még oda, míg keze barátiasan simult a sapkás vállára. - Hey? Minden oké?
Ren a barlang szájához kezdte terelni a kis csapatot, hol egy megfelelően fedett, színekkel gazdagított térhez érve leültek. Clarissa rögvest Nona mellé telepedett, pokrócukat magára húzva. Ren ez idő alatt Alex-et és Jonas-t figyelte, kik egyszerűen nem mutattak hajlandóságot a megmozduláshoz.
- Ah én... Egy pillanatra azt hittem-- azt hittem, vérzik az... - Jonas halk szisszenéssel egybekötve ismét a földre pillantott, ahogy valami furcsa zaj ütötte meg a fülét. Nem értette. - Alex ez tőled jön?!
- A rádióm?! - A kis eszköz, miről teljesen megfeledkezett. Ujjaival kabátjába nyúlt, majd ismét hallgatódzni kezdett, ahogy elő vette.
- Igen! - Jonas felkapta a fejét, ugyanis ahogy a lány előhúzta kabátzsebéből a rádiót, úgy csökkent az a bizonyos szorító érzés a fiú tarkójában.
- Oké, várj, de én nem hallok... - A vétel azonnal megváltozott, ahogy az adót kezdte tekerni. Fel-le, és hála a rossz időnek a vétel még szörnyűbb volt, mint a hajón - Nem ez csak... sistergés Én nem hallok semmit...
- Hey! - Nona hangja szinte beleveszett a zúduló esőbe. - GYERTEK MÁR!
- Nem, előbb volt valami... valami furcsa, rendes szavak, de kivehetetlenek - magyarázta Jonas, ahogy egyenesen a lány felé fordult, s rátette balját a rádió antennájára. Óvatosan tekergetni kezdte, a vétel javulását remélve.
Ren furcsállva a dolgokat húzta össze szemöldökeit, majd leugrott a különösen meleg kőről, s hátra maradt barátai felé indult. - Srácok--
A baj pedig ekkor csapott be. A rádió furcsa vibrálása. Az érthetetlen szavak, a sípolás és kavarodás. Alex csak erre figyelt, így nem látta végüket, amit talán senki sem. A sötét felhőkből egy szinte alig másodperccel későbbi villám tört elő, majd csapott be a fentebb levő ormózatba. A lángok magasra nyaltak, a hang fülsiketítő robbanásként lepte meg a fiatalokat, ám a legfurcsább nem ez volt. Alex és Jonas már nem volt sehol. Lényük eltűnt, egyetlen egy villanásban.
