4. fejezet: Ez Starbucks, itt kávét szolgálunk fel

1.5K 100 0
                                    


- Mizujs Burner?– szólított meg valaki, amikor három órakor kisétáltam az iskolából.

Láttam, hogy Kale és Max áll a parkolóban.

- Később találkozunk Tina – mondtam a barna hajú lánynak, akivel kijöttem, és odakocogtam a fiúkhoz.

- Atyaég, jó gyorsan haladsz – mondta Max, ahogy nézte Tinát elsétálni.

Én csak vigyorogtam.

- Van valami, amit látnod kell – mondta Kale mielőtt beszállt a kocsijába.

- Mit? – kérdeztem gyanakodva.

- Meglepetés – válaszolta miközben beindította az autót. – Szállj be.

Miért is ne, úgy sincs más dolgom gondoltam magamban, úgyhogy végül beleegyeztem, és beszálltam. Az oda út fele Kale és Max meséltek magukról egy kicsit. Kale a futball, Max pedig a baseball csapat kapitánya volt.

- Játszol valamilyen sportot? – kérdezte Max. Ki akarta deríteni, hogy fenyegetést jelentek-e rájuk nézve e-téren.

- Áh – mondtam neki a fejemet rázva. – A sebesség az én démonom. Inkább a versenyzés érdekel.

- Milyen versenyzés? – kérdezte Kale.

- Bármilyen fajta – válaszoltam.

Régen apukám gyűjtötte a kocsikat. Én pedig általában elloptam őket, de persze csak egy kör erejéig.

- Akkor nem sportolsz?

- Régen go kart-oztam, amikor kicsi voltam. Többnyire azért, mert szerettem szétszedni majd összerakni a dolgokat, de tulajdonképpen ez a sport volt az, ami végül megszerettette velem a sebességet.

- Go-kart? – vigyorgott Kale – Mint a dodzsem?

- Közel sem – mondtam kissé kiakadva.

Utáltam amikor az emberek tiszteletlenek a járművekkel szemben.

– Amiket én vezettem akár 90 km/h –val is tudtak menni. Szinte minden versenyen ütköztek emberek és kórházba kellett vinni őket. Állandóan volt a versenynapokon a pályánál mentő is.

- Veszélyesnek hangzik – fűzte hozzá Max, ahogy rádióállomást váltott.

- Az – mondtam. – És a Forma1-ről hallottatok? Az egyik legnépszerűbb sport Európában.

- Olyan mint a Nascar? – kérdezte Max.

- Nem – sóhajtottam, zavart a tudatlanságuk – Feladom, srácok.

De ők csak nevettek rajtam.

- Valamikor megnézhetnéd a kocsimat – fordult hozzám Max. – Mostanában furcsán viselkedik.

- Oké, de addigra jobb ha tudni fogod mi a különbség a Forma1 és Nascar között – figyelmeztettem.

- Megérkeztünk – mondta Kale, ahogy leparkolt egy Starbucks előtt.

- Ez a meglepetés? – kérdeztem csalódottan. – Tudjátok ugye, hogy ilyen Floridában is van?

Kale csak önelégülten mosolygott, és elindult a Starbucks felé.

Én is követtem őket, és amikor beérve asztalt választottak, csatlakozni akartam hozzájuk, de Kale megállított.

- Ne – mondta, mielőtt még leülhettem volna – Te menj, és rendelj valamit.

Mogorva tekintettel elindultam a pénztárhoz.

- Hello baby – köszöntem a pult mögött lévő lánynak.

Amikor felém fordult, nagyon meglepődtem.

- Ugh, már megint te? – kérdezte Rose.

- Nagyon barátságos vagy – mondtam, és mosolyogva a pultra támaszkodtam.

Rose csak csípőre tette a kezét.

- Mit akarsz? – kérdezte, egy csöppet sem érdeklődően.

- Esetleg egy kólát?

- Ez Starbucks, itt kávét készítünk – mondta, és a menüre mutatott, ezt nem hiszem el arckifejezéssel.

- Oké. Akkor a kedvencedet kérem.

- Rendben – válaszolta Rose a szemét forgatva, és elővett egy poharat.

- Szóval Rose – kezdtem a mondandómat, miközben néztem, ahogy az italomat készíti – Nem válaszoltál semmit.

- Mire? – kérdezte, és rárakta a pohárra a tetejét, mielőtt ideadta nekem.

- Hogy megnézel-e velem egy filmet – kérdeztem, miközben megkóstoltam a kávét, de elborzadtam. Undorító íze volt.

- 4 dollár 95 cent lesz - adta ide a blokkot.

- 4 dollár 95 cent? – Teljesen lesokkolt. – Ezért a szörnyűségért? Ugye viccelsz velem.

- Ilyen a kávé – mondta Rose felemelt kézzel. – Mégis mit vársz egy kávézótól?

- Kólát – válaszoltam mosolyogva, és kivettem 5 dollár a tárcámból. – És most sem válaszoltál a kérdésemre.

- Nem – mondta Rose. – Nem akarok veled filmet nézni.

- Oh látom. A nehezen kaphatót játszod?

- Álmodozz csak – adta vissza a visszajárót.

- Majd meglátjuk. És tartsd meg a visszajárót.

- Ó köszönöm – mondta és beledobta egy olyan üvegcsébe amiben az aprók voltak.

- Bármikor – köszöntem el, és elindultam Kale és Max felé.

- Ez nem fog összejönni – mondtam, amikor odaértem az asztalhoz.

Kale nevetni kezdett.

- Szerintem jól csináltad – mondta Max, majd elvette a kávémat és belekóstolt.

- Persze – mondtam, miközben a Rose-val való beszélgetést játszottam vissza a fejemben. – Egyszerűen nem tudok kiigazodni azon a lányon. Annyira makacs.

- Adj időt ennek az egésznek – Kale vigyorgott és Max felé fordult.

- Jó sok időt – fűzte hozzá nevetve Max.

Megvártuk még Max megitta a kávét, és utána elmentünk. De előtte még hagytam a poháron egy cetlit Rose-nak a telefonszámommal illetve egy Te, Én, és egy csöpögős film üzenettel együtt.


Nem saját történet, én csak fordítom! / This is not my story, I just translate it!

Eredeti író / Original writer: https://www.wattpad.com/user/Fallzswimmer

The Art of Mending a Broken Heart (magyarul - hungarian translation)Where stories live. Discover now