suicide hotline || lashton (Hungarian translation)

4. rész

*Luke szemszöge*

Kilenckor értem haza ma este. A telefonom rezegni kezdett a zsebemben, amikor lerúgtam magamról a cipőmet.

-Hello?-motyogtam.

-Szia. Rosszkor hívlak?

-Nem, most értem haza. Ki vagy?

-Ashton.

Már csak attól, hogy hallottam a hangját, felragyogott a fejem, mint egy karácsonyfa. Tejóég. Hiszen nem is találkoztam még vele. Mi van velem ezen a héten?

-Szia Ashton.

-Hogy vagy?

-Az nem fontos. Az a kérdés, hogy TE hogy vagy.

-Eh. Fáradtan.

-Csak 9 van.

-Úgy értettem, elfáradtam élni.

Összeráncoltam a homlokom.

-Miért?

-Úgy érzem, senki nem kedvel a suliban.

-Csak kíváncsiságból, melyik suliba jársz?

-A Norwest Katolikus Gimibe.

A szemöldökráncolásom hatalmas vigyorrá változott.

-Igen??

-Aha...Miért vagy ilyen lelkes?

-Ashton...Én is oda járok!

A vonal másik felén csend lett. Nem hallottam, hogy lélegezne. Minden rendben van vele?

-Omg, Luke, komolyan? Hogy nézel ki? Biztosan láttlak már.

-Várj...Véletlenül nem Ashton Irwin vagy?

-Wow...De.

-Együtt járunk angolra, fizikára, énekre, tesire és rajzra!

-Igen? Mi a teljes neved?

-Luke Hemmings-mondtam vigyorogva.

-Szerintem ismerlek, de nem tudom felidézni az arcod. Népszerű vagy?

-Nem igazán, én is csak egy furcsa meleg srác vagyok, aki Michael Clifforddal és Calum Hooddal ül.

-Tudom kik ők, de téged még mindig nem tudlak elképzelni.

-Találkozzunk holnap a szekrényemnél. A 325-ös az.

-Mikor?

-9:30?

-Az pont egy óra közepén van, nem?

-Igaz, fizikánk van.

-Azt mondod, lógjunk?

-Simán.

-Bár nem ismerlek, szívesen kihagyok veled egy órát.

-Szuper, akkor majd holnap találkozunk.

-Holnap, Luke Hemmings.

És letettük.