Butterfly | Jungkook ff ✔

21. fejezet

Elérkezett a késő este is, azaz a tánc ideje. Lassú zene szólt, és a fények nagy része ki volt kapcsolva. Mindenütt párokba rendeződtek a tanulók és egymást átölelve dülöngéltek.

Kyungmi és Donghyun még mindig egy asztalnál ült, beszélgettek és nevetgéltek. Még nem volt kedvük felállni. De pár perc után a kék hajú hirtelen felállt és a lány felé nyújtotta egyik kezét, egy nagy, aranyos mosolyt megejtve.

- Szabad egy táncára? – kuncogott, mire a lány elpirult.

- P-Persze! – helyezte bele kis kezét a fiú nagy tenyerébe és segítségével felállt a székről, majd elvegyültek a többiek között.

Donghyun gyengéden átölelte Kyungmi derekét, az említett pedig a fiú vállaira rakta kezeit. Miközben ugyan úgy tettek, mint a többi páros, a lány egyszer sem nézett fel az előtte állóra. Lehajtott fejjel követte a fiú mozgását. Túlságosan is zavarban volt, még maga sem tudta, hogy miért.

A kék hajú hirtelen megszólalt.

- Mondtam már, hogy ma mindenkinél csodásabban nézel ki?

Erre a másik már teljesen elvörösödött.

Furcsállta azt, hogy Donghyun bókolni kezdett neki. Nem tudta, hogy mire fel ez a flörtölés. Jó, igaz, ha a kék hajú nem csinál semmit, még akkor is képes a lány zavarban lenni. Még a jelenlététől is képes elpirulni, pedig csak szimplán barátok, semmi több. Ez az egész pedig egyértelműen akkor kezdődött, mikor legelőször találkoztak. Azon a napon a barna hajú egyfolytában zavarban volt, és mikor a fiú hozzászólt, mindig elpirult. Aztán ez lecsillapodott, most pedig újra felerősödött. Tiszta zavaros volt számára minden.

Mikor Donghyun észrevette, hogy Kyungmi nem szólalt meg, hirtelen eleresztette, lejjebb hajolt, és egyik ujját az álla alá helyezte, ezáltal felemelhette a lány fejét.

- Csaknem zavarban vagy? – emelte fel az említett fejét az ujjával, mikor pedig meglátta azt, hogy teljesen vörös az arca, picit elnevette magát – Így vagy a legaranyosabb – mosolyodott el édesen – Tisztára olyan vagy, mint egy paradicsom – kuncogott rajta – Hmmm... mostantól gyakrabban is elpirosodhatnál, mert cuki vagy – kacsintott.

Majd a fiú megfogta az egyik kezét, a másik kezét pedig megragadta és a vállára helyezte, aztán pedig szabad karjával átölelte a lány derekát és tovább folytatták azt, amit elkezdtek. De a lány még mindig nem emelte rá a tekintetét. Ismét lehajtott fejjel követte a fiú mozgásait.

Pár másodperc múlva a kék hajú ezt ismét észrevette, majd közelebb húzta magához és megszólalt.

- Felnézhetsz rám, nem harapok! – kuncogott.

A barna hajú végül nagy nehezen eleget tett a kérésnek. Lassan felemelte a fejét és egyenesen Donghyun arcára meredt. Ezt az említett persze meg is érezte és visszanézett rá. Viszont most már mélyen a szemébe, amitől a lány persze azonnal zavarba jött és ellepte egy kis pír az arcát.

Aztán még körülbelül egy percig mást sem csináltak. Olyan volt, mint ha versenyeztek volna farkasszemben. Csak szemeztek és szemeztek egymással, megállás nélkül. Mint ha minden megszűnt volna körülöttük és csak ők ketten álltak volna ott, mélyen egymás szemébe nézve. Bizsergő érzés futott végig rajtuk.

A kék hajú hirtelen megállította a folyamatos mozgást, mire a barna hajú is megállt. Még mindig szemeztek egymással. A magasabbik elengedte az előtte állót, majd zavartan megvakarta a tarkóját.

- Öhmmm... Kyungmi... én... - szólalt meg, de elhallgatott.

- Mi az? Van valami gond?

- Már... valamit... i-izé... h-hogy is mondjam... rég el akartam neked mondani – nézett komolyan a fiú az említettre.