She's Lady Luck (EXO fanfiction I.)

Prológus

A nap fényesen ragyogott a felhőtlen égen. A szél nem fújt, a levegő fülledt és meleg volt. A beton, mint egy hősugárzó, úgy verte vissza a hőt. Szinte láttam, hogy hullámzik.

Sajnos több időm nem volt bámészkodni, ugyanis késésben voltam.

Az SM Entertainment többemeletes épülete a közelben magasodott, minden lépéssel egyre közelebb kerültem hozzá. A tüdőm már perzselt, a hajam a tarkómhoz tapadt, de a lábam tovább vitt előre. Egyre csak arra tudtam gondolni, hogyha elkések, nekem végem.

Odaérve berontottam az ajtón, és a lift felé vettem az irányt. Alig bírtam kivárni, hogy felérjek a legfelső emeletre. Szinte kirontottam a felvonóból, és ismét futásnak eredtem. Mindenki, aki szembejött velem, furcsán nézett rám, de engem nem érdekelt. A karórámra pillantottam, de ez a fél másodperc is elég volt, hogy sikeresen nekimenjek valakinek.

- Aish! – torpantam meg, és a homlokomra tapasztottam a kezem. Az a valami furcsán kemény volt.

Felnéztem, és sok fiút láttam magam körül. Mindannyian ismerősek voltak, de egyszerűen nem volt időm jobban belegondolni, hogy kik ők. Sietnem kellett.

Kérdőn néztek rám, de az, aki közvetlenül előttem állt, egyenesen ölni tudott volna a tekintetével.

- Ööö... sajnálom! – hajoltam meg gyorsan, és azzal a lendülettel kikerültem őket. Azaz, csak szerettem volna. Ugyanis a srác elkapta a karom és maga elé rántott.

- Mégis mit képzelsz, ki vagy te? – emelte fel a hangját, de ekkor valaki lefogta a kezét, és elhúzta az enyémről. Ráemeltem a tekintetem. Rossz érzésem támadt.

- Hagyd, már bocsánatot kért!

Elkerekedett szemekkel meredtem a fogvatartómra. Ő pedig furcsán, összehúzott szemöldökkel vizslatott.

Eszembe jutott, hova is rohantam az imént, és ez elég volt, hogy kitörjek onnan.

- Hé! – szólt utánam, de nekem sietnem kellett tovább.

Yang igazgató úr irodája előtt álltam csak meg. A titkárnője bevezetett a tágas helyiségbe. A fekete fotelek kör alakban helyezkedtek el egy dohányzóasztal körül, a falakon poszterek lógtak a cég befutott bandáiról. Rögtön az ablak mellett egy nagy íróasztalt pillantottam meg. A kényelmes bőr székben ült maga Yang igazgató.

Nagyot nyeltem, és éreztem, ahogy a szívem majd' kiugrik a helyéről.

- Jung Sun Ji? – állt fel, és megigazította az öltönyét. Ismét nyeltem, és óvatosan meghajoltam. – Kérem, foglaljon helyet.

Azt se tudtam, hova legyek izgatottságomban, míg végül a titkárnő a fotelekhez vezetett.

- Magunkra hagyhat – intett az igazgató, mire a nő kitipegett az irodából. Ekkor ismét felém fordult. – Bizonyára nem tudja, miért is van maga itt.

Minden vér kifutott az arcomból. Kész, itt a vége, tuti ki leszek rúgva. Biztos a késés az oka. Aish, azok a hülye fiúk! Miattuk végem...

- Tudja, a menedzser a napokban igen érdekes ötlettel állt elő a maga és a többi gyakornok számára. Vannak különféle feltételei a debütálásnak. Ez is egy ilyen kritérium. Viszont ez időigényes, de annál inkább eredményesebb, reményeink szerint. – mondta, és megvillantotta kissé ijesztő vigyorát. A hideg futkosott a hátamon.

Zavartan néztem rá, vártam, hogy folytassa.

- Úgy gondoljuk jónak, ha szerez egy kis tapasztalatot.

- Mire gondol, igazgató úr? – nyögtem elhaló hangon.

- Remélem, hamar megérti majd. A feladat az, hogy kövessen egy hónapig egy sikeres bandát.

Azonnal felkaptam a fejem. Hogy mi?

- Azt hiszem nem teljesen értem...

- Semmi gond, majd meg fogja. A többi gyakornoknak is ez lesz a feladata. Mindenki egy-egy bandához lesz besorolva. A tagok lesznek a mentorai.

- Mentorok?

- Az együttes, amit említettem. A bandátok többi tagját nem kérettem be személyesen, mert Park menedzser meglátásai szerint ön más, mint a többi lány. Az ő kérésére szerettem volna beszélni magával. Tudom, hogy heves természetű, és saját véleménye van. Ezért figyelmeztetni szeretném önt, hogy a mentorai jelenlétében kérem próbáljon meg alkalmazkodni. Ez egy komoly feladat, amely célja, hogy tanulhasson az idolok hétköznapjairól. Park menedzser, és én sem szeretnénk, hogy váratlanul érjék önöket a kötelezettségeik.

- Értem. Minden tőlem telhetőt megteszek, hogy többet tanulhassak!

- Nos, amit akartam, azt elmondtam. A többiről majd Park menedzser tájékoztat. Most távozhat. – intett, mire gyorsan feltápászkodtam.

Egy bandával? Mit kell csinálnom? És melyik bandával?

- Uram, nem tudom, hogy kik lesznek a mentoraim.

- Nos, úgy hiszem az EXO. Most menjen. – küldött ki, és mire feleszméltem a döbbenetből, már be is csapódott előttem az ajtó.

Hogy az EXO-hoz? MICSODA?!