Holdhercegnő

1.Fejezet

Rohantam! Már csak pár perc volt csengetésig és a suli még méterekre volt. Futás közben sok embernek nekimentem, akiktől egy kicsit hátrafordulva kértem bocsánatot. Már nem volt sok hátra mikor hirtelen belementem valakibe, aki szintén sietett.

Mindketten elestünk. A kezemben szorongatott mappám a földre esett. Remek! Most már biztos, hogy elkések! – gondoltam keserűen.

- Ne haragudj! – Hallottam meg mire felnéztem és egy barna szempárral néztem farkas szemet.

- A-az én h-hibám! – Dadogtam miközben felsegített. A srácnak rövid barna haja és barna szeme volt. Végig kedvesen mosolygott rám miközben a kezembe nyomta a mappámat. Hirtelen meghallottam a becsengőt. (Nos, igen, szuper éles a hallásom a robbanás óta, de más semmi fura nincs velem). Azonnal elkezdem rohanni miközben még visszakiáltottam a meglepett srácnak – Még egyszer, köszi! - azzal már ott sem voltam.

***

Tíz percet késtem, és mivel művészeti hetem volt még a legjobb barátnőm sem volt ott. Hogy mit is jelent pontosan a „művészeti" hét? Mivel engem két szakra vettek fel és mind a kettőre ösztöndíjjal ezért nem csoda hogy valahogy meg kellet oldani. Itt jön az, hogy akkor döntenem kellett volna, hogy elektronikára vagy rajzra megyek. Csak az volt a baj hogy sem a művészeti sem az elektronikai részleg nem akart lemondani rólam ezért alakult ki számomra ez a rendkívüli tanmenet. Egyik héten a művészetibe megyek. Ez a „művészeti" hét. A másik héten elektronikára járok. Ez elektro' hét. Tudom nagyon leleményes nevek, de ez van! És mivel most művészeti hét volt és legjobb barátnőm elektronikára jár ezért csak suli után találkozhatok majd vele. Mivel egy bizonyos incidens miatt az elektronikások ki lettek tiltva a suli művészeti részéből. Ezért bosszúból a művisek is ki lettek tiltva az elektronikai részlegről. Én voltam az egyetlen, aki mindkét helyre bemehettem.

Na de térjünk vissza a jelenbe.

Mivel ez volt az első késésem és szín ötös tanuló vagyok ezért a tanár nem írta be. Csendben ültem le a helyemre és neki láttam a feladatnak.

***

Alig vártam, hogy végre beszélhessek Michellel. Annyira szerettem volna vele beszélgetni, hogy meg sem vártam, hogy szokásos helyünkre menjük, hanem leültünk a sulihoz vezető kőlépcső szélére.

Félórája beszélgettünk mikor meghallottam, hogy két ember beszélget. Ez önmagában még nem lenne furcsa. Csak hogy az egyik hang tulajdonosa nem volt más, mint a reggeli srác. Épp arról beszélgettek, hogy hogyan juthatnának be a suliba mikor én gondolkodás nélkül eléjük álltam.

- Én segíthetek!

Sajnálom, hogy ilyen sokáig tartott hozni az első fejezetet. A másodikkal megpróbálok gyorsabb lenni.