Fogaid Nyoma

A vér mámorító íze

"Miért véded őt ennyire?" bólintottam a lány felé, aki láthatóan valami gusztustalan dolgot kotyvasztott.

"Mert Emma a barátom." válaszolta Brian egyszerűen.

"Óh, szóval így hívják a kis boszorkányt?" tettem fel a kérdést melyre ezúttal nem vártam választ. Nem is értem, miért nem jöttem rá hamarabb, hogy mi ő. A másik lány vére ennyire elterelte volna a figyelmemet? "Ritkán látni ilyen aljas teremtéseket." folytattam gúnyosan mire a lány felém fordult és egy pillanatra a szemembe nézett egy amolyan 'szakadna rád a ház' nézéssel, de már folytatta is annak a gusztustalan dolognak a kavargatását.

"Hagyd békén! Csak segíteni akar." mondta Brian, ahogy felháborodottan elém állt. 

Kedves Brian, felvilágosítalak, hogy ez minden csak nem segítség.

"Hát szerintem az, hogy valaki összevagdos, megkínoz és éheztet nem éppen a legnagyobb segítség...habár jobban belegondolva nem tudom, hogy náluk ez hogy működik." folytattam ezúttal már gúnyosan.

"Ezra-" kezdte Brian, de a lány félbeszakította.

"Hagyd csak." fordult felénk a boszorkány egy széles, de ugyanakkor fölényes mosollyal. "Nem számít, hogy mit gondolsz rólam, mert pont ugyan úgy érzek irántad mint ahogy te irántam." mondta a lány teljes nyugodtsággal, kissé túlságosan is nyugodtan. Bosszantóan lassú volt a pulzusa és látszott rajta, hogy nem veszi magára az előbb tett megjegyzéseimet, ezért úgy döntöttem próbára teszem a türelmét.

"Legszívesebben kiszívnád minden cseppjét az ereimben csorgadozó karmazsinvörös vérnek?" kérdeztem szándékosan értetlenül ugyanis ő biztos nem így érzett irántam
"Mert én jelenleg pont így érzek irántad..."

"Nem." mondta a szemét forgatva majd kimert egy keveset abból a gusztustalan, zöld, bugyborékoló izéből, amit aztán egy üvegbe öntött és felrázott, majd ismét felém fordult "Ezt idd meg." 

"Dehogy iszom!" háborodtam fel a kijelentésén és ahogy csak tudtam, hátamat az oszlophoz szorítottam, mert minél távolabb akartam maradni attól a förmedvénytől "Fujj!" mondtam, miközben valósággal futkározott a hideg a hátamon.

"Hát pedig innen addig el nem mész amíg kezelhetővé nem válik a vérszomjad, ha másképp nem is, de legalább ennek a főzetnek a hatására." jelentette ki Brian összefonva karjait. 

Ahogy ezt kimondta, a lány elindult felém. Levette annak a gyomorforgató dolognak a tetejét és kiderült, hogy nem csak a látszata, hanem szaga is épp olyan gusztustalan.

"Ide ne hozd azt az izét!" parancsoltam rá, de nem úgy tűnt mint akit érdekel mit mondok.

Mikor már csak fél méter távolság lehetett köztünk, a főzet szaga olyan erőssé vált, hogy szerencsémre teljesen elnyomta a vasfűét. Kihasználva az egyszeri lehetőséget, a kést ismét felemeltem a földről és a lány tarkója felé irányítottam. Brian viszont még idő előtt észrevette mesterkedésemet és az utolsó pillanatban félrelökte a boszorkányt, aki így egy karcolás nélkül megúszta, de Brian koránt sem volt ilyen szerencsés. Az ő karját a kés hosszan végigvágta.

Vér fröccsent mindenfelé, méghozzá Brian vére. A ruhájától kezdve egészen az arcomig véres lett minden és ha nem tudnám róla, hogy vámpír, bizonyára azt hinném, hogy mindjárt belehal a sérülésbe. A boszorkány pedig szemmel láthatóan épp ezt hihette.