Marshall & Bubba |Adventure Time!|

~ first one ~

Sziasztok!
Itt is az első rész, jó szórakozást hozzá! :33

- Marshaaaall... melyik legyen?! - mivel Cuki Ébennel, Bubi lovával volt (khm...), rám maradt a feladat, hogy segítsek Fionának felkészülni a bálra. Ugyanis Bubi elhívta. Az én Bubim.
- Marshall, figyelsz?! - egy fehér, sárga szalagokkal díszített és egy fekete, flitterres ruhát tartott felém.
A fehér kifejezetten illett Bubihoz.
- A feketét - el kell tüntetni a riválisokat. (megj.: itt eszembe jutott a Yandere Simulator x3)
- Biztos? - vonta fel a szemöldökét.
- Ahha. Bubba imádja a csillogó izéket.
- Hát jó - vállat vont, és elkezdett egy kis táskába pakolni.
- Szerinted mi kell majd?
"Óvszer. Jó sok." gondoltam bosszúsan.
- Hát... ő... vigyél magaddal... ö... fésűt! Az biztos kell! - hátradobtam neki, miközben a szekrényében túrkáltam. - És ez az izé! Ez biztosan fontos - fintorogva vizsgáltam az apró, fényes tárgyat. Alakban egy össuecsukott púderhez hasonlított, de a belsejében egy kifordított sün-szerű akármi és egy tükör figlalt helyet.
Fiona felnevetett,majd eeljezdte elmagyarázni, mi is az a dolog a kezemben.
- Az egy fésű, Lee. Nem kell félned tőle.
- De ez miért jó? - közben sikerült kipattintanom belőle a "sünt". - Whoaa...
- Azért jó, mert kis helyen is elfér - megpróbálta betuszkolni az egyik kisebb méretű kardját.
- Nem fog beleférni - egykedvűen lepöcköltm egy nem létező porszemet az ingem ujjáról. Nekem is ki kéne néznem valahogy, hogy felfigyeljen rám. - Amúgy is, minek kard?
- Miért ne?
- Öö... mindegy. Tessék, ezt rejtsd a zoknid alá - átnyújtottam neki egy mandzsettát. Elvörösödött, mikor észrevette, hogy az ujjaink összeértek. Hehh... - Öltözz át, addig keserek valami vöröset... átmentem a konyhába, ahol azonnal megláttam egy rózsaszín pólót. Nem túl vörös, de azért megteszi.
- Áá... ízetlen - megtöröltem a szám, és tovább kerestem.
Végül találtam pár szem almát, amik megmentettek az éhhaláltól. Fuck yeahh.
- Hogy nézek ki? - Fiona nagynehezen áttipegett a szobájából.
- Zsíran. Hiányzik egy kis smink... - nehéz szívvel, de egállapítottam mmagamban, hogy tényleg csodásan fest. Előkapartam a cuccaim az egyik zsebemből.
- Miért vannak ezek nálad? - vállat vontam. Tényleg nem szoktam használni őket. Jó, néha egy kis szemceruzát... meg szempillaspirált... de mást tényleg nem.
- Meg tudod csinálni? - bociszemeinek nem tudtam ellenállni.
- Jól van... gyere - intettem neki.
Használtam egy kevés alapozót, halvány rózsaszín rúzst (anno piros volt, csak a színe nagy részét fölzabáltam), barna szemfestéket és szempillaspirált (csak párszor szúrtam ki a szemét közben, azt se direkt), befejezésül pedig cuki cicás tusvonalakat.
- Kész a mű! Tökéletes... megyek is. Át kell öltöznöm.
- Te is jössz? Kivel? - azzal a tipikus "tudom én, hogy van valakid"-fejjel nézett.
- Nem... Ő mással megy - leszegtem a tekintetem. Szeretem a cipőmet, kezdek rájönni, hogy csak ő van nekem... szerintem kezdek megőrülni...
- Sajnálom... biztos nagyon kedves lány - mosolygott bátorítóan. Nehéz volt nem elröhögnöm magam kínomban. - Majd egyszer mutass be neki!
- Hát... szerintem ismered. - elpirult. Biztos azt hitte róla van szó... a kis buta.
- Nekem mennem kell... jó szórakozást! - intettem neki, majd nemes egyszerűséggel kirepültem az egyik ablakon.

***

A szekrényem előtt álltam. A padlón mindenütt ruhák.
Mindig ezt csinálom, minden egyes napon. Durva életem van.
Végre a kezembe akadt, amit kerestem: egy fekete öltöny fehér inggel és piros nyakkendővel.
Eszembe jutott, mennyi mindenre használhatom ezt a kis selyemdarabot... régóta először elvörösödve kedtem pakolászni a cuccaimat.
Még nekem is hányingeren volt a hatalmas kupitól.

És... ennyi! Kész az első rész 510 szóval (és valószínűleh uhyanennyi kijavított (?) hibával)!
Köszönöm, hogy elolvastad! Ha tetszik, nyomj egy csillagot és kommentelni se felejts el! ;D