Angyal mellettem [Supernatural]

Tizenharmadik fejezet

Helooooo beautiful people!
Meghoztam a következő részt,remélem tetszeni fog ^^

Love you all
Forest❤

*Dean*
-Dean le fogunk zúgni a hegyoldalon ha így kanyarodsz.-Nyavalyogta Sam az Impala oldalába kapaszkodva amikor az egy alkalommal megdőlt alatta. Castiel a hátsó ülésen legalább csendben volt.
-Nahia azt mondta gyorsan menjünk. Nem fogom harminccal végig élményautózni az utat Indiana-ból. Csikorgó kerekekkel leállítottam a járgányt a bunker előtt és beengedtem magunkat. Már az ajtóból hallani lehetett a Nahia szobájából üvöltő zenét. A biztonság kedvéért kibiztosítottam a fegyverem és úgy indultam el az emelet irányába,nyomomban a többiekkel. A falnak lapulva hallgatóztam,majd a helységbe vetettem magam. Nem tudtam hírtelen,hogy sokkoljon a dolog, vagy feldühítsen. Egy nagyjából tíz éves barna bőrű kislány egy számára hatalmas Guns 'n' Roses pólóban táncikált az ágyon.
-Hallelujah motherfucker take me to church!!-Énekelte vidáman a karcos hangú énekesnővel,mire a mögöttem álló angyal eltàtott szájjal,valamit motyogva az orra alatt kifordult a szobából.
-Nahia?-Kérdezte Sam bizonytalanul.
-Itt vagyok!-Jött ki a kérdezett a fürdőből a haját igazgatva, a kislány pedig hírtelen hatalmas örömmel rámvetette magát.
-Apa! Sammy bácsi!
-Hogy kicsoda?-Feszegettem le magamról az apró kezeket és értetlenül az öcsémre bámultam aki csak vállat vont.-Hadd találjam ki Nahia,ezért hívtál?
-Egy igazi Sherlock vagy.-Villantott rám egy gúnyos vigyort.
-Vidd szépen vissza az óvódába.
-Az a próbléma,hogy nem én hoztam.-Felült az ágyra és lábait kényelmesen keresztbe rakva folytatta.-Ide pottyant az olvasótermetek kellős közepére és...
-Ezt nem veszem be.
-Várj már! Most jön a poén! Te és Castiel vagytok az szülei!-Egy pillanatra lélegezni is elfelejtettem,majd a maradék magabiztosságom összeszedve felhorkantottam.
-Hiszen nem is hasonlít rám...vagy Castielre.
-Hallottál már az örökbefogadásról Winchester? -Figyelmen kívül hagyva a kérdést, a gyerek elé guggoltam.
-Hogy hívnak kislány?-Meglepetésemre hatalmas szemeket meresztett és remegő,sírásra görbülő ajkakkal meredt rám.
-De apa...nem ismersz meg?
-Nézd.-Guggolt le Sam is.-Tudom,hogy ez a bácsi olyan mint apukád,de nem ő az.-A lányka eddig bírta. Lehajtott fejjel szipogott,Nahia pedig gyilkos pillantást vetett ránk.
-És még azt hittem én nem tudok bánni a kölykökkel. Menjetek le,ha megvígasztaltam utánatok megyünk.-Közelebb hajolt a fülemhez és úgy suttogta.-Egyébként Mary a neve.
*Nahia*
-Nahia? Dean és Castiel miért ülnek olyan távol egymástól?-Kérdezte Mary a két férfit bámulva.
-Mert ők nem olyanok mint a faterjaid. Bár Cas nevében nem nyilatkozhatok.
-Ez nem igaz! Az előbb amikor Dean leült láttam,hogy úgy nézett Castielre ahogy apa szokott amikor...
-Köszi az infót.-Mosolygott rá Dean kínosan.-Beszéljünk inkább arról,hogy mit keresel itt? Démon vagy?
-Tessék?
-Dean!-Sam úgy bámult,a bátyjára mintha az a lány kibelezését vetette volna fel.
-El tudod mondani mi történt veled Mary?-Kérdezte Cas a tőle megszokott halálosan nyugodt hangon.
-Csak ha nem mondod el apáéknak amikor találkozunk.
-Nem fogom.
-Maggie Barnes-nak volt egy nagyon király könyve,tudod olyan mint a Harry Potterben vagy nem is tudom.
-Jól kezdődik.-Dörzsölte át az arcát Sam.
-Maggie a nővérénél találta,aki azt mondta neki,hogy varázskönyv, Maggie pedig behozta megmutatni. Aztán mondta,hogy hazavihetem olvasgatni,csak vigyem vissza.-Szomorkásan megrántotta a vállát.-Mondjuk mostmár fújhatom...
-Felolvastál belőle valamit?-Sam közben a könyvespolchoz vonult és sorra olvasgatta végig a köteteket.
-Igen. Utána jelent meg a fény izé. Onnan estem a házatokba,ami egyébként tök király!-Vigyorodott el.
-Nem emlékszel véletlen a szövegre?
-Nem. Csak szavakra. A tempus, deus és mittere biztosan benne voltak.-A fiatalabb Winchester homlokráncolva tovább kutatott,Mary pedig követte Deant a konyhába valami vacsora félét csinálni.
*Dean*
Kényelmesen ledobtam magam az egyik fotelba és felszisszentettem egy sört,amikor Nahia jelent meg az emeleti folyosó korlátjára támaszkodva.
-Hé Dean,a kiscsaj téged akar.
-Engeeem?
-Bizony. De ha lehet ne mondj neki semmi hülyeséget.-Sóhajtva félre raktam az italt és felcaplattam a lépcsőn. A lány gondosan betakargatva hevert Nahia ágyában,amikor meglátott halványan rám mosolygott.
-Dean tudsz énekelni?-Kissé megrökönyödtem a kérdésen,majd vállat vontam.
-Valamennyire. De nem vagyok egy Bon Jovi.
-Nem akarsz nekem énekelni valamit? Apa mindíg szokott.
-Öhmm...
-Ne csináld már! Elég rossz,hogy sötétben kell aludnom!
-Miért,talán csak nem világosban szoktál?
-Nem de...ez ciki.
-Ó ha tudnád! Engem egyszer elcsapott egy kocsi és közben össze...
-Félek a sötétben...-Pont mint Sammy volt. Csak neki apa egy puskát nyomott a kezébe. Sóhajtva az ágy szélére ültem ő pedig kíváncsian feljebb ült a párnákon.
-Semmi okod félni. Mármint,nem fogok hazudni,van egy rakat fura, undorító ronda lény odakint, amikről azt hinnéd,hogy csak kamu,a többség pedig meg akar zabálni,megszállni vagy ilyesmi,de az a jó hír,hogy én pont ezekre vadászok ha úgy tetszik.
-A fogtündér is igazi?
-Igen, de egy seggfej.
-Tudom.-Legyintett.-Direkt kihúztam mégegy fogam a kiesett mellé,hogy megkapjam azt a pónit,de csak két dollárt kaptam.-Visszafeküdt és magára húzta a takarót.-Jó éjt vadász Dean. Remélem megvédesz ahogy mondtad,és megtalálod apuékat mert nagyon hiányoznak.
-Nyugi kölyök. Meglesznek.
*Nahia*
-Na?-Pillantottam a lefele igyekvő Deanre.-Olvastál neki? Énekeltél? Számoltatok bárányt?
-Megtárgyaltuk,hogy a fogtündér seggfej.
-Az is egy opció...-Rántottam vállat,mire Sammy diadalittasan felkiáltott a laptopja mellett.
-Megvan!
-Kussolj öcskös fenn alszik a gyerek!-Mordult fel a bátyja.-Mit találtál?
-Mary nagyban játszott. A deus istent jelent, a tempus időt, a mittere azt,hogy küldeni.
-Vagyis?
-Azt hiszem Kronosz van a dologban. Legalábbis itt van egy szöveg.-Bökött a képernyőre.-Ezt a görög izét felolvasva lehetséges az időben vagy dimenziókban utazni vagy jövőt jósoltatni. Viszont minden ilyenért egy évvel kell fizetni az időnkből ami még hàtra van.