A téren üvöltő zene mélyen hasított bele a sötét éjszakába, a levegőt pedig felrázta az abban keringő tömény alkoholszag.
Castiellel az egyik stand előtt álltunk, egy fahéjas ízesítésű kürtöskalács társaságában.
Eleinte kisebb bandák játszottak, így csak ritmusra doboltam a lábammal, vagy dúdoltam halkan az éppen játszott dallamot.
Castiel a tomboló tömeg felé pillantott, miközben a letépett tésztacafatot behelyezve a szájába, rágni kezdte azt.
- Szóval itt ilyen egy fesztivál? - Kérdezte lepillantva rám, mire szám elé emelve a sörömet, egy bólintás múltán beleittam abba.
Ajkaimon az ital sűrű habja játszott, amit egy hirtelen mozdulattal letörölve onnan, felsóhajtottam
- Az emberek felejteni jönnek ide. - Mondtam magam elé meredve. - Isznak, buliznak, és - még ha csak kis időre is - elfelejtik a múltat, ami addig kínozta őket. - Ezzel erősen rászorítottam az üvegre, de próbálván leplezni érzelmeimet, csak magamba nyeltem a feltörekvő düh, és érzelemhullámot.
Castiel lepillantott rám, s figyelmesen hallgatott.
A színpad felett lassan gomolygó műfüstre felkaptam a fejem.
Figyeltem a különböző színkavalkádot amiben játszott, arcomra pedig széles vigyor ült.
Végre.
Ellöktem magam a faltól, majd megragadva Castiel karját, sietős léptekkel bepréseltem magunkat a tömegbe.
Felcsendült a hosszú, éles gitárszóló, Oliver pedig a mikrofonállványt markolászva, drámai lassúsággal tűnt fel a füst mögül, tekintetét a tömegen táncoltatta.
A fan szívem a torkomba ugrott, s céltalanul, ritmustalan gyors dobogásba kezdett.
Az énekes szólásra nyitotta ajkait, majd egy velőtrázó üvöltés szakadt fel torkán.
Szemeimben megbújtak a könnyek, így ujjaimat akaratlanul is összekulcsoltam a mellettem álló férfiével.
Önfeledett dalolásba kezdtem, idővel pedig, mikor az adrenalin kellően szétáradt az ereimben, együtt tomboltam a tömeggel.
Oliver tekintetébe fúrtam a sajátomat, amitől lábaim földbegyökereztek, s míg nekem éveknek tűnt az a röpke pillanat, hosszas ábrándozás múltán sikerült visszarázódnom a valóságba.
Az első szám gyorsan lement, sikeresen megdobogtatva a rajongók szívét.
Ugyanígy ment a többi szám is, s mikor már a végéhez értünk, Oliver egy csábos mosolyt lőtt a rajongói felé, félhosszú, hullámos hajkoronájába belekapott a szél, zöldesbarna szemein játszottak a fények, homlokán verejték gyöngyözött.
- Don't tell me your happy, 'Cause this isn't love, So be careful what you wish for!
Tekintetem beleremegett a szavaiba, gyomrom golflabda méretűre zsugorodott, ajkaimat pedig hirtelen sivatagszerűnek éreztem.
Végül pedig vett egy mély levegőt, majd szembefordulva a tömeggel, meghajolt előttünk, s lement a színpadról.
Ragyogó tekintettel meredtem utánuk, majd mikor végleg eltűntek a látókörömből, vigyorogva fordultam Cas felé.
- Néhány számuk tényleg jó volt. - Mondta maga elé, én pedig tovább dúdolva a fejembe ragadt dallamot, iszogatni kezdtem az üvegben lévő alkoholt.
Az emlékeimtől kezdve az álmaimig minden levetült előttem, onnantól pedig nem ismertem mértéket.
Szemeimet ismét könnyek áztatták, én pedig üvölteni tudtam volna.
Castiel értetlen pillantásait éreztem magamon, ahogyan remegő lábakkal az oldalának borultam.
- Jól vagy? - Kérdezte, mire csuklójára tapasztottam a kezemet.
Lábaim továbbra is remegtek, a fejembe valami vicces érzet szállt.
Ujjaim erősen fonódtak a sörösüveg köré, amit Castiel kis szenvedés után sikeresen elvett tőlem.
- Talán sok volt a pia. - Motyogta, majd karomat körülfonva a nyakán, segített a járásban.
- Jól vagyok. - Motyogtam erélyesen, kitépve karomat szorításából, ám laza ingem ujja könyökömig felgyűrődött, s hiába próbáltam volna visszahajtani, Castiel meglátta a karomon éktelenkedő hegek sorait.
Összefonta a szemöldökét, majd megragadva a karomat, jobban szemügyre vette az azokon éktelenkedő hegeket.
- Cas.. - Kezdtem nyugtalanul, s próbálván kirántani a karomat szorításából, dühösen méregettem az arcát.
- Mit műveltél? - Kérdezte, karcos hangja haragtól volt fűtve.
- Az nem a te dolgod! - Válaszoltam ridegen, ezennel sikeresen visszarántva a végtagomat, s sietős mozdulatokkal visszagyűrtem a ruhadarabot.
- Részeg vagy. - Mondta teljes bizonyossággal, mire felhúztam a szemöldököm.
- Hogyan rúgnék be egy kis sörtől?
- Amit a három pohár Whiskyre ittál. - Megragadta a karom, majd a nyaka köré fonva azt, segített a járásban.
- Nem vagyok részeg. - Motyogtam a vállába, s minden áron hittem az igazamban.
Castiel motyogott valamit, amire válaszul ismét az imént elhangzott mondat hagyta el a számat, kicsit nyomatékosabban, de nem sokáig tudtam hitegetni magam, ugyanis a szemeim elé táruló rémes vaksötét mindenféle kommunikációtól elszakított.
~~~
Zihálva keltem fel.
A hátamon, s arcomon végiggördült pár verejtékcsepp, halántékomhoz hozzátapadt a hajam.
A fejem zsongott a fájdalomtól, a testem pedig gyengén remegett.
A nővérem szobájában feküdtem, az ágyon, alaposan betakarva, egy hideg vizes törölközővel a homlokomon.
- Csakhogy felébredtél. - Hallottam meg Castiel hangját mellőlem, mire odakaptam a fejem.
Szemeim előtt felvillant pár kép, ami a tegnapi napot illusztrálta.
Bunkó voltam vele, mert segíteni akart...
...és ő ezek után is foglalkozott velem.
- Hogy érzed magad? - Pillantott rám, tekintete kifürkészhetetlen volt.
- Megmaradok. - Könyököltem fel az ágyban, ezzel levéve fejemről a vizes textildarabot.
Lesütöttem a szemem, ahogyan a heges karomra pillantottam, amin akkor fel volt tűrve könyökig az ingem ujja.
- Tessék, üvölts csak.. - Morogtam magam elé, mire Castiel arcára kiült a döbbenet.
- Miért tenném? - Pillantott a karomra, lazán rántva egyet vállain. - Ez a te életed, és bár nem tetszik, nem szólok bele. Az ezeket kiváltó okról pedig bármikor kész vagyok meghallgatni. Nem sürgetlek. - Szerényen elmosolyodott. - Mindig itt vagyok melletted. Mint egy angyal a válladon. Te megmentettél engem, és most rajtam a sor, hogy ezt viszonozzam.
________________________________
Hey, Minions! - Misha Minions haha -
Sajnálom, ez a rész egy kicsit gatya lett, de igyekszem beindítani a dolgokat^^"💜
Love y'all💜
