Sleepy ~ Vampire

Ki kicsoda?

Ebéd után az iskola falának dőlve vártam Victoriát, aki elment a "csapatával" ebédelni, hogy "ne" keltsen feltűnést.
Ma 28.-a van.. 6 napon maradt a Schmitt akcióig. Valószínűleg bált fognak tartani, vagy valamilyen megbeszélés lesz, vagy nem tudom.
De valahogy biztos fogok tudni találkozni velük. Ha bál lesz, arról még ma értesíteniük kellene, szóval egyenlőre nem izgulok.
Csendesen nézelődök, végül megunom. Elindulok fel a gyengélkedőhöz. Victoria majd jön, hogy ha annyira akar.
Szerencsére nincs túl messze, az iskola Déli szárnyában van, a 3. emelet végén. Nyugodt, egyenletes tempóban sétálok. Jól ismerem az iskolát, de nem merném állítani, hogy minden zugát pontosan tudom hogy hol, és merre van.
Ahogy sétálok, egyszer csak azt hallom, hogy valaki fut mögöttem. Egy villámgyors mozdulattal megpördülök. Csak Victoria az, pedig egy pillanatra le mertem volna fogadni, hogy valamilyen állatot hallok...

-Várj már Sleeeepy!!! -kiabál, mire megtorpanok, figyelem ahogy fut... még sose láttam futni. Emberhez képest iszonyúan gyorsan mozog, ráadásul lerí róla, hogy csak utánozza a lányos mozgást. Biztos vagyok benne, hogy nem így megy alapjáraton. Mikor oda ér mellém, a térdére támaszkodva megáll, ki van pirulva egy kicsit- Azt hittem, hogy megfutamodtál!

-Ugyan kérlek, miket beszélsz? -halkan felnevetek- Én hittem azt, hogy te nem fogsz eljönni! Túl sokáig ettél!

-Jó, bocsánat! -megadóan felemeli a két kezét- De nem bírtam ellenállni annak a finom csokoládé tortának!

-Úristen! -a szám elé kapom a kezem, kifigurázom azt, amit ilyenkor a többi lány szokott az osztályban- Te nem félsz attól, hogy elhízol?! A hasadon már látom is! És atya ég! A combod is! Hát ilyet!

-Senkit ne zavarjon, hogy ez a ruha mindkettőt kellőképpen takarja! -most már szinte könnyezik a nevetéstől.

-Nem baj! -vigyorogva legyintek- De ti általában ruhán keresztül is kiszúrjátok ezeket!

-Az lehet... Nah menjünk! Arnold már biztosan vár! -kacsint egyet, majd továbbra is mosolyogva, immáron együtt megyünk tovább.
Útközben taglalom neki, hogy én hogyan éltem meg az esetet. Tőle annyit tudok meg, hogy ő látta jönni a farkast, de úgy gondolta, úgy sem jön be az épületbe. Utána -állítása szerint- végig a szobájában volt, ott is találták meg mikor össze szedték az embereket.
A gyengélkedő ajtaja előtt megállunk egy pillanatra, és némán nézzük.

-Hozni kellett volna valami kis ajándékot... -suttogok.

-Én hoztam egy kis svájci csokit...

-Honnan van neked olyanod? -pillantok rá meglepetten.

-Apu ott van üzleti ügyben, tegnap kaptam tőle egy csomagot, abban volt...

-Értem... -újra az ajtóra meredek. Mindketten azt várjuk, hogy a másik menjen be előbb. Végül megunom, és benyitok.
Belépek, engem követ Victoria, aki óvatosan becsukja az ajtót. Arnoldhoz sétálunk mind a ketten. Egész jó színben van a történtekhez képest. Szerencsénkre ébren van, itt van egy ápolónő.

-Jó napot! -Victoria mosolyogva köszön, én is követem a péláját.- Beszélhetünk vele egy kicsit?

-Nos igen.. De egyszerre csak egyikőtök jöhet. -biccent az ápoló- Döntsétek el ki kezdi. Ez a szabály. 

Victoriaval összenézünk, hogy most akkor mi legyen. Ő azért jött, mert nem akart egyedül én pedig komolyan akarod beszélni Arnolddal. 

-Kezd te Elizabeth.. -sóhajt Victoria- Én ráérek.

-Biztos? 

-Igen. -bólint és nyugodtan kisétál. 

-Magukra hagyom önöket... -biccent az ápolónő is- Ott leszek ha kellek. -egy kisszobára mutat, majd távozik.