Sleepy ~ Vampire

Béke avagy vihar előtti csend

-Tehát felfogtad végre?! -már kb 10 perce annak, hogy felpofoztam Arnoldot, és behívtam Jamest. Elhadartam neki, hogy egyáltalán nem tetszik, és hogy nem vagyok belé szerelmes.

-Igen Elizabeth! Nyugalom! Megértettem elsőre is! Csak azt nem értem, hogy miért akar pont neked keresztbe tenni mindenki. Miért nem Charlottenak? Vagy Victorianak? Miben különbözöl, hogy téged meg mernek ütni, őket meg nem?

Halkan felsóhajtok. Már megint a sok felesleges és abszurd kérdés...

-Ez egy nagyon jó kérdés. Mondjuk mert más vagyok mint ők. És mi előtt megkérdeznéd miben, elárulom! -látom rajta, hogy most nagyon figyel- Én nem vagyok az a tipikus gazdag nemes lány. Nekem nem jelent semmit se a rang, és ezt ők tudják. Nem hiába hívott Arnold "söpredéknek". Számukra én egy légy vagyok a pókhálóban. Már csak a pók kell hogy megegyen. Én csak egy ide tévedt paraszt vagyok a szemükben, akit tudnak pesztrálni egész álló nap.

-Akkor... te most nem is vagy nemes?

-Istenem... -fejemet fogom- Tudod mit? Hagyjuk...

-De... várj! Most mi van? Miért vagy légy? Mi?

-Nem vagyok légy! Az csak egy hasonlat volt, te szerencsétlen idióta!

-Jaaaa.... -elgondolkozik- Most már értem!

-Téged se az eszedért fognak ellopni. -fejemet ingatom- Nah menjünk órára, mielőtt még nagyobb pletykát tudnának kihozni ebből a helyzetből... -amúgy egy nagyobb raktár helyiségben üvöltöttem le a fejét. Most kinyitom az ajtót, és ki lépek.
Az osztályterem felé veszem az irányt. Hallom, hogy James követ, majd utol is ér.

-Néha nem értelek. Miért nem csinálod azt amit a többi lány? Miért nem sminkeled magad? Miért nem nyafogsz annyit mint ők...

-Talán zavar, hogy nem nyávogok egész nap a füledbe arról; ki; mikor; hol; kivel; mit; miért?

-Nem, dehogy! -James halkan felnevet- Ennek inkább örülök! Csak... furcsa, hogy nincsenek barátaid.

-Honnan veszed, hogy nincsenek?

-Mindig egyedül vagy. Nem nagyon beszélgetsz, vagy ha igen akkor faarcal, és elég... öö... nem épp kedves megszólalásokkal fűszerezve.

-Van ilyen. -vállat vonok- Nem fogok mások kedve miatt okos, aranyos, illedelmes kislány lenni.

-Pedig... lehet jobban járnál vele. Több barátod lenne.

-Nincs szükségem barátokra. -egy pillanatra elgondolkozok- Amúgy... ki volt az aki reggel ki nézett a kocsitok ablakán? Nagyon hasonlítottatok...

-Jah, ő? Ő a bátyám. 2 évvel idősebb nálam. Már 19, én most leszek ugye 17 októberben.

-Értem... és hová ment? Dolgozni?

-Nem. Ő is iskolába ment, csak ő... fiú iskolába. -biccent- A neve Aaron Verrall.

-Értem... -belépek a terembe, egy pillanatra minden szem ránk szegeződik. Egy másodpercig a tekintetek kereszttüzében maradok, majd tovább lépek. A helyemre sétálok, és le ülök.
James huppan le mellém.

-Biológia... ugye?

-Igen. -bólintok. Elő veszek egy tankönyvet, és a jegyzet füzetet, majd úgy ahogy mindig le hajtom a fejem, és lecsukom a szemem.

-Ugye nem akarsz aludni?

-De igen... zavar?

-Igen, zavar. Azt hittem...