Never Forget You[BEFEJEZETT]

Epilógus

*15 év múlva:*

-Anya gyere egy kicsit!-hallottam az emeletről Skyler kiabálását.
Letettem a kezemben tartott fakanalat,és elzártam a hús alatt a gázt.
Kisiettem a konyhából,és mielőtt a lépcső felé indultam volna,kilestem a nappaliban lévő teraszajtón.
Louis és Tommy az udvaron fociztak,így mosolyogva indultam Sky szobája felé.
Kettőt kopogtattam az ajtón,majd benyitottam.Skyler a sminkesasztalánál ült,és ha jól láttam,éppen a szemöldökét csinálta.
-Mondjad kicsim!-léptem oda mellé.
-Az egyik fiú a suliból elhívott moziba!-vigyorgott,mire elmosolyodtam.
-Csak nem az,aki tetszik neked?-kérdeztem,mire Sky heves bólogatásba kezdett.
-Apa nem fog elengedni-sóhajtott lemondóan.
Hát igen.Louis eléggé védelmező Sky-jal kapcsolatban,pedig mindig mondom neki,hogy nem lehet mellette élete végéig.
Bezzeg Tommy,a kisfiunk az apja jóvoltából már tíz évesen csapja a szelet a lányoknak.
Tiszta Tomlinson.
-Ne aggódj,elintézem-kacsintottam rá,mire elnevettem magát.
Kifele indultam a szobából,de mielőtt becsuktam volna magam mögött az ajtót,még visszanéztem.
-Mikor is mentek?-kérdeztem.
-Egy óra múlva itt van.
Bólintottam,majd becsuktam az ajtót,és visszamentem a konyhába.
Louis és Tommy akkor jött be az udvarról,mert időközben elkezdette esni az eső.Tommy felment az emeletre,Louis meg követett engem a konyhába.
Mikor újra a tűzhely elé álltam,két erős kart éreztem a derekam körül,majd Louis forró leheletét a nyakamon.
-Mi finomat főzöl?-mormogta a nyakamba,mire engem kirázott a hideg.
Hihetetlen,hogy ennyi év után is ilyen hatással van rám.
Mosolyogva fordultam meg a karjai között,és kezeimet a nyaka köré fontam.
-Meglepetés-nyomtam egy puszit a szájára,de Louis jóvoltából egy hosszú csóknak sikeredett.
A derekamnál fogva egy könnyű mozdulattal felültetett a konyhapultra,és beállt a lábam közé,így egy magasak voltunk.
Kezeimet a hajába vezettem,és egy kicsit meghúztam a barna tincseket,mire belemorgott a számba.
Levegőhiányban váltunk el egymástól.
-Kérdezhetek valamit?
-Persze-bólintott Louis.
-De ígérd meg,hogy nem akadsz ki!-fontam lábaimat a dereka köré,hogy esélye se legyen elmenni.
-Megígérem.Ugye nem csináltál semmit?-méregetett gyanúsan.
Elnevettem magam és megráztam a fejem,mire Louis látszólag megkönyebbült.
-Szóval,Skyler el szeretne menni az egyik évfolyamtársával moziba-kezdtem.
Lassan kell neki beadagolni a dolgokat,mert az évek során kitapasztaltam,hogy Louis olyan,mint egy időzített bomba.Akármikor robbanhat.
-Persze,menjen nyugodtan-vonta meg a vállát-De...kivel is megy?-kérdezte.
Ahh,fenébe!
-Jake-vel-sóhajtottam.
Louis egy pillanatig a szemembe nézett,majd eltávolodott tőlem,és a konyhában kezdett fel-alá járkálni.
-Nem mehet!Az én lányom nem fog 15 évesen fiúkkal randizgatni!-mondta idegesen.
-Ez nem randi!Csak egy ártatlan mozizás!Mi a bajod Louis?-kérdeztem nyugodtan.
Louis sóhajtott egyet,és lassan elém sétált.
Magamhoz húztam,és átöleltem.
-Csak...nem akarom,hogy fiúk miatt sírjon-motyogta a nyakamba.
Elmosolyodtam,és a hajával kezdtem szórakozni.
-Nem védheted meg mindentől és mindenkitől!Én is rengetegszer csalódtam ennyi évesen!-mondtam.
Louis sóhajtott egyet,és a hajába túrva kicsit eltávolodott tőlem.
Bociszemeimet bevetve néztem rá,mire elmosolyodott.
-Elmehet-adta meg magát.
Vigyorogva a nyakába ugrottam,teljesen megfeledkezve arról,hogy a konyhapulton ültem,így tulajdonképpen Louis karjaiba estem.Na mindegy.
Nyomtam egy csókot a szájára,és rohanni kezdtem az emelet felé.
Sky-hoz indultam,de az előszobában belebotlottam.
-Hallgatóztál?-néztem rá felhúzott szemöldökkel.
-Talán-vigyorgott,majd elsprintelt mellettem.
Ravasz.
Mosolyogva megráztam a fejemet,és a konyhába mentem,mert be kellett fejeznem az ebédet.Louis a konyhapulton ülve nyomogatta a telefonját.
-A srácok mindjárt átjönnek-mondta,és egy puszit nyomott az arcomra.
Ha a fiúk is jönnek,és hozzák a gyerekeket is,akkor duplaannyit kell főznöm.Hurrá.
Hát igen.Megtörtént az,amitől minden directioner félt.Miután feloszlott a banda,a fiúknak rengeteg idejük maradt,és ennek meg is lett az eredménye.Mostmár mindd az öten boldog apukák.Általában nálunk szoktak csövelni,és akkor hozzák az egész családot,szóval hatalmas disznóólat szokt hagyni maguk után.Persze takarítani nem segítenek,az alkalmas pillanatot kivárva angolosan távoznak.
Gondolataimból a csengő hangja szakított ki,és mivel a fiúk nem csengetnek,han szimplán ránkrúgják az ajtót,ezért megtörölve a kezem az előszobába siettem.
Velem egyidőben Skyler és Louis leért,és mivel láttam,hogy Louis szónoklatba akart kezdeni,kinyitottam az ajtót.
Jól sejtettem,Jake volt az.
-Üdv,szia Sky!-köszönt illedelmesen.
Kedvelem.
-Szia!Skyler anyukája vagyok!-nyújtottam a kezem,amit megrázott.
Finoman oldalba böktem Louis-t,úgyhogy vette a lapot,és bemutatkozott.
-Hány éves is vagy?-méregette Louis szegény srácot.
Oh,ne kezdi!
-16 uram-válaszolt Jake.
Louis bólintott,és tette volna fel a következő kérdést,de félbeszakítottam.
-Menjetek nyugodtan!Jó szórakozást!-mosolyogtam rájuk.
Sky hálásan rámnézett,majd kisprintelt az ajtón,és becsukta maga után.
-Hé,még kérdezni akartam!-sértődött meg Louis.
-Szivem,ha te kérdezni kezdesz,akkor nem szabadulnak soha!-mosolyodtam el,és adtam egy puszit az arcára.
Mivel a srácok hamarosan megjönnek,ezért visszasiettem a konyhába,és gyorsan befejeztem a kaját.
Kiszedtem tányérokra,és a nappaliba vittem őket.
Miután végeztem mindennel,lehuppantam a kanapén tévéző Louis mellé,és a vállára hajtottam a fejem.
-Mikor jönnek a srácok?-kérdeztem.
Louis nem is tudott válaszolni,mert a következő pillanatban "valakik" berontottak az ajtón és becsörtettek a nappaliba.
Miután mindenki köszönt mindenkinek,szétszóródva helyetfoglaltunk a kanapén,és nagy hanggal mindenki elfoglalta magát.
A gyerekek játszottak,a fiúk benyomták az X-box-ot,mi meg a csajokkal beszélgetni kezdtünk.
A rádióból felcsendült Zara Larsson Never forget you című száma,én meg fejemet Louis vállának döntve kezdtem énekelni a sorokat.

I will never forget you
You'll always be by my side...

Vége

Szeretnétek bónuszfejezetet a randiról?