Never Forget You[BEFEJEZETT]

8.rész-Öngyilkosság-

-Nincs.Egy hete szakított velem-vontam meg a vállam.
Kínos csend támadt köztünk,de ez engem nem érdekelt.Csak Louis mérges pillantását éreztem magamon.Mi a baja már megint?
A csendet Paul szakította meg,ugyanis közölte,hogy egy óra és koncert.
Így a fiúkat betereltem a sminkesszobába,és nekiláttam a munkának.
Szerencsére Lottie is besegített,így hamar végeztünk a srácokkal.
Rájuk szerelték a mikrofonokat,majd végfe felmentek a színpadra.

*Koncert után a hotelben:*

-Louis mehetsz fürdeni!-jöttem ki pizsiben a fürdőből.
Válaszul csak morgott egyet,de le nem vette volna szemét a telefonjáról.
Itt lett elegem,és idegesen felé fordultam.
-Elmondanád hogy mi bajod van?-emeltem fel a hangom.
-Semmi!-vetette oda.
-Akkor miért bunkózol már megint?-akadtam ki.
-Tudni akarod?-kiabált,mire határozottan bólintottam-Talán nem kellet volna a koncert előtt hazudnod mindenkinek!
-Mégis miről beszélsz?-kiabáltam.
-Nincs.Egy hete szakított velem-utánozta a hangomat gúnyosan.
-Ebben mi volt a baj?-kérdeztem.
-Ott enyelegtél a folyosón azzal a sráccal,aztán meg beadod szegény lányt,hogy sajnáltasd magad!?Szánalmas vagy!-kiabálta az arcomba.
Könnyeim utat törtek maguknak,és végigfolytak az arcomon.
-Ő az unokatesóm te idióta!-suttogtam,majd lekevertem neki egy pofont.
A hozzám legközelebb eső táskámat felkaptam,ami éppen a kézipoggyászom volt,és kirohantam a szobából.
Az egész emelet a miénk volt,így bementem az egyik üres szobába,és az ágyra vetődve sírni kezdtem.
Fájt.Iszonyatosan fájt,hogy utál engem.Iszonyatosan fájt,hogy számított a véleménye.Iszonyatosan fájt,hogy én nem csinálok semmit,de ő mindig belém köt.
Annyira bánom,hogy eljöttem erre a turnéra.Élhetném a nyugodt életemet Londonban,erre itt vagyok Párizsban.
Lassan a fürdőbe mentem,és kikerestem a neszeszeremet a táskámból.
Mikor végre megtaláltam azt,amit keresek,magamra kulcsoltam a fürdőajtót.
Földhözvágtam a borotvát,ezáltal az darabokra törve terült el a padlón.Leültem a wc mellé,és kezembe véve a pengét a csuklómhoz szorítottam.
Lassan elhúztam rajta a pengét,mire a bőröm szétnyílt,és a vér végigfolyt a kezemen.Ezt ismételtem meg mégegyszer,és még sokszor.

Ajtócsapódást hallottam,majd beszélgetést a szobából.
-Louis,mit csináltál?-hallottam Zayn ideges hangját.
-Elcsesztem...megint-hallottam Louis hangját.
-Hova ment?-kérsezte Zayn.
-Zayn,itt van a táskája!-hallottam Tomlinson hangját.

Szédülni kezdtem,majd elkezdtem homályosan látni.Kezemből kiesett a penge,én pedig a mosdókagylónak kapaszkodtam.
Aztán hirtelen fázni kezdtem,és nem maradt erő a testemben.
Összeestem a fürdőszoba hideg padlóján.
Még halványan érzékeltem,hogy a két fiú dörömböl az ajtón,majd egy hangos csattanás követte azt.Betörték.
Hallottam Zayn hangját,ahogy kikiabál a folyosóra,aztán viszont végleg elnyelt a sötétség.