Never Forget You[BEFEJEZETT]

5.rész-Hatalmas hiba-

Hihetetlenül erős fejfájásra keltem.
De nem ez volt a hihetetlen.
Louis meztelen mellkasán feküdtem!
Mi a?Benéztem a takaró alá,és meztelenek voltunk!Mi történt?Mármint vágom,hogy valószínűleg lefeküdtünk,de mikor és mivan??????
Emlékeim között kutatva sajnos ráakadtam a buliból megmaradt képekre.

A tömeg közepén táncoltam Lottie-val együtt.A szervezetemben rengeteg alkohol volt már,nem tudtam józanul gondolkodni.Aztán minden olyan gyorsan történt.Lottie már nem volt mellettem,de én tovább táncoltam.
Hirtelen két erős kar ragadta meg a csipőmet,és maga felé fordított.Tudtam,felismertem őt,mégsem tettem semmit.Csípőmet megint mozgatni kezdtem,kezei pedig a fenekemre tévedtek.Ő is nagyon részeg volt már,nem tudtuk mit csinálunk.
Innentől már csak arra emlékszem,hogy a kezemnél fogva kihúz a szórakozóhelyről,és egy taxiba ülve a hotelig megyünk.

Istenem Zoe,te egy kurva vagy!Gyorsan felszedtem a földről a ruháimat,és felvettem őket.Próbáltam egy normális magyarázatot kitalálni a történtekre,de nem ment.Mit mondjak?Oh,bocs Louis,részeg voltam,és olyankor képes vagyok lefeküdni bárkivel?
A hajamba túrtam,és felkaptam a telefonomat az éjjeli szekrényről.
Megnyitottam a képeket,és meg is találtam a buliban készült képeket.
Nos,sorolnám.
Ivóverseny Harry-vel,kép Niall-el,rengeteg pia az asztalon,limbóverseny????
Mi a jó isten???

Louis mocorogni kezdett,mire ránéztem.Kinyitotta a szemét,és tekintete rögtön megakadt rajtam.
Kikerekedett a szeme,és szerintem eszébe jutott egy-két dolog az estéről.

-Ennek nem kellett volna megtörténnie-mondta a takarót pásztázva.
-Hát nem-suttogta.
Sóhajtott egyet,és a hajába túrt.
-Ha nem táncoltál volna úgy,akkor nem lett volna ez!-fújtatott.
-Nehogy már azt mondd,hogy az egész az én hibám!-keltem ki magamból.
-Nem azt mondom,de nem kellett volna hullarészegre inni magadat!-emelte fel a hangját.
-Ugyanúgy benne voltál te is!-kiabáltam.
-Jó!Tudod mit?Csak felejtsük el!
-Persze,ez a legjobb megoldás!-kiabáltam könnyes szemmel.
Még egyszer ránéztem,majd kiszáguldottam a szobából.
A folyosón ott álltak a többiek,de nem foglalkoztam velük,berohantam a szobába,és bevetettem magamat az ágyba.
Keserves zokogásban törtem ki,és egy párnába fúrtam a fejemet.
Azt hiszem ezzel végleg elszúrtam azt,hogy valaha is beszélőviszonyban legyünk Louis-sal...