Egy átlagosnak hitt élet!

10.fejezet Egy kis gyakorlás, avagy Ikoyának rossz napja van

Miután Iko körbevezetett, elindultunk a második óránkra. Ének volt, amire én természetesen még nem mehetek,hiszen majd csak a felvételi után. Kellene gyakorolnom. Gondoltam magamban, s közben kiértem az udvarra. Leültem egy padra, és onnan néztem az ablakon keresztül, ahogy egy lány éppen egy matekpéldával bénázik. Túl nagy a csend. Szívesen hallgattam volna zenét, de a reggeli rohanásba elfelejtettem betenni a táskámba.Hát, mivel úgy is unatkozom, körül nézhetnék a városba. Éppen átléptem volna az iskola kapuit, amikor valaki utánam kiabált.

-Emina Kisasszony! Maga mit képzel, hová megy? - kérdezte vöröslőfejjel a tanár. Jé, ő az a tanár, akivel előző órában összevesztem.

-Hát......Öhm, nekem most nincs órám. - mondtam óvatosan. Semmikedvem év végén a négyesért dolgozni matekból.

-De attól még iskola időben van! Inkább gyakorolna a felvételire. - dohogta a tanár úr, akinek még mindig nem tudom a nevét. Majd Ikotól meg kérdezem.

-Tudja kedves tanár úr, szívesen gyakorolnék, de nem tudom hol tudnék. - mondtam bociszemekkel, hátha segít.

-Menjen a torna terembe! Ott jelenleg nincs óra, és van bent egy magnó mert ott szokták tartani a táncórákat is.

-Köszönöm szépen. - mondtam, majd sebes léptekkel elindultam a torna csarnok felé. Amint beléptem, hamar megcsapott a műanyag, ésaz izzadságszag. Pfuj......Mikor takarítottak itt utoljára? Nem mondom azt, hogy finnyás vagyok. De ha egy tíz méter magas épületben leér derék magasságig a pókháló, ott már komolyabban el kéne gondolkozni a takarítóknak egy alapos takarításon. Vagy tévedek?

A magnót hamar megtaláltam a terem közepén a bordásfalaknál.Szerintem a tanárunknak más a magnó fogalma. EZ EGY KÉT MÉTERES HIFI TORONY!!! Mellette, egy kisebb helységben pedig hatalmas kupacban sorakoztak a lemezek. Megnéztem őket és rájöttem, hogy az elmúlt öt év minden legismertebb, és kevésbé ismert száma itt van. Sőt, minden műfajból volt vagy ötven darab. Egyből a keményebb műfajból kezdtem válogatni, és reménykedtem, hogy ott lesz az, amit keresek. Szerencsém volt, és megtaláltam. Erre most inkább táncolok, hisz énekelni elég nehéz lenne.  Mielőtt még elindítottam volna, gyorsban elszaladtam a táncos cuccomért. Igaz, még nem mehetek be se táncórára, se énekórára, de azért elhoztam.

Ez nem állt másból, mint egy fekete garbós, ujjatlanból, egy halálfejes, kantáros nadrágból, és egy boka fölé érő,különböző színű fűzős, fekete cipőből. Kiegészítőként felvettem egy fekete szaggatott harisnyát.

A hajamat egyszerűen felkötöttem. Miután felöltöztem,elindítottam a lejátszót, és fullra felcsavartam a hangerőt.Beálltam a teremközepére, és csak a zenére összpontosítottam.Az elején egy kicsit ideges voltam, hogy nem-e zavarja a tanárokat a túl hangos zene. De ahogy meghallottam az első dallamot, azonnal ellazultam. Hisz ez egy olyan hely, ahol mindenki imádja a zenét.Egy ilyenért csak nem haragudhatnak meg. Vagy ha mégis, már nem érdekel. A zene ütemére mozogtam, és a fejem kiürült. A képzeletem szárnyalt, és mérhetetlenül boldog voltam. Mindig ilyesfajta érzelmeket váltott ki belőlem a zene. Nagyban befolyásolja a hangulataimat, a gondolataimat. Amikor táncoltam,úgy éreztem szárnyalok, és ezt próbáltam kimutatni a mozdulataimmal. Lassan az ég felé emeltem a lábam, és hajoltam hátra. Amikor újra begyorsult,a fent lévő lábamat meglendítettem, és előre csináltam egy szaltót, aztán tovább folytattam a táncot.

Amint vége lett a számnak, a térdeimre támaszkodva szaporán vettem a levegőt. Jó, még van húsz percem az órából. Állapítottam meg a faliórára pillantva, ami körbe volt rácsozva. Pedig azt hittem jóval több idő telt el. Na mindegy , akkor jöjjön egy éneklés,majd utána egy táncolás, és éneklés egyben.