Emina Crossvel (Emina Krosszvel) egy teljesen átlagos életet él. Legalább is ő így tudja. Emina nevelő szülőknél él. Öt éves korába vitték árvaházba, és még abban az évben örökbe is fogadták. Azonban a lány múltját sötétség fedi. Nem emlékszik, hogy...
Reggelarra a legjobb ébredni, ha valaki úgy dörömböl az ajtómon, hogycsodálom még nem szakadt ki a helyéről. Sőt nem elég, hogyéppen az ajtómat készül betörni hanem még kiabál is. Méghozzáa nevemet. Az elején viszonylag nyugodtan feküdtem az ágyambantovábbra is csukott szemmel, hátha az illető abba hagyja a nemkívánt ébresztőt. Ám amikor már vagy tíz perce egyfolytában zajong, már elértem egy idegbajos szintjét. Idegesenpattantak ki a szemeim, és dübörögve mentem a hangforrás felé.Ott amilyen gyorsan csak tudtam kivágtam az ajtót. -Mi van már?! - kiabáltam vöröslő fejjel, meg sem nézve hogy kiáll ott. Legnagyobb megdöbbenésemre Ikoya volt az. Ahogy megláttamrémült tekintetét, azonnal elszáll a dühöm. -Cs-csak szólni akartam, hogy ideje felébredni. Amikor megláttamhogy zárva van az ajtó, azt hittem valami baj van. - mondtalehajtott fejjel. Megint cselédruha volt rajta. -Bocsi, nincs semmi baj. Köszi hogy felébresztettél. - Mondtammosolyogva, mire felnézett és ő is elmosolyodott. - De miért isakartál felébreszteni? - ráncoltam a homlokom, mert nem jutotteszembe semmi olyan, ahova időbe oda kellene érni. -Emina, iskolába kell mennünk. Elfelejtetted? -Suli? Milyen su... - aztán hirtelen megvilágosodtam. - Bazdtényleg! - Kiáltottam fel, mire Ikoya halkan kuncogni kezdett. -Mikor indulunk? - fogtam meg a két vállát, úgy néztem a szemébe.Tényleg nagyon hasonlítunk. -Fél óra múlva a bejáratnál gyülekezünk. - mondta megszeppentmosollyal. -Oké, köszi. Te is oda jársz? -Igen, egy osztályba fogunk járni. Gyere menjünk reggelizni.Toushiro már lent van. - mondta kicsit elpirulva. Tudtam énhogy tetszik neki. Csak azt nem értem hogy ő miért ilyen vele. -Most kihagyom, nem vagyok éhes. - mondtam, majd a szemem megakadt aruháján. - Te ebbe jössz? -Nem, csak előtte még elkel mosogatnom, ezért én később megyekmint ti. - mondta szomorkásan. -Nem kell elmosogatnod, majd én megcsinálom. -Mi, de azt nem lehet. - mondta gyorsan, mire én közbe szóltam -Ne aggódj Toushiro nem fogja megtudni. De most megyek át öltözni.Szerintem te is kezdj el készülődni. - mondtam, mire bólintottegyet, én pedig bementem a szobámba. Oda álltam a szekrényem elé,és jött a szokásos "Mit vegyek fel?" kérdés.Toushironak igaza volt, tényleg minden cuccom itt van. Kinyitottamaz ablakot, hogy megnézzem milyen idő van kint. Az ég borús, ésa szél is fújt. Elég hideg volt. Sóhajtottam egyet, majd visszamentem a szekrényhez. A választásom végül egy bézs színűfélvállas pólóra, egy fekete szaggatott farmerra, és egy szinténbézs hosszú szárú csizmára esett. Kiegészítőként felhúztamegy rövid ujjú motoros kesztyűt, és egy térd alá érő,ujjatlan fekete kabátot.
اوووه! هذه الصورة لا تتبع إرشادات المحتوى الخاصة بنا. لمتابعة النشر، يرجى إزالتها أو تحميل صورة أخرى.
Aszememet szemceruzával kihúztam, a hajamba pedig egy fonástcsináltam. Elégedetten néztem magam a tükörbe, majd a félvállastáskámat felkapva, rohantam a konyhába mosogatni. Egész útonazon imádkoztam, hogy ne találkozzak Toushiroval. Amikor végreodaértem, illedelmesen bekopogtam, és amikor mondtam miért jöttem,a szolgálók próbáltak lebeszélni róla.
-Na de úrnőm! Ezt igazán nem önnek kellene megcsinálnia. MajdIkoya elintézi. - Mondta egy középkorú, őszülő férfi. Ezennagyon bepöccentem. Mi ez a kivételezés velem? -Először is! Nem vagyok úrnő, sem kisasszony! Emina vagyok, ésmostantól mindenki lesz szíves így hívni. - mondtam, mire a bentlévő emberek, bólogattak. - Másodszor pedig! Attól még, hogyIkoya nem teljes egészében a testvérem, attól még ugyanabból acsaládból származunk. Harmadszor, mert igen három kikötésemvan! Ahol tudok segítek. Nem érdekel hogy ki mit mond. Most pedig,nekiállok mosogatni. - mondtam olyan határozottsággal a hangombanhogy tátva maradt szájjal csak bólogatni tudtak. Nekiálltammosogatni, természetesen előtte levettem a kesztyűmet. Öt percalatt végeztem alig volt valami. Már épp kilépni készültem,amikor utánam szóltak. -Kis-assz... Akarom mondani Emina. -Igen? - kérdeztem hátra nézve. -Köszönjük. -Mondta barátságos mosollyal az előttem álló.Körbe nézve láttam, hogy mindenkinek hasonló kifejezés volt azarcán. Jóleső érzés járta át a testem, ezt pedig már nagyonrég nem éreztem. Most már teljesen feléjük fordultam, és nagymosoly kíséretében meghajoltam, mire éreztem, hogy mindenkinagyon meglepődött. Ismét. -Én köszönöm. - Mondtam, majd távoztam. Futottam mint állat,ugyanis fogalmam sincs hány óra. Az egyik ablakon kinézve láttam,hogy Ikoya, és Toushiro már a kapuban voltak. Amin meglepődtem.Toushiro mellet volt egy motor, ami nem az enyém.
