Egy átlagosnak hitt élet!

8.fejezet a Barátom

-Mert barátja van! - mondta az ismeretlen, aki felrántott magához,és szorosan át karolta a derekam. Nos igen. Ő az én barátom.

-Ki vagy te?! - kérdezte Toushiro villámló tekintettel, miközbenfeltápászkodott és elindult felénk.

-Akira Shadow. ( Akira Sadov) - mondta Akira, miközben elengedett. -Emina barátja.

-Nekem meg a menyasszonyom. - mondta Shiro, végig Akira szemébenézve. Így, hogy egymással szemben állnak látom csak, hogyToushiro legalább - ha nem többel - fél fejjel magasabb mintAkira.

-Igaz ez? - villantotta rám kék szemeit Akira, amik most dűhösencsillogtak.

-Nos igen. - Sóhajtottam - Tudod anno, még a születésem előtt úgyalakúlt a dolog, hogy én az ő felesége leszek. - mondtamőszintén.

-Én ezt nem hagyom! - jelentette ki határozottan, mire nagyotdobbant a szívem.

-Hah! Mintha megtudnád akadályozni, Törpe! - Nevetett gúnyosan,miközben kihúzta magát.

-Vigyázz kivel kezdesz, Vérszívó! - feleselt azonnal Akira. Énmég mindig melletük álltam és onnan néztem őket.

-Fenyegetsz, Korcs!? - A két fiút egyre fenyegetőbb aura vettekörűl. Akira harci pózt vett fel, Toushiro is felvette ugyanezt,de valamivel ilyesztőbben nézett ki. Szinte láttam a villámokat aszemeikben. Ha ezek most elkezdenek itt verekedni, akkor valakivesztesen kerülne ki, és van egy olyan érzésem, hogy az nemToushiro lenne.

-Verekedni akarsz?! - Ha ezek most elkezdenek itt verekedni, akkorvalaki vesztesen kerülne ki, és van egy olyan érzésem, hogy aznem Toushiro lenne.

-Hagyjátok abba! - Kiáltottam rájuk, miközben közéjük álltam.- Értem én, hogy nem bírjátok egymást, de nem hiszem hogy eztígy kellene meg oldani. -Néztem felválltva hol az egyikre, hol amásikra. Megkönnyebbűlten vettem észre hogy valamivelnyugodtabbak.

-Na akkor hogy is van ez? - kérdezte a kék hajú.

-Gyere, elmesélem. - mondtam, és a kijárat felé kezdtem húzni.

-Hova mentek? - kérdezte összeszűkűlt szemekkel Toushiro.

-Csak nem gondoltad, hogy itt fogunk beszélni? - kérdeztem, ésláttam rajta, hogy nem érti.

"Szerinted,ha itt beszélnénk hányszor vesznétek össze?" Erre gondolvanéztem a szemébe. Tudtam hogy a fejemben kutakodik, tehát biztosvagyok benne, hogy elért hozzá az "üzenetem".

-Nem is vesznénk össze. - mondta, és durcásan elfordította afejét, mire csak a szemeimet forgattam - De honnan tudjam, hogy nemszöksz haza?

-Hidd el, haza nem fogok menni. - mondtam szomorkásan a szemébenézve, mire szemmel láthatóan meglepődött.

Félórával később már egy kávézóban ücsörögtünk. Előttem egybögre forró csoki, Akira előtt pedig egy csésze kávé. Nem tudomhogy tudja meg inni azt a keserű löttyött. Én személy szerintnem szeretem a keserű dolgokat.

-Akkor elmeséled?

Nagylevegőt vettem, és elregéltem hogy kiderűlt van egyikertestvérem, ahogy azt is hogyan botlottam bele Toushiroval. Acsókot ügyesen kikerűlve, az ájulástól, a mainapinosztalgiázásig mindent. A végére éreztem, hogy teljesenkiszáradt a szám.

-Hűha. Tartal öt napod volt, az biztos. - a kijelentésérekelletlenűl elmosolyodtam. - De ha még egyszer megpróbálmegcsókolni, át csapok vámpír vadásznak. - mondta vicceskedve,mire nevetnem kellett.