Örökség

I.

A gyász mindannyiunkban közös, de mindenkiből mást hoz ki. Nemcsak a halált gyászoljuk, az életet is, a veszteséget, a változást. És ha eltűnődünk, miért szívunk annyiszor, hogy miért fáj annyira, nem szabad elfelednünk, hogy tudunk változtatni. Így maradunk életben. Mikor már annyira fáj, hogy fojtogat, az segít túlélni. Ha visszanézünk arra a napra, furcsamód, hihetetlen mód nem érzünk már úgy. Nem fog ennyire fájni. A gyász mindenkit utolér a maga idejében, a maga módján. A legtöbb, amit tehetünk, amit bárki tehet, hogy becsületesek vagyunk. A legrosszabb dolog, a gyász legrémesebb része, hogy nem tudjuk irányítani. A legtöbb, hogy átadjuk neki magunkat, ha eljön, és ha tudjuk, kieresztjük. De a legrosszabb, hogy mikor már azt hiszed, vége, kezdődik elölről, és mindig, minden alkalommal eláll a lélegzeted.

Grace klinika c. film

A nagypapa már régen meghalt,vadászbalesetben.Azt mondták,megtámadta egy vaddisznó,amit én nehezen hiszek el,mert a papa mindig tudta,mikor,hova szabad az erdőbe menni.Kitűnő erdész volt.Az ő temetésére nem emlékszem,még kicsi voltam,csupán  7 éves,és a szüleim nem akartak kitenni ekkora traumának.Pont 7 éve történt,napra pontosan.

A mostani helyzet merőben más.A nagyi nagyon elzárkózott az utóbbi időben,mondván szűrnyű fájdalmai voltak.Senki nem tudja pontosan,miért halt meg.

A temetés szűk körben zajlott,zárt koporsóval.A nagyinak nem voltak testvérei,és csupán egy gyereke :az anyukám.

A ceremónia után haza mentünk ebédelni,majd leültünk a "nagy asztalhoz"ahol a fontosabb dolgokat intéztük.A neve ellenére,ez egy egész kis asztal volt,de hármunknak pont elég,hisz a szüleimen kívül nem volt egy élő rokonom sem,mert anyának ugye nem volt testvére,apát pedig örökbe fogadták,és senki nem tudta,hogy pontosan kik a szülei.

A végrendelet első pár oldala nagyon unalmas volt.A kisebb és nagyobb bútorok,ékszerek,a lakás elosztása,a vagyon holléte,Burgonya cica sorsa,akit persze megkaptam .....Apa hangosan olvasta,anya pedig csak bólogatott.

A következő bekezdés azonban mindenkit meglepett.Egy házról szólt,ami az írottak szerint Amerikában van,tökéletes állapotban Ránk várva..

-Nem is tudtam,hogy Anyunak van egy másik háza..-Apán látszott,hogy komolyan nem érti miről van szó..

-Talán valami vicc,Anyád szeretett szórakozni-gondolkodott Apával együtt Anya.

-Nem,Anya sosem viccelne ilyesmivel...Itt a pontos cím,és állítólag teljesen fel van bútorozva,meg van egy nagyon jó iskola a közelbe..

-Azt mondod költözzünk el?-kérdi anya meglepetten.-Végül is,itt a városban,úgysincs senki,aki hiányolna minket,rendőrt,és tanárt meg mindenhol keresnek mostanság,és Nia ,te még úgy sem tudod,hova add be a papírt....

Ami igaz az igaz..lassan itt a leadási határ idő,én meg még mindig nem tudom mit csináljak,Anyának igaza van,nem hiányolna minket senki,soha nem volt igazán a mi városunk Győr,se rokonok,se barátok.Apa kiváló rendőr,hamar találna állást,Anya pedig remek tanárnő,ő is könnyen beilleszkedne..Az angollal se lenne semmi baj,mindhárman anyanyelvi szinten beszéljük.

-Én mennék..-Apa töri meg a csendet,míg mindenki átgondolja a dolgot magában.

-Felőlem rendeben- őszintén így gondolom.

-Nekem is tetszik-mosolyog Anyu

-Akkor jövő héten indulunk,addig felmondunk,és kiadjuk a házat,meg megnézzük a költöztető cégeket....-Apa azonnal lefoglalja magát,és már rohan is telefonálni.Anyu csendben ücsörög még egy kicsit,majd rám néz,megszorítja a kezem,és bátorítóan elmosolyodik,-Minden rendben .

Vissza mosolygok rá,majd én is felsietek a szobámba , egyedül is elbúcsúzni  a nagyitól,és feldolgozni,hogy innentől egész más lesz minden,és a nyugodt életünknek nyoma sem lesz.