Summer Camp ⇝ MAGCON

➹2.15; egyedüllét.

Blair

Unom már a sok rossz dolgot, amiben nap, mint nap részesülök, unom már, hogy nincs egy barátom se, akivel beszélgethetek, és megért. Nem hiszem el, hogy egy olyan ember sincs körülöttem, aki legalább egy kicsit is foglalkozik velem. Még mindig élek.

Anyát leköti a munkája, Steve eleve keveset van itthon, Cameront lefoglalja Nash és a többiek, Nikával a buli óta nem beszéltem, Carlt a házis eset óta nem látttam, és ha igen, akkor is kerülgetett.
Csak nem értem miért.

Másnap unottan keltem fel, már senki se volt otthon, amin csodálkoztam, mert a bátyám ilyenkor még alszik. Nemtörődve a furcsasággal, felkaptam magamra az egyik göncöt, és elindultam a suliba.

Meglepetésemre Cameronék a bejáratnál álltak, és néztek valamit a telefonjukon. Amint megláttak elhúzták a szájukat. Mi a fene bajuk van?
Nash felém indult, s odaadta a telefonját, amin én voltam. Félmeztelenül.

– Ez honnan...? – kérdeztem.

– Jessica rakta ki – válaszolta, én pedig otthagytam.

Berohantam a suliba, és megindultam felé. Ezúttal nem ússza meg.

Kezében a beadandóját tartotta, amit egy srác írt meg neki pénzért.
Fogtam magam és kidobtam a kukába, amibe az előbb hányt bele valaki.

– Te hülye lúzer! Ez a beadandóm volt! – üvöltötte, és kikapta a kezemből a az én beadandómat, majd cafatokra tépte.

– Ezt még visszakapod  – löktem félre, s bementem a termünkbe.

Csengetésre beértek a többiek is, velük együtt a tanár is. Mrs. Jensen lecsapta a naplót a tanári asztalra, és mogorván meredt ránk.

– Megvan a beadandótok? – kérdezte végigmérve minket.

Mindenki bólintott, kivéve engem.

– Magával mi van, Mrs. Wheeler? – kérdezte.

– Vetkőzik – kurjantotta valaki hátulról, mire az egész osztály röhögni kezdett.

– Csönd legyen. Szóval? – nézett rám újból.

– Széttépték – vágtam rá.

Mrs. Jensen lefehéredett, s gyilkosan meredt rám.

– Kicsoda? – rikácsolta.

– Jessica  – vontam vállat, mire a plasztik felállt, s a tanár felé fordult.

– Ő kidobta az enyém! – mutatott rám.

– Megérdemelted – csattantam fel.

– Mindketten az igazgatóiba! Most! – szólt közbe a tanár.

Marha jó.