Egyetlen gyengém

A lány, aki visszaszólt a matek tanárnak

 Mennyi az esélye annak hogy megtalálod az Igazit? Azt a nagy betűs Igazit akit szeretsz mindennél jobban és aki viszont szeret? Kb. egy a millióhoz. Vagy még több, nem tudom. És mi van akkor ha életed szerelme nem szeret viszont? Vagy a lány vagy fiú akit kirendelt hozzád a sors már nem él? Vagy valaki mással van együtt? Én szeretném megtalálni az Igazimat. Életem szerelmét akiért meghalni is képes lennék. És aki viszont szeret engem...

-Ms. Evans válaszolna a kérdésemre?- a tanárnő engem fürkészett miközben az egész osztály engem kezdett bámulni. El is feledkeztem ama egyszerű tényről hogy matekon ülök. Ezaz!

-Ööö... szóval a válasz a kérdésre...izé...kettő- azt se tudtam milyen anyagot veszünk vagy milyen kérdésre akar választ. 

-Helyes!

-Tényleg? 

-Nem! És most takarodjon kifele az órámról! Ez matematika nem filozófia ahol álmodozhat össze-vissza! Ez a matematika szent és sérthetetlen szentélye és maga nem fogja meggyalázni a művészetet amit mi véghez viszünk csak azért, mert képtelen ébren maradni!!- torka szakadtából üvöltötte az utolsó mondatokat. Az osztály jól nevelten, padból kiesve fuldokolt a röhögéstől.  

-Jólvanna megyek már.

Mit volt hát tenni inkább kiültem a folyosóra mielőtt a fejemet veszi. Még, hogy megsértettem a matematika szentélyét! Csak kicsit elbambultam, égessetek el...

-Te miért itt kint ülsz?

-Mivan?- annyira megijedtem majdnem leestem a padról. Egy kalapos lány mosolygott rám fentről, hosszú barna haját mosolyogva simította a füle mögé. Hiába volt október ugy levolt barnulva mintha nyár közepe lenne. 

-Azt kérdeztem miért ülsz idekint? Lyukas órád van? 

-Ohh, hát az úgy volt, hogy izé...kiküldött.

-Ebből a teremből?

-Aham- beharaptam a számat, elég kínos volt. De miért érdekli egy idegen lányt egyáltalán? 

-Gyere- megfogta a karom és benyitott a terembe. 

-Jónapot kívánok Mrs.Black, elnézését kérem ha megzavartam az óráját. Samantha West vagyok, remélem szóltak az érkezésemről.

-Áh igen az új diák, foglaljon csak helyett.-észre vett Samantha mögött engem is.-Maga mit keress már megint itt!?

-Úgy tudom minden diáknak joga van bent ülni órákon és senki se veheti el a diákoktól a jogot hogy tanuljanak. Hát nem erre van az iskola és a gyönyörű oktatási rendszerünk? De persze javítson ki ha nincs igazam, de úgy vélem igazságtalan elvenni a lehetőséget egy diáktól, hogy tanuljon és bent üljön órán, nemdebár?- felelte neki a védelmezőm. A matek tanár sokáig bámulta Samanthát és látszott, hogy mindjárt szétrobban a méregtől, de a lány mosolyogva állta a tekintetét.

-Mindketten leülni!

Samantha a legközelebbi padhoz levágódott és húzott magával engem is. 

-És most, hogy az osztályba üdvözölhetjük, kérem mondja meg Ms. West mennyi a megoldása az egyenletnek- ízlelgette a szájában a lány nevét, jól tudta, hogy az elkövetező években még sok gondja lesz vele. 

-A helyes megfejtés 42- Samantha magabiztosan kihúzta magát. Nem hiszem el, hogy kiszámolta fejben pár másodperc alatt! 

-Ööö igen- a matektanár megdöbbenve állt a tábla előtt és bámult a lányra, nem hitte volna, hogy kitalálja. Samantha egyre jobban mosolygott. 

-Honnan tudtad?- suttogtam, nehogy megint kizavarjon a tanárnő.

-Butus, minden kérdésre a válasz 42- vigyorgott rám és a tanárra szegezte tekintetét.