Me and the Dolan Twins

Fogadás?

~Cinderella szemszöge~

Az autó monoton hangja kezdett egyre csak halkulni, míg elmúlt a megszokott zaj, jelezve, hogy megérkeztünk az úti célunkhoz. Kilesve a kocsi ablakán mértem fel a terepet. Az emeletes házak egymás mellett sövénnyel vagy kerítéssel elválasztva sorakoztak katonás sorrendben. A bejárati ajtóig gyönyörű zöld gyep, kerti törpék, vagy éppen porcelán flamingók kísérték útjait a vendégeknek.

Hasonló volt a helyzet a Dolan rezidencia körül is. A két emelet magas ház egyszerű, visszafogott krémszínnel volt bevonva és barna ablakkeret illetve ajtó díszelgett oldalain. A ház teteje szürke cserepekkel volt díszítve, ezzel megkoronázva a hatalmas és barátságosnak tűnő otthont. Az udvar zölden virított, itt-ott egy-egy fával, vagy éppen pár kerti figurával. A garázshoz macskaköves út vezetett, ahogyan a bejárati ajtóhoz is. Utóbbi elején állt a postaláda. Tudjátok, az a tipikus fehér postaláda, amire rá volt írva a családnév és a földbe szúrták, mint a filmekben.

Miután kiszálltunk a kocsiból nyúltam volna a bőröndömért, viszont Ethan megelőzött, így őt követtem a házba. Grayson meg eltűnt, de nem is érdekel. Belépve a bejárati ajtón elállt a lélegzetem. Ahogy beléptünk a barna ajtón egy fakószürke nappali terült el előttem barna berendezéssel. Egy sarokkanapé helyezkedett el az előttem lévő sarokban, az előtt egy üvegasztal. A kanapéval szembeni falra volt aggatva a TV és annak két szélén két ugyan olyan szobanövény. A nappaliból egy üvegajtó vezetett ki a kertbe. Az ajtótól balra a konyhába nyílt belátás, míg jobbra egy folyosó, illetve egy lépcső húzódott.

Ethan rögtön megindult, így jobban nem is tudtam körbe nézni. Egyből megindult fel a lépcsőn, amin követtem és annak tetején balra fordult. A jobb oldalon lévő utolsó, azaz második, ajtón lépett be és tette le a bőröndöm. Alig bírtam követni.

- Ez lenne a szobád. A melletted lévő szoba Graysoné, a veled szembeni szoba pedig az enyém. Az én szobám melletti ajtó mögött találod a fürdőt, de ha szükséges, akkor a lentit is használhatod. A másik oldalon anyuék szobája, plusz a vendégszobák. Lent van a konyha, meg a többi. Ha gondolod, nézz körbe, de a szobánkba ne menj be! – hadarta el a fiú, majd ki is lépett a szobámból.

Amint realizáltam hol is állok szinte hátraestem a döbbenettől. A szobát a piros-fekete színpáros uralta. A falak pirosra voltak festve, míg a padlót sötétbarna parketta uralta. Az ajtóval szemben a jobb oldali sarokba volt berendezve egy fekete íróasztal, amellett pedig egy elhúzható ajtó, mely az erkélyre vezetett. Az asztal mögött volt az ágyam. A HATALMAS ágyam. A fekete bútoron szintén piros ágynemű feküdt tele párnákkal, két oldalán egy-egy kis szekrény és mindegyiken egy-egy lámpa. Az ággyal szemben szintén fekete – milyen meglepő – ledes szekrénysor sorakozott. Középen, az ággyal szemben egy TV helyezkedett el. Az ágy és a szekrény között pedig egy piros szőrös szőnyeg feküdt ki. Felébredve az ámulatból egy mosoly kíséretében kezdtem el kipakolni a ruháimat, illetve dolgaimat a szekrényekbe. Amint végeztem ezzel a művelettel elmentem körbenézni. Először az emeleten, majd lent. Végül a kertben kötöttem ki, ami meglepően nagy volt. Egy medence és még kinti bútorok is található volt. Megunva a nézelődést mentem megkeresni a srácokat, de sehol sem találtam meg őket, így úgy döntöttem, hogy leülve a nappaliba nézek valamit a TV-ben, hogy szét ne unjam magam.

Pár perc után végül ezt is meguntam, így felmentem a szobámba és előszedve laptopom kezdtem el böngészni a világhálón. Ezzel gyorsan eltelt az idő, mert már csak azt vettem észre, hogy lent valakik nagyon nevetnek valamin. Ez engem is lecsalt és az ikreket találtam pár sráccal együtt. Szám szerint hárommal. Ahogy megláttak abbahagyták a nevetést és végig mértek. Nos, volt is mit, mert miután lefürödtem pizsamámba bújtam, ami egy bugyiból és egy kissé kinyúlt, kopott pólóban álltam a lépcső alján. Amikor ezt realizáltam, csak összefontam magam előtt a karjaim és végig néztem a fiúkon. Mindegyikük, még az ikrek is combjaimat „tanulmányozták".

- Ha kinézelődtétek magatokat, akkor bemutatkozhattok. – szólaltam meg és figyeltem, ahogy rögtön elszakítják tekintetüket a lábamról, hogy rám nézzenek.

Az egyikük, akinek két oldalt le volt nyírva a haja és a feje tetején a hosszabbra hagyott hajkupac kicsit felgöndörödött odalépett elém. Vagy két fejjel lehetett magasabb nálam. Ahogy láttam ezen csak elmosolyodik, majd lepillantva rám nyújtotta kezét, amit elfogadva ráztam meg.

- Nate vagyok. Nate Garner. – mutatkozott be röviden, mert szőke hajú barátja arrébb lökte, hogy Ő is be tudjon mutatkozni.

- Jake Paul vagyok. Örvendek a találkozásnak. – csókol kezemre, amire egy kis pír szökik arcomra.

- Jake, hagyjad már békén szegény lányt. A végén még elijeszted! – kiabálta a harmadik ismeretlen és mosolyogva lépet elém és egy szoros ölelésbe vont. – Cameron vagyok. Cameron Dallas. Ennek a két idióta ikernek a barátja. – mutatott a háta mögé a Dolan ikrekre, mire elnevetve magam néztem a megsértettekre.

- Cinderella Jones vagyok. Örülök, hogy találkoztam veletek fiúk – mutatkoztam be utoljára nagy mosollyal az arcomon. – Mi jót csináltok?

- Éppen azt vitattuk, hogy mikor legyen megtartva az „Isten hozott Cinderella!" buli. Bár, szerintem nem kell akkorára tervezni, mert éjfélkor biztos lelépsz. – vigyorodik el Ethan és rám nézve várja a reakcióm.

- Óh, igaz is, a varázs éjfélkor elmúlik és visszaváltozol valamilyen ragyás stréberré, ezzel elijesztve magad körül mindenkit. Lehet, hogy neked nem is kéne itt lenni akkor. – vágtam vissza, mire Grayson drága testvéri szeretetből kiröhögte a bátyját.

- Aztán a büdös cipellőd el ne hagyd, mert aki a közelébe megy, elájul a bűzétől.

- Hidd el, ha a szobádhoz vezetem, már az ajtó előtt kidől attól a bűztől, ami onnan árad.

Erre inkább már nem mondott semmit, helyette fejbe vágta vihogó – igen, vihogó – testvérét, majd a konyhába ment valami innivalóért. A srácok megdicsértek, majd odahívtak beszélgetni. Egész sokáig beszélgettünk, mert csak azt vettem észre, hogy a szemhéjam egyre nehezebb lett és egyre homályosabban látok. Nate vállára dőlve szenderültem álomba. Milyen kellemes illata volt...

~Grayson szemszöge~

Mire feleszméltünk volna Ella már Nate vállán aludta az igazak álmát. Oldalra pillantva elmosolyodtam. Megláttam, ahogyan bátyám kissé feszülten figyeli, ahogyan az egy szem lány a társaságban ott alszik barátunk vállán. Ráadásul mosolyogva.

- Azt hittem, hogy Hamupipőke, nem pedig Csipkerózsika... - morogta az orra alatt testvérem, mire csak elnevetve magam néztem rá.

- Mi a baj Ethan, csak nem féltékeny vagy? – kérdezte Nate, ahogyan óvatosan kezeibe vette a Jones lányt, amolyan menyasszonyi stílusban.

- Még hogy ÉN féltékeny legyek RÁD? Na nevettess! Majd ha fagy. – hiába tagadta, látszott rajta, hogy megkedvelte a lányt.

Nate felvitte a szobájába Cinderellát, míg mi lent beszélgettünk. A monológom Ethan zavarta meg.

- Mégis mi tart neki ennyi ideig?! Már rég vissza kellett volna érnie. – mondta és mielőtt megnyugtattam volna, már fel is állt mellőlem.

Követve kissé ideges testvérem, próbáltam lenyugtatni, de ami Cinderella szobájában fogadott, az még engem is meglepet. Nate Ella derekát ölelve feküdt mellette, míg a lány kicsire összehúzva magát bújt oda mellkasához.

- Itt meg mégis mi folyik?! – ajajj, Ethan kezdett kicsit ideges lenni. Az soha nem jó.

- Amikor letettem a kezem után nyúlt, Én meg nem akartam felébreszteni, így mellé feküdtem, mire hozzám bújt. Csak nem féltékeny vagy Dolan?! – vigyorodott el barátunk mire csak egy nagy sóhaj hagyta el a számat. – Fogadjunk. Ha sikerül elcsábítanod és magad mellett tartanod, akkor békén hagyom.

- Ugyan már! Ez gyerekjáték. – egyezett bele Ethan, majd kezet ráztak Nate-tel. Istenem, mi lesz még ebből.

Remélem tetszett ez a rész is. Ne aggódjatok, lesz ez még izgalmasabb is! ;) a következő részben már fel fog tűnni más is, nem csak Ők. ti kire tippeltek? Írjátok meg kommentben. És ne feledjetek szavazni se!

Csók és puszi!