A doboz -Szünetel-

Max

Az este csöndjét csupán az esőcseppek monoton kopogása törte meg. Max egyedül volt otthon, mint évek óta mindig. Édesapja igazi munkamániásként szinte az irodájában lakott. De nem mindig volt ez így. A világháború hagyott letörölhetetlen nyomokat a családon.

Valaha boldogok voltak. A háború azonban szörnyű veszteséget okozott nekik. Rosalin Feller egy tragikus baleset során életét vesztette. Ő volt a város legjobb baleseti sebésze. A háború idején abban a kórházban dolgozott, ahova a legtöbb sebesültet szállították. Ez nem volt meglepő, hisz a nő egész életét emberek megmentésének szánta. Egy nap a kórházban érte a riasztás. A végsőkig azon volt, hogy a legtöbb beteget a pincébe juttassák. Ő azonban már nem jutott időben biztonságos helyre. A felszínen érte a bombázás.

Rosalin nem csak nagyszerű orvos volt. Családja volt, akiknek a világot jelentette. Halála után pedig ez a világ összeomlott. Nem láttak kiutat a sötétségből. Robert, a férje a munkájába menekült a fájdalom elől. Arra azonban nem gondolt, hogy így egyedül hagyta a fiukat. Maxnek Rosalin volt a legfontosabb a világon. Apjával soha sem találta a közös nevezőt. Azzal pedig, hogy a férfi egyedül hagyta a legnehezebb pillanatokban végleg megromlott a kapcsolatuk.

Azóta négy év telt el. Maxet gyökeresen változtatta meg az elmúlt idő. A régi csendes, segítőkész fiúból egy pimasz, nagyszájú srác lett, aki lázadt minden és mindenki ellen.

Max éppen a hátizsákja tartalmát ellenőrizte le még egyszer utoljára. Ma este valami nagyszabásúra készült és semmiképpen sem akart lebukni. Néma csendben hagyta el a házat és lopózott végig az utcán. Nem nézett senkire sem egész úton. Nem akarat felkelteni a járókelők figyelmét. Hamarosan elérkezett az iskola épületéhez.  Próbált észrevétlenül eljutni a hátsó bejárathoz. Az iskola riasztórendszere jelenleg szünetelt. Nem régen vásároltak egy újabb berendezést, és még nem szerelték be. Max pontosan tudta, hogy az iskola másnapra várta a szerelőt. Pont ezért időzítette erre a napra az akcióját.

Minden probléma nélkül jutott el az igazgatói irodáig. Ott kezdődött az igazi kihívás. Eredeti tervét, miszerint egy alkalmas pillanatban elemeli az igazgatónő kulcsát és azzal jut be az irodába el kellett vetnie. Túl sok kockázattal járt. Végül egy tolvajkulcs készlet mellett döntött. Biztos kézzel törte fel a zárat. Nem ez volt az első eset, hogy be kellett jutnia valahova. Az iroda pont úgy nézett ki, mint emlékezett. Az udvarra néző hatalmas ablak előtt állt a tölgyfa íróasztal, pont az ajtóval szemben. A falon képkeretekben különböző oklevelek és diplomák fogtak közre egy képet. A kép a jelenlegi kormány legfontosabb politikusait ábrázolta, köztük az iskolaigazgatót is. Max elővette a táskájából a festékszórót. Egy hatalmas célkeresztet rajzolt a falra figyelve, hogy a közepe pontosan arra a bizonyos képre essen. Mikor végzett mindent bedobált a hátizsákjába. Az ajtót nyitva hagyta. Nem volt célja, hogy titkolja járt ott valaki. Csak azt nem akarta, hogy bárkihez is kötni lehessen tetteit. Elég, ha a nyilvánvalót tudják. A lázadók megtalálták.

A lázadók szervezete néhány éve tűnt fel cselekedeteivel. A társadalom egy része nem volt elégedett Anglia új formájával, ami a háború után alakult ki. Ők lettek a lázadók, vagyis a média így nevezte őket. Eleinte senkinek sem akartak ártani. Csak a társadalmi rend hibáira akarták felhívni az emberek figyelmét. Tüntetéseket szerveztek, televízió és rádió adásokat szakítottak félbe, hogy hirdessék programjukat. Az állam azonban a fenyegetést látta a szervezkedésekben. Egyre több lázadó került börtönbe. Egy ideig úgy tűnt sikerült megtörni őket, mert megszűntek a szervezkedések. Ez azonban csak a felszín volt. Néhány hónappal később az egyik parlamenti képviselő egy vörös célkeresztet talált a háza falán. Mindenkinek nyilvánvaló volt, hogy ez a lázadók műve. Az elkövetkező hónapokba egyre több ház falán tűnt fel a célkereszt. Semmit sem tudtak tenni az újabb akciók ellen, hisz a lázadók figyeltek, hogy ne lehessen azokat egyetlen személyhez sem kötni. Mindenki tudta, hogy az egész a lázadók műve, de egy fogalom ellen semmit sem tudtak tenni.