Sárkányos Élet (szünetel)

«Part 6»

Már kezd felkelni a nap...így felálltam az ágyamról. Hátamra erősítettem a kardtartót és beleraktam a táskába a tervrajzot és a térképet. Majd kimentem a nappaliba.

-Már mész is?-Kérdezte Liam aki épp Will, Noah és Ben társaságában kártyázott.

-Aha.-Mondtam. Liam felállt én pedig szorosan átöleltem.

-Ugye tudod hogy a húgomként tekintek rád?-Mosolygott.

-Tudom.-Mosolyogtam. -Bátyó.-Nevettem.-Sziasztok köszöntem el a többiektől, őket is megöleltem.-Ha nem jönnék vissza akkor majd kisérteni jövök.

-Várj még egy búcsú csók sincs?-Reménykedett Ben.

-De mi nem is járunk...-Mondtam neki. Szerintem már 100. alkalommal.

-Kérlek!-Odamentem és megpusziltam az arcát. Ne is várjon többet.-Jó ez is meg felel...-Aztán vágott egy szomorú arcot. Én visszatettem a maszkom.

-De ott leszünk a közelben ha valami balul sülne el.-Mondta Liam.

-Oké.-Azzal elmentem.

Nem tartott sokáig míg odaértem a várhoz, 2 őr van az ajtónál...mögéjük lopóztam majd egy ütéssel elintéztem őket így elájultak. Gyorsan belopóztam a várba. Majd elővettem a tervrajzot és elindultam jobbra...de várjunk? Ó bakker fejjel lefelé van...Gyorsan megfordítottam és visszamentem, majd balra fordultam. Ha ezt Liam megtudná...Balra...egyenest...át a folyóson...balra. Ahh katonák hangját hallom. Hozzásimultam a falhoz így szerencsére nem vettek észre. Majd a tervrajz szerint jobbra fordultam mikor megláttam hogy valaki előttem áll.

-Szóval te lennél a behatoló?-Nézett rám és vigyorgott. Fekete haja és barna szeme volt, nálam magasabb volt de irtó helyes srác. Miért ilyenkor kell találkoznom helyes pasikkal? Fehér köpenyszerűség volt és oldalán a kardja majdnem velem egy idős lehet. Szóval ő is katona.-Ki küldött?-Kérdezte.

-Bocs szívesen csevegnék még veled de ki kell szabadítanom valakit. Szóval örülnék ha átengednél.-Tettem az egyik kezem a csípőmre.

-Arra nem is számíts, babám.-Oh becenév? De nem tetszik...És kihúzta a kardját.

-Figyelj nem akarlak megölni...-És már nekem is rontott és simán kiugrottam az útjából...úgy látszik még is kell harcolnom...Előhúztam a két kardom. És elkezdtünk harcolni...mit ne mondjak elég béna volt..

-Lányhoz képest elég jó vagy.-Ismerte el a fiú.

-Te meg fiúhoz képest elég béna...-Mondtam lekezelően. Hát ami igaz az igaz.

-Mi?? Tud meg hogy én nagyon is jó vagyok.-Jaj kicsit sok az egó...

-Tudod ismerek 4 srácot akik messze jobbak mint te épp ezért...-Visszatettem a kardokat és elindultam.-Nem fogom rád pazarolni az időm.-Azzal otthagytam és elmentem. Szerintem még mindig ott áll. nem tudja felfogni hogy ott hagytam...

Csak sétáltam a hosszú folyóson és csomó katonába botlottam de legyőztem őket. Aztán elértem egy ajtóhoz ami lefelé vezetett. Biztos itt vannak a fogvatartott sárkányok. Lement. És bingó. Egy hatalmas börtönszerűségbe találtam magam. A sárkányok kicsit ketrec szerű börtönbe voltak zárva...

Elkezdtem a szememmel keresni a fekete sárkányt de sok fekete sárkány volt...Aztán nem tudom mi vezérelt de elindultam egy irányba sokáig mentem de ekkor megláttam azokat a gyönyörű fekete pikkelyeket.

-Szia, biztos nem emlékszel rám de jöttelek megmenteni.-Most komoly azt hittem válaszolni fog? Luna ez nem egy mese...-Miért is gondoltam hogy tudsz beszélni...-Mondtam inkább magamnak. Elővettem az egyik kardom és elkezdtem a lakatott verni ami zárva tartotta ez a hatalmas sárkányt. Már egy pár perce szenvedtem vele de semmi. Ekkor megint meghallottam a katonák hangját. De ők elég nagy darabok voltak.