~Chapter 35.~

5.2K 179 8
                                    

Sziasztook!  Igen, volt egy kisebb kihagyásom, amit itt nem jeleztem nektek, csak a facebook oldalamon, de az a helyzet, hogy festették a szobámat és nem volt gépem, amit amúgy egy katasztrófaként éltem meg, de túl vagyok rajta!:D Aki még esetleg nem csatlakozott a facebook oldalhoz, az itt megteheti:  https://www.facebook.com/groups/697593450268688/

Jó olvasást! Puszii! Xx

Faith szemszöge:

Egy hét múlva

Erős fényre kelek, ami még így csukott szemmel is elég zavaró. Kinyitom a szemeimet és elmosolyodok. A hatalmas ablakokon betűz a nap, amitől azonnal jó kedvem lesz. Felülök, majd kilesek az ablakon, ami a tengerre néz. Egyszerűen elképesztő a látvány. Ja, igen. Itt vagyunk Los Angelesben Harry-vel. Tegnap érkeztünk és nyolc napot maradunk itt, abból négyet kettesben töltünk, négyet pedig Louisékkal. Amikor utoljára itt voltunk Hazz-al, még nem voltunk egy pár, így nem ebben a szobában voltam, ami így visszagondolva elég szomorú, hisz a kilátás álomszép.
Harry kiabálása zökkent ki a gondolkodásból. Már megint telefonál.. A menedzsere kitalálta, hogy több szerelmes dal kellene az albumra és az is két napon belül, ezért most Hazz nagyon feszült és ideges. A menedzserét ki fogom nyírni. Tönkre teszi a nyaralásunkat... Felkelek a puha ágyból és lesettenkedek a földszintre. A konyhapultnál áll nekem háttal és valakivel eléggé indulatosan beszél. Odamegyek, majd átölelem, mire kicsit ellazulnak feszült izmai.
- Jó, nem érdekel, akkor később jelenik meg az album - mondja, majd lecsapja, és a pultra támaszkodik.
- Felébresztettelek? - kérdezi és megfordul.
- Nem. Magamtól keltem - mosolygok rá.
- Akkor jó - mondja és felsétál az emeletre. Kifújom a levegőmet és utána indulok.
- Mit szeretnél csinálni ma? - kérdezem és leülök az ágyra, míg ő a fürdőben van.
- Nem tudom. Ne idegesíts most..
- Harry, én csak... - kezdem és odasétálok a fürdő ajtóhoz.
- Faith, nem fognád egy kicsit be? - indul meg felém, én pedig hátrálni kezdek. A szemembe néz, és hátborzongató módon elmosolyodik. Már megint ez van. Ez nem Harry... Egészen addig jön felém, míg az ágyra esek. Felém mászik, majd megcsókol. Természetesen visszacsókolom, de amint a nyelvembe harap, ráadásul elég fájdalmasan, felnyüszítek és megpróbálom eltolni magamtól, ami nem igazán megy. A nyakamhoz hajol, én pedig csukott szemmel várom, hogy mikor szívja ki, ami pár másodperc múlva meg is történik. Ficánkolni kezdek alatta mire ő egyik kezével erősen lefog a csuklómnál, a másikkal pedig a bugyimba nyúl.
- Harry.. - nézek a szemeibe, amik eléggé sötéten merednek rám. Megpróbálom kiszabadítani az egyik kezemet, ami sikerül is. Elveszem a kezét a nőiességemtől mire a csípőmbe markol. Felszisszenek és egy hatalmas pofont keverek le neki. Szemei kivilágosodnak és bocsánatkérően néznek rám. Lelököm magamról, majd kisietek az ajtón és a hátsó kijáraton lefutok a tengerpartra. Elbújok egy bokor mögé, összehúzom magamat és sírni kezdek. Összevissza cikáznak a gondolataim és fogalmam sincs, hogy fogom ezt az egészet elviselni. Szeretem, mellette akarok lenni, ezért jöttem ide. Viszont az tűrhetetlen, ahogyan viselkedik, mikor ideges.
- Faith! - hallom meg Hazz hangját tompán, ugyanis a tenger zaja kicsit elnyomja. Körülnéz, majd letérdel a homokba és előveszi a telefonját.
- Louis! - szól bele kétségbeesetten.
- Összevesztünk! Lejött a partra, de nem találom...én...félek, hogy valami baja esett....én csak... - hebeg, habog a telefonba és beletúr a hajába.
- Hogy nyugodnék meg?? - kiabál a telefonba.
- Hol keressem? Csak tudsz valamit!
Louis beszél neki mire Hazz a bokrokra emeli a tekintetét.

Basszus, Louis...
- Kössz! - mondja, majd leteszi, és egyenesen felém indul.
Mikor meglát, lehunyja a szemét és megkönnyebbülten sóhajt egyet.
- Faith... én...
- Ne gyere közelebb - rázom meg a fejemet. Ott ahol van, lerogy a homokba és rám néz.
- Kérlek! Hallgass meg!
A térdemre hajtom a fejemet és sóhajtok egyet.
- Fogalmam sincs mi ütött belém, én..nem tudom. Nem voltam ura a cselekedetimnek... Szégyellem magamat, én sohasem bántanálak! Kérlek, hidd el! Szeretlek!
- Menj el.
Lehajtja a fejét, majd feláll és a ház felé indul. Egy tíz percet még ülök a homokban, aztán összeszedem minden erőmet és visszasétálok a házba. Mikor az emeletre érek és benyitok a szobába, látom, hogy a bőröndöm ott fekszik az ágyon, Hazz pedig a földön ül.
- Ez mi? - kérdezem halkan.
- Nem akarok fájdalmat okozni. Nem érdemellek meg. Menj haza - mondja megtörten.
- Te haza akarsz küldeni? - tátom el a számat.
- Csak védeni akarlak.
- Kitől?

Where Do Broken Hearts Go; [H.S]Where stories live. Discover now