Secret Desires [Cameron Dallas AU]

2. fejezet

- Ha nagyon tudni akarod Dallas, akkor: semmi. Viszont megkérnélek, hogy te maradj a kapun kívül! Nem engedek be az udvaromba tahókat! – a lehető legbájosabb mosolyomat vettem elő, amit Cameron viszonzott, de nem moccant.

- Hé! Várjunk csak! – Nash Cameron felé fordult, majd kérdőn nézett rá. – Az a lány, akiről beszéltél... az unokatesóm volt?

- Hát... ha ő – mutatott rám Dallas. – az unokatesód, akkor igen.

- Van nevem is! – tettem (megjátszott sértődöttséggel) keresztbe karjaim a mellkasom előtt.

- Azt gondoltam, Hercegnő. Csak ezzel egy baj van, – mosolyodott el. – hogy én nem tudom a neved!

- Ó! – kicsit meglepődtem, mivel én úgy emlékeztem, hogy említettem neki, de úgy látszik ez kimaradt. Vicces... pont a nevemet felejtem elmondani. – Nos, akkor én is bemutatkoznék neked, Dallas! – kikerültem Nasht, majd egyenesen Cameron előtt álltam meg, de fél méter távolságot tartva köztünk. A hátam mögül hallottam, hogy Nash és Nita beszélgetésbe elegyednek, de most nem foglalkoztam velük. – Az én nevem Katherine Louvet és igazán örvendtem a találkozásnak, Dallas. Tényleg – gúnyos mosoly jelent meg arcomon, majd jobb kezemet tartottam a srác elé mondván, hogy rázza meg. Nos, nem egészen az történt, amit én szerettem volna. Cameron megfogta ugyan a kezem, de ahelyett, hogy megrázta volna, magához húzott.

- Én is örvendtem a találkozásnak, Katherine! – A nevemet olyan gyengéden ejtette ki, hogy az már szinte... vad és szexisen hangzott az ő szájából. Esküszöm, hogy egy percig még levegőt is elfelejtettem venni, de aztán gyorsan észhez tértem és kirántottam a kezemet szorításából.

- Legközelebb tartsd meg köztünk a távolságot, Dallas! – nyeltem egyet, majd fojtattam, mintha mi sem történt volna. – Most pedig beszélnem kell az unokatesómmal, ha nem bánod! – rámosolyogtam, (bár ez a mosoly nem volt valami őszinte) majd visszamentem Nashékhez. Cameron tekintete szinte lyukat ütött a hátamba, de nem foglalkoztam vele. Most nem.

***

Egy órával később már apának meséltem a ma történteket, de azért egy két dolgot kihagytam. Például Cameront. Viszont Nash-nek nagyon örült mondván „legalább lesz, aki vigyázzon az ő kicsi lányára".

- 19 éves vagyok, apa! Más korombelinek már saját lakása van! Mint például Nash-nek. Igaz, hogy van pár lakótársa is, de akár én is összeköltözhetnék Nitával. Csak hogy nem akarlak magadra hagyni Amy-vel!

- Jó oké, igazad van Kath! – tette maga elé védekezően a kezeit, majd folytatta az evést. Nita körülbelül negyed órája ment el, amikor apa megérkezett, Nash pedig csak tíz percre jött be és vissza is ment a... szomszédba. Mert hát mostantól ő és Cameron is a mi szomszédunkban fognak lakni, de ha ez nem lenne elég, akkor még kiderült az is, hogy további négy haverjuk is ott fognak majd élni. Hat huszonéves srác fog lakni a szomszédunkban, ami bár minden lány álma, az enyém kicsit sem! Mert ha pár pasi összeköltözik, akkor az egyenlő a bulikkal. Nekem meg tanulnom kell, a húgom nem fog tudni elaludni, apám meg így is stresszes a munkája miatt. Nagyon sokat dolgozik, viszont nincs túl sok pénzünk. Nem vagyunk kő gazdagok. Nincs se iPhone-om, se MacBook-om, még a ruháimat is túrkálókból szerzem. Ezzel szemben Nitáék eléggé... hát gazdagok. Sokszor ő vesz nekem ruhát, bár soha nem fogadtam el, viszont Nita elég meggyőző tud lenni és egy idő után feladtam. Valamikor a fiókomba csempészte be a ruhadarabokat, amiket nekem vett. Egyébként korábban már említettem, hogy Nita fodrásznak állt, viszont ezt a szülei kicsit sem találták jó ötletnek. Azt akarták, hogy a lányuk legalább divattervező legyen, de Nitát nem érdekelte, hanem ment a saját útján. És persze én mindenben támogattam.