Save me from Depression

3. fejezet

Alexander: Wut?

Kicsit jobban megnéztem Michelle fényképét, de semmi különösen nem láttam rajta. Nem értem, hogy Louse miről beszél.

Alexander: Hallod, ha féltékeny vagy és meleg, akkor inkább hagyjuk, mert nem szívesen radiátoroznám át veled a heteroizmus fogalmát ._.

Lou: Ezzel most megbántottál... :( Miért nem akarsz az enyém lenni? :'( xDDDD Barom. Dehogy vagyok féltékeny, csak nem akarom, hogy pofára essél. Hiába nem beszélünk, már gyerekkorunk óta haverok vagyunk. Ha véletlen átmennék buziba, akkor elmondanám neked, hogy "ja, amúgy te bejössz nekem, akkor most dugunk?" :'D

Alexander: Mekkora egy gyökér vagy még mindig xD

Lou: Kikérem magamnak, én azóta már kinőttem magam tuskóvá.

Alexander: Ja, jó tudni xD Legalább fejlődsz. Hamarosan már le is mászhatsz A fáról, ha tovább haladsz ezen a sárga köves úton xD

Lou: Oké, oké, de mi a faszt keresek én itt? Hallod bazdmeg Totó, ez már kurvára nem Kansas.

Alexander: Neeee, sírok xD

Lou:Ne ríjjál, nem vagy te Ronaldo :D

Alexander: Ember, neeee xD

Nem, de most komolyan, mindjárt sírok a röhögéstől... Ez az ember világ életemben kinyírt a hülye szóvicceivel és beszólásaival. Nem hiába haverkodunk még most is. Oh, mennyire jó lenne vele újra találkozni...

Lou: Deeee, tudom, hogy ugyanúgy akarod ezt, ahogy én is :D

Alexander: Oké, témaváltás, mielőt behugyozok a röhögéstől xD Nem akarsz valamikor találkozni?

Lou: Szombaton ötkor a szökőkútnál? :DDDD

Alexander: Na takarodjál xD Szombatról lehet szó, de ezt majd még megbeszéljük xD Elvégre még csak hétfő van, nem igaz?

Lou: Aha. Nekem nem kell suliba mennem magántanulóként xD Helyette házhoz jön egy igen szexis tanárnéni :3 :P

Alexander: Francba, pedig biztosra vettem, hogy a pasikra buksz.

Lou: Még mindig hetero vagyok xD Mondjuk amikor sétáltál te és a barátnőd haza az évzáróról, akkor a másik oldalon ment egy srác. Ő full melegnek nézett ki.

Alexander: Lou, csak azért mert valaki vékony, még nem kell egyből homitominak nézned. Te se vagy az a kigyúrt alkat, valljuk be... Amúgy meg ő a szembe szomszédom. Most költöztek ide.

Lou: Kajak?

Alexander: Nem, kenu.

Lou: Jól van már, értettem.

Öt percig teljesen semmi chaten, majd újra írni kezdett.

Lou: Alex, te amúgy még mindig játszol a B&A-vel?

Azaz a játék, ahol tegnap írtak nekem. Végigfutott a hátamon a hideg a fülledt levegő ellenére, egészen a lábamig. Olyan két percig biztos nem írtam vissza.

Lou: Alex, itt vagy még köztünk? Vagy bealudtál?

Alexander: Bocsi, itt vagyok, csak elmentem mosdóba. Igen, még mindig játszok. Miért, te?

Lou: Amikor nekem is van időm, akkor én is fel szoktam nézni, hogy fejlesszem kicsit a karakterem.

Alexander: Akkor te is csak azért nézel fel xD Jól van.

Lou: Aha. Na jól van, akkor szombaton találkozunk.

Alexander: Oké. Hány órakor?

Lou: Mindenképpen délután, mert nem akarok megsülni. Még nyár van konkrétan, nem ősz.

Alexander: Háromkor?

Lou: Nekem megfelel, ha nem lesz olyan kikúrt meleg.

Alexander: Ok. Telefonszámom még megvan?

Lou: Hogy a viharba ne lenne meg? Na és az enyém?

Alexander: Ha nem változott meg nyolcadik óta, akkor megvan. :D

Lou: Semmi nem változott, csak az, hogy suliba nem járok be xD

Alexander: Oké :D Majd akkor írok, hogy hol találkozzunk :D

Lou: Oké. Na megyek aludni, te is aludj valamennyit buzikám :P

Alexander: Nem vagyok buzi xD Barátnőm is van.

Lou: Ki tudja, lehet hogy csak álca =.=

Louis fényképet küldött.

Alexander: Nem csak álca xD

Lou: Hát persze... :D Na csá, aztán menjél te is aludni :D

És lelépett aludni.

Alexander: Oké, na csá :D

Félretettem a telefont, de még mindig nem tudtam elaludni, pedig nagyon fáradtnak éreztem magam. Felültem és felkapcsoltam az éjjeli lámpát. Elővettem egy füzetet és fellapoztam. Kották voltak benne, amit saját magam írtam. Én nem a rajzoláshoz és festéshez értek, hanem a zeneíráshoz. És persze a sportokhoz.
Így hát elővettem egy ceruzát és egy új dal fogalmazódott meg abban a szőke fejemben. Sorra írtam le a hangjegyeket a füzetbe és mire fel kellett volna kelnem, addigra be is fejeztem a számot.
Camille jött pár perc után, hogy ébresszen, de addigra én már öltözködtem. Ránéztem, amikor benyitott és végignéztem rajta. Látszott, hogy ő se aludt szinte semmit. A ruhái lógtak rajta és gyűröttek voltak, kontyba kötött fekete haja csapzott volt, a tegnapi smink elfolyt maradványai még ott voltak az arcán. A lábain egy ősrégi, szakadt és rózsaszín nyuszis mamusz volt, amit vagy ezer éve nem láttam.
- Hát te ébren? - kérdezte kissé hitetlenkedve.
- És te?
- Nem tudtam aludni.
- Akkor már ketten vagyunk. Semmit nem aludtam az éjjel.
- Csak be ne aludj a suliban.
- Te meg a munkahelyeden. - én úgyis be fogok aludni. Ezt már előre látom.
- Majd igyekszem. - figyelt kicsit, majd arrébb állt az ajtóból. - Kisminkeljelek?
- Nem, köszi. Asszem a szemöldököm magam is ki tudom már húzni.
- Hiszi a piszi. - kuncogott kicsit, majd lement az emeletről. Bementem a fürdőbe és próbálkoztam a szemöldök kihúzással, majd megnéztem magam a tükörben.
- Nem is olyan rossz. - visszamentem a szobámba a táskámért, majd lementem én is az emeletről. Ledobtam a kanapéra a könnyű táskát, miközben haladtam a konyha felé, ahonnan finom illatok szálltak kifelé. Bementem és Camille csinálta a reggelit. Amint beléptem, rám nézett és végigmért.
- Szép a szemöldököd. Amúgy ma beviszlek a suliba, szóval nem kell buszoznod. Kapsz pénzt is, hogy tudj kaját és bérletet is venni.
- Komolyan beviszel? - csodálkoztam kicsit.
- Igen. - felém fordult. - Szólj Olivernek is, hátha el kell vinni.
- Ehh... Olyan messze vaaaan...
- Alexander William... - félbeszakítottam gyorsan.
- Rendben, rendben, megyek. De kérem a reggelimet majd. - felálltam a székről, majd elindultam kifelé. Gyors elvettem egy müzliszeletet és azt majszolgattam, amíg felhúztam a cipőmet. Amikor ez megvolt, kicsit habozva kiléptem az utcára.