Amerika Kapitány: Lángoló Torony

Különmunka

Fury biztosított nekem egy tűzbiztos gyakorlótermet, hogy addig is fejlesszem a képességeimet, amíg várok. Semmit nem közöltek, hogy mit csinálnak, ki hol van, mi történik. Mintha még mindig attól félnének, ezek után is, hogy kettős ügynök vagyok. Én úgy éreztem, jelenleg semmilyen ügynök nem vagyok, nemhogy kettős.

Azért éltem a lehetőséggel, és bizonyos edzésekhez tanárt is adtak mellém. Tanultam közelharcot, mesterlövészektől célzást, trénerekkel pedig "fizikai állapotjavítást" végeztünk, azaz erőnléti edzéseket. Ha attól féltem, hogy unatkozni fogok, amíg a Kapitány és a többiek akcióban vannak valahol messze, akkor feleslegesen aggódtam. Már a második hét után éreztem a fejlődést a kondíciómban és a képességeimben is.

Azon a bizonyos napon épp egyedül végeztem a robbantási gyakorlataimat, amikor belépett hozzám a terembe. Mély koncentrációval gyűjtöttem össze az erőmet egy pici magba, aztán lepukkantottam az egyik láncra függesztett gyakorlógolyót. A golyónak semmi baja nem esett, csak a láncot téptem szét. Valamire még ez is jó lesz.

Lassan összeütötte párszor a tenyerét.

- Ez igen! - lassú, határozott léptekkel közelített felém - Rengeteget fejlődtél... Ha jól sejtem.

- Stark - fordultam felé, mire megjátszott komolysággal biccentett.

- Holzmann.

Elsétált a golyóhoz, és mellé térdelve a láncot vizsgálgatta.

- Nagyon precíz munka. Nem is tudtam, hogy robbantasz is.

- Nem régóta - sóhajtottam, és elkezdtem összeszedni a szétszóródott gyakorlófelszerelést.

- Lenyűgöző. De nem hordod a ruhát - úgy nézett rám, mint aki rajtakapott valamin.

- Nem - mondtam szárazon.

- Nagy kár.

Egy percig figyelte, ahogy pakolok. Tudtam, hogy ő fogja előbb megunni, nekem ilyen szempontból végtelen türelmem volt. Így is lett. A torkát köszörülve állt fel.

- Tűzmadárka, nem unatkozol itt nagyon? Egyedül?

- Nem - vontam meg a vállam érdektelenül.

- Biztos? Eléggé félreraktak. Már nem sértésként.

- Aha - mondtam oda sem figyelve. Vártam, mikor tér rá a lényegre, hiszen nyilvánvalóan nem barátkozni jött.

- Mert ha esetleg mégis unatkoznál, lenne számodra egy feladatom.

- Ó - mondtam minden meglepettség nélkül, és vártam, hogy folytassa.

- Szóval van ez a beszállító haverom... Rendes gyerek, régről ismerem. Magas, kopasz, jó kedélyű...

- Aha - vágtam közbe, és vetettem rá egy sürgető pillantást.

- Igen, szóval, a lényeg, hogy veszélyes vizekre evezett. Nem jó társasággal barátkozik mostanában. Véletlenül keveredett bele.

- Ja, persze - motyogtam az orrom alatt, de ő zavartalanul folytatta.

- Úgyhogy meg kellene kérni ezt a... társaságot, hogy szálljanak le róla.

- Eddig nem tűnik olyan ügynek, amit ne tudnál egyedül megoldani - pislogtam rá értetlenül.

- Nem árt egy jobb kéz, tudod.

- Kérd meg a SHIELD-et.

- Ezt inkább magam intézném.

- Aha.