Noreen Hamilton egy csiszolatlan gyémánt.
Amikor az édesanyja hozzámegy a dúsgazdag Penn Carterhez, új városba költöznek, a férfi pedig beíratja a lányt a jó nevű Diamond Akadémiára. Noreen hamar rájön, hogy az intézményt Penn lánya, Delilah uralja...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Ｎｅｇｙｅｄｉｋｆｅｊｅｚｅｔ Nem vagyok Carter
Rajtam kívül alig van valaki a tanteremben. Nyelvtan következik, az ötödik órám aznap, és nem elég, hogy semmi kedvem nincsen hozzá, még borzasztóan fáradt is vagyok, mivel előző este a francia dolgozatra készültem hajnalig.
A francia nyelv teljesen új nekem, és mivel rajtam kívül szinte mindenki jól beszéli az osztályomban, igyekszek javítani rajta. Madison is megállapította, hogy van hová fejlődnöm, így ha akad egy kis szabadidőm, kénytelen-kelletlen belemerülök a francia nyelv szépségeibe. Még egy magántanárt is találtam, Florence Nelson személyében, aki magától ajánlotta fel, hogy korrepetál. Bár gyanítom, hogy csak azért, mert azt reméli, így több "pletykát" tudhat meg rólam és a Carter családról – ennek ellenére elfogadtam az ajánlatát.
A szünet alatt anyával sms-ezek, aki próbál meggyőzni arról, hogy mennyire jó ötlet szurkolólánynak jelentkezni. A régi iskolámban is beálltam pomponlánynak, ahogyan annak idején anya is tagja volt a sulija szurkoló csapatának, így nem érti, miért ne akarnám folytatni ezt a hagyományt. Nos, erre csupán annyit felelnék: Delilah Carter. Kizárt, hogy a szurkolólányok kapitányaként, a mostohatestvérem ne próbálná meg megkeseríteni a napjaimat, ha jelentkeznék a csapatába.
– Szia! – szakít ki a gondolataimból Daphne, Delilah egyik barátnőjének hangja, aki rámköszön, amint megérkezik a terembe. A szoknyája jóval rövidebb a kelleténél, és a mellén igencsak feszül a blúz, ami velem és a legtöbb diákkal ellentétben, nincsen rajta nyakig begombolva. Talán valaki könnyű nőnek tartaná emiatt, számomra azonban a magabiztosság jele. Daphne lenyűgözően fest, ezzel pedig valószínűleg ő is tisztában van, és senkinek sincsen joga elítélni, amiért jól érzi magát a bőrében. Legalábbis szerintem, mindenkinek szíve joga, hogy mit és hogyan visel.
Úgy tűnik, Daphne ma is tele van energiával, hiszen sugárzó mosollyal köszönt mindenkit. Még mindig nem értem, hogy barátkozhat Delilahval egy ilyen kedves lány. Kivéve, ha megjátsza a kedvességét – ez logikus magyarázat lenne.
Néhány másodperc múlva ismét kicsapódok az ajtó. Ezúttal egy szőke lány lép be rajta, füstös sminkkel és élénk színű rúzzsal. A lábán fekete bakancs van. Ledobja a cuccait az előttem lévő padra, aztán unottan ücsörög a székén a csengetésre várva. Megfigyelem, hogy az egyenruhájáról hiányzik egy gomb, a nyakkendője pedig rosszul van megkötve. Ezen kívül, fekete neccharisnyát visel, amivel megszegi a házirendben szereplő öltözködési előírásokat.
A nyelvtan tanár hihetetlenül pontos, szinte azonnal beér, amint megszólal a csengő. A mellettem lévő hely viszont üres. Isaac, a szőke hajú srác, aki abban a padban ül, szokás szerint késik. Még csak két óránk volt együtt, mindkettő a tegnapi nap folyamán, de egyikre sem érkezett meg pontosan. Egyébként elég alacsony és vékony fiú, fiatalabbnak néz ki nálam, meg úgy általánosságban a koránál is. Florence azt is elárulta, hogy hozzá hasonlóan Isaac is ösztöndíjas, tehát a családja korántsem olyan jómódú, mint a többieké. Isaac nem azért van itt, mert a szülei kifizetik a tandíjat, hanem mert nagyon okos, és gondolom valamelyik Borostyán Ligás egyetemre szeretne bekerülni.
