Choice

Lizzie

13 évesen voltam először szerelmes...na jó, inkább csak akkor tetszett úgy igazán egy srác, aki 2 évvel volt idősebb nálam. Talán ezért nem jött össze semmi. Először, amikor megtudtam, hogy semmit nem érez teljesen kibuktam. Ez volt az első alkalom, hogy egy fiú megbántott. Jó barátok voltunk, és olyan jeleket küldött, ami reményt keltett bennem. Természetesen csak hiú ábránd volt az egész, semmi több. Ennek ellenére, idővel elkezdtem felejteni és megbocsátani. A következő évben pedig észrevettem, hogy egyre több fiú néz utánam a folyosón, vagy az utcán. Tetszett is, hogy érdeklődést mutatnak az irányomban, de igazából senki sem volt, aki tényleg kezdeményezett volna.

Az, hogy pasim nem volt nem azt jelentette, hogy magányos voltam. Határozottan nem! Valaki mindig ott volt velem, hogy megvédjen. Vagy néha hagyott egyedül is dönteni, aztán ha csalódtam, megvigasztalt. Nem tudom pontosan, hogy ez a valami vagy valaki a lelkiismeretem, Isten vagy egy angyal-e, de minden szempontból hálás vagyok neki.

De most jöjjön a mai nap. Jól telt. Megismertem az osztályomat, és mindenki kedvesnek tűnik. Még az ofő is, leszámítva, hogy már ma figyelmeztetőt akart nekem adni. Na és itt jön a képbe AZ a fiú, aki miatt majdnem megbüntettek. Na jó, én kezdtem el beszélni vele, úgyhogy talán az én hibám is egy kicsikét... A neve Adrian. Nagyon jó fejnek ismertem meg. Még haza is hozott...az irtózatosan, lélegzetelállítóan menő motorján. Persze a jármű gazdája se kutya. Sőt! Naggyon, nagyon helyes...Sötétbarna, vagány rövid haj, de nem annyira rövid, hogy ne lehessen beletúrni. Anyám, mikre gondolok. A szeme fekete, benne kékes csillogás. A válla széles és izmos. Még a hasa is durván kockás! (Csak azért tudom, mert ott karoltam át, miközben motoroztunk.) Ezen kívül magas és WOW! A legjobb szó a jellemzésére, hogy tökéletes. És éppen ezért nincs semmi esélyem nála. Az olyan srácok, mint ő az agyonsminkelt plázamacskákkal lógnak, akik állandóan idegesítően vihorásznak, na meg mindenük megvan, ami egy pasinak kellhet.

Valószínűleg semmit sem jelent, hogy ma hazahozott. Bár azt is el kell mondanom, hogy nagyon jól elvoltunk. Egyszer se láttam rajta, hogy esetleg unna engem. Vagy csak jól titkolta? Na mindegy, szó mi szó, én kedvelem, annak ellenére, hogy még nem nagyon ismerem. De elég időm lesz őt megismerni, ha ezután egy osztályba járunk, ugye?