Another Powerful Successor

Mi történik velem?

Átlagos iskolai nap, kint a levegő pont kellemes volt, a szél játszott a levelekkel és madarak csiripeltek. Tavasz volt.

- Menj a tanáriba, most rögtön -mondta a tanár.

- Dehát tanárnő, semmit nem csináltam... magától történt.

- Nem érdekelnek a részletek, haladj a tanáriba.

Steve bosszankodva ment végig a folyosón egy papir galacsint rugdosva. Steve nem volt feltűnő diák, egy egyszerű diák, egyszerű jegyekkel és ruházattal. Igaz,  zöldes-kék haja volt talán ez volt a legszembetűnőbb rajta és tenger zöld szeme.
Miért csak velem történik ilyen? Mással meg sosem..és mindig csak azzal intézik el, hogy"Menj a tanáriba". Mikor odaért, illedelmesen bekopogott majd várt a válaszra. Nem érkezett válasz. Várt, bekopogott mégegyszer, de semmi.

Egyszercsak oldalróll egy nő megkopogtatta a vállát.

-Engem keresel?- kérdezte - Kíváncsi vagyok, furcsa dolgok történtek közted és az osztálytársaid között?

Az igazgatónőről, aki egy igen termetes félelmetes asszony volt, hírlett róla, hogy nagyon kedves de ha felbosszantják igazán félelmetes tud lenni. Hát olyasmi. Majd a fiu mesélni kezdett a történtekről.

- Rendben fiam - mondta Clary néni - a történtek maradjanak közöttünk és az érintettek között. Beszélni fogok a szüleiddel ezekről a "furcsa" dolgokról, most pedig menj vissza órára és viselkedj, hisz azért vagy itt, hogy tanulj.

- Rendben igazgató nő - válaszolta Steve.

Hát ezt elég könnyen megúsztam, mondjuk behívja a szüleim, de mit tudnak tenni? Mikor semmi se történt. A nap hátra levő részében ezen gondolkozott és filozofált, hogy mégis milyen büntetés érheti.

Hazafele másik úton ment, érezte, hogy arra kell mennie. Nem nagyon ismerte azt a környéket. Egy furcsa szerzetet pillantott meg a sikátorban oldalasan fekve. A sikátor elég hűvös volt, ruha darabok és szemetek voltak szétdobálva mindenfelé. A falakról már rég lekophatott a vakolat és nem sütött be a napfény.
Lassan elhaladt az idegen mellett aki nyögött egyet, a fiú összerezzent de nagy levegőt vett és kifújta. Megnyugodott de amikor lépni akart érezte, amint valami megragadj a bokáját.

-Te vagy az, te vagy igen kétségkívűl. A hatalmas, te vagy, rád vártuk végre itt vagy, végre valahára te vagy az utód.

A fiú nem értette miről beszél, kirántotta a bokáját az immár látott nő kezéből és olyan gyorsan futott mint még soha. Ezek a mai koldusok egyre durvábbak.
Ideje lesz jobban vigyázni magára. Pedig még csak most ült be a középiskola padjaiba de máris felelőségteljesebbnek kell lennie.
Takaros kis házban lakott, édes anyjával és testvérével.

- Szia Steve, milyen napod volt?-kérdezte az anyja - éhes vagy?

- Nem köszi majd később eszem a szobámban, azzal fel is rohant a lépcsőn leült az ágyára, kipakolt és még egyszer átgondolta a nap eseményeit.
Steve apjáról sokat nem tudni, kiskorában elhagyta őket, nem is nagyon emlékszik rá, az anyja pedig nem szívesen beszél róla.