He's My Son Dad (SZÜNETEL)

-8.rész-

Sziasztok!:3
Meghoztam egy újabb részt, remélem tetszeni fog.
Millió ölelést manók.❤

Ahogy beléptem megláttam a lakásom, ami konkrétan romokba hevert.Gyors elindultam megkeresni a siró Jasont.Nem volt nehéz megtalálni, mert elég volt a hang után mennem.Justin a karjaiban fogta Jasont és próbálta csitítani.
-Kérlek ne sírj, mindjárt itt lesz anya.-suttogta Jasonnek akit ez egy kicsit se hatotta meg.Justin mellé léptem és óvatósan kivettem a kezéből.Elkezdtem halkan énekelni Justintól a kedvenc számom a Love Yourselfet.Mikor Jason kezdett megnyugodni Justin elkezdett velem együtt énekelni.Amint belépett, én elfelejtettem énekelni.Csodás hangja van, egyszerűen olyat vált ki belőlem amit senki más nem tud.Hangjától libabőrös leszek, ha meglátom a szívem felgyorsul, a gyomrom görcsbe rándul és egyszerűen bármit megtennék, hogy rám figyeljen.Mire véget ért a dal Jason már a kezeimbe aludt.Gyors beraktam a kiságyba, de mikor megfordultam Justinnal találtam szembe magam.
-Köszönöm, hogy jöttél.Nem tudom mit kezdtem volna nélküled.-arca közel volt az enyémhez így a suttogását is tisztán értettem.
-Ugyan nincs mit.-halkom megremegett amint belenéztem hatalmas barna szemeibe.Igen emberek beleszerettem Justin Bieberbe.Abba a Justin Bieberbe aki lányok millió kedvence, abba a Justin Bieberbe aki bárkit megkaphat, és bármit tesz rajongói mindig mellete fognak álni.Annyira elgondolkodtam, hogy észre se vettem, hogy Justin már nem áll olyan közel hozzám.
-Megyek szerzek valami kaját.-motyogta és már elis tűnt.Bárcsak bele látnék a fejétbe.Mivel Jason épp az igazag álmát aludta én elkezdtem takarítani.Közbe bevillant az a bizonyos este...

*Vissza tekintés*

Épp nagy boldogan igyekeztem a barátomhoz.Aznap voltunk pont öt éve együtt.Ő volt a legelső barátom, pontosan neki adtam az egész életem.Gyors bejutottam a közös házunkba, és nagy boldogan indultam a barátom keresésére.A nappaliba semmi nem volt.Minden teljesen rendbe volt, a közös szobánkba se volt senki, a fürdőbe se már csak a konyha maradt.Magabiztos léptekkel indultam el a konyha felé.Amint a konyhába értem nem várt látvány fogadott.A kedves barátom a táncos társammal fetrenget az asztalon.Remélem nem kell részleteznem, hogy mit láttam.Gyors sarkon fordultam és elkezdtem futni.
-Kérlek Em várj.Cica beszéljük meg.Kérlek megtudom magyarázni.-hallotam meg Dave jól ismert rekedtes hangját.
-Dave erre nincs mentség.És többé ne cicázz, mert nem vagyok senki cicája főleg nem a tied.-az arcomról patakokba folytak a könnyek, amik csak úgy marták az arcom.A gyomrom teljes görcsbe volt, és reszkettem mint a nyárfa levél.Nem tudtam elhinni, hogy megcsalt.
-Kérlek Em, csak hadd magyarázzam meg.-Dave-et öt év alatt egyszer sem láttam sírni most mégis sírt.
-Csak hadj elmenni Dave.-nem bírtam a szemébe nézni.Egyszer utáltam és szerettem.Öt évet elfelejteni csak úgy nem lehet.
-Kérlek Em.Megtudom magyarázni.Kérlek.-Dave arcán a kétségbe esés tükröződött.
-Ne Dave ne mondj semmit.-fordultam meg, mert nem bírtam életem szerelmét sírni látni.
-Emily kérlek.Ne menj el.Jóvá teszem valahogy.-hangja el-el csuklott a mondat közben.
-Azzal teheted jóvá ha most hagysz elmenni, elfelejtesz, és soha többé nem keresel.-megfordultam oda léptem Davehez és egy lágy csókot leheletem a szájára.-Viszlát Dave.Sosem foglak elfelejteni.-lassan megfordultam és kisétáltam az ajtón és elindultam valami szórakozó hely felé.
Onnantól kezdve minden homályos.Az estéből is csak részletek rémlenek.
Majd az ahogy reggel Justin mellet találom magam...

*Vissza tekintés vége*

A falnak támaszkodtam és hagytam, hogy a könnyeim ellepjék az arcomat.Lassan a földre csúsztam és a padlón sírtam tovább.Életem legnagyobb baklövése lett életem legjobb döntése.