Sugar {Peterick/befejezett}

/17

Pete:

Egyre dühösebb lettem,leginkább magamra.

Hiszen akár megis akadályozhattam volna azt,hogy ez megtörtènjen.

Mèg mindog a melkhasán zokogtam aval a remènyemmel,hogy felèbred vagy valami ilyesmi.

-P... Pete?-
Nyöszörgi halkan,mintha ezek lennènek az utolsó szavai hozzám.

-Ki tette ezt veled?-
Mondom remegő hangon,bizonyára a sok sírástól.

-N..nem tu...tudom,csak a..anyit,hogy vala...valamivel le...leütöttek há...hhátulról.

-Ugye nem halsz meg?

-Ne butáskodj....pe..persze,hogy ne..nem. Ahoz...egy..ki..kicsivel több kell,de lá..látom,hogy te azèrt elèggè jól voltál ahoz,hogy...id..ide gye...gyere hozzám.-
Mosolyodik el lágyan.

-Sosem vagyok túl beteg vagy túl sèrült ahoz,hogy utánnad jöjjek,ha bajban vagy.

-Ez furcsa. Va...valaki azt küldte nekem üzenetben hogy meg..megsèrültèl ès,hogy itt vá..várnak en..engem a mentősök. Amikor idèrtem nem volt itt senki. Am..amikor indulni kèszültem akkor ütöttek le.

-Majd utánna járunk ennek,de addig is valahogy felsegítelek ès hazaviszlek,rendben?

-Rendben.

Nehezen de sikerül valahogy hazajutnunk.

Kèsz csoda,hogy ennyi szúrást túl tudott èlni szegènykèm.

Ha megtalállom a gyilkost,esküszöm,hogy puszta kèzzel fogom megölni a rohadèkot!....