Sugar {Peterick/befejezett}

/12

Patrick:

-Ki az a Melanie?-
Kèrdeztem rezzenèstelen arccal,közben èreztem,hogy a szememet homály lepi el bizonyára a rengeteg könny miatt.

Mit akarhat tőle ez a nő?

Csend volt.

Pete arcáról lefagyott a mosoly ès valami búskomorság lett urrá rajta.

-Ki az Melanie ?-
Kèrdeztem meg ismèt teljes nyugalommal.

Pár perc nèma ès kínos csend után vett egy nagy levegőt ès megszólalt:

-Melanie az èn....,hogy is mondjam.... Nèzd tudom,hogy nem vagy erre mèg felkèszülve,ugyhogy szerintem jobb ha...

-Csak mond el,nem fogsz megbántani.-
Mosolyodok el keserűen.

-Rendben van. Szóval Melanie az èn.....kurvám.-
Hajtotta le a fejèt.-Belèm szeretett ès nem tudja feldolgozni azt a tènyt,hogy nem kell nekem,csak...arra.
Egy idő után fenyegető üzeneteket küldött nekem,folyton hívogatott ès egyszer majdnem meg is ölt.

Pete:

Hiába erre is csak egy meglepett tekintet volt a reakciója.

Nem is hibáztatom,hiszen undorító amit tettem vele.

Bizonyára dühös lehetett rám,hogy nem mondtam el semmit sem erről a rendőrsègen.

-Mièrt nem mondtad ezt el előbb?-
Jött közelebb hozzám,hangja elkeseredett volt.

-Megzsarolt,hogy meg fog engem is ölni. Nem tehettem mást. Bocsáss meg nekem,kèrlek.

Nèztem mèlyen azokba a gyönyörű szemeibe. Makd újra folytattam.

-Bocsáss meg kèrlek.-
Fogtam kèt kezemben az arcát.-Mèg hányszor mondjam,hogy sajná...-
Finoman megcsókolt,közben szorosan húzva magához.

-Egyszer sem kell mondjad többè,hiszen fèlelemből tetted. Túlságosan is szeretlek ahoz,hogy haragudhassak rád.-
Ölel magához szorosan.-Nem tudsz mèg esetleg valamit,ami hasznunkra válna ez ügyben?

-Sajnos nem.-
Szomorodok el.

-Letartóztatom magasfokú bánatèrt. Jogában áll boldognak lenni.

Mire csak elmosolyodok. Jó,hogy itt van ő nekem.

-Olyan hülye vagy!-
Röhögöm ki.

Semmi ötletem sincs ahoz,hogy ezek után Melanie megfog-e találni,de amíg itt van mellettem ez a fontos valaki nincs okom a fèlelemre.

Ès remèlem nem is lesz a közel jövőben indokom a fèlelemre....

                        * * *

Patrick:

Ha nem a saját szememmel látnám,akkor el sem tudnám hinni,hogy ez törtènik velem.

Pete mellettem van,fejèt a vállamra támasztva alszik.

Annyira aranyosan festett.

Óvatosan adtam egy puszit az arcára,mire kippattantak a szemei az álomból.

-Mást nem kapok?-
Motyogja fáradt rekedtes hangon.

-Nem hagyom,hogy a kanapèn aludj el.

-Lusta vagyok felkellni.

-Azt látom.-
Majd halkan folytattam.-Nos ha ez esetben itt alszol,akkor lemaradsz valami elèggè èrdekesről.-
Kacsintottam ès kiviharzottam a nappaliból...

Egy kis trèfa sem árthat neki....