Liam Payne
- Ha nem mondanád, akkor el se hinném! - mondom vigyorogva leparkolva.
- Úgyis szereted, ha te vagy a főnök! Keress valakit, aki a te alárendelted lesz, Liam... És ha olyat ígérsz neki, amire képtelen nemet mondani meg van a játszótársad. - ördögien felnevet mire kiszállva a kocsiból megállok.
- Szerinted bevállna? - kérdezem, mire újabb nevetést hallok a vonal másik oldaláról.
- Csak ne szeress bele, Payno! - felnevet, majd kinyom. Fasz. Megfogva a táskám beindulok a házba. Mikor belépek teljes sötétség van, és mikor felkapcsolom a lámpát halk szuszogás tölti be a teret. Sóhajtva indulok a kanapé felé, de ott nem csak a lábaim vernek sátorfát, hanem a levegő is bennem rakad. Helyes. A srácot nézem, aki nem lehet több 20 - nál és olyan aranyos alszik, mint egy angyal. Hülyeségeket beszélek itt. De mégis kell nekem ez a srác. Leteszem a táskát és leguggolok mellé. Egy ideig csak nézem, majd ujjaimmal végig simítok arcán. Hallani akarom a hangját. Felkelve köhintek, de nem reagál, köhintek egy hangosabbat és a vállát is meglököm.
- Igen? - kinyitja szemeit, ami kéként izzik, majd rögtön felpattan. - Szép estét, gondolom a tulaj! - majd felém nyújtsa kezeit. - Louis Tomlinson! - tetszik. A hangja, a szeme, a neve, mindene... És még nem is láttam meztelenül. Végig nyalok az alsó ajkamon, majd kezet rázok vele.
- Örülök a találkozásnak, Louis! Liam Payne! - mondom vigyorogva. Megvagy!
YOU ARE READING
Just You & I
Fanfiction+18 Homoszexualitás "Miről is van szó? Rólam és rólad. Kettőnkről. Az első pillanattól kezdve vonzódunk egymáshoz, de mi képesek voltunk 3 évig szenvedni. Jegyezd meg soha többet nem engedem, hogy elszökj. Jöhet érted bárki, elszökhetsz, de többet...
