Double terror - jungkook ff-

1

Unottan pakolásztam a bolt polcaira az árut, amit fél órája hozott a szállító cég. Szombat révén, már óránként pillantottam a karórámra, hogy mikor telik már le a műszakom és takarodhatok el innen, hogy készülhessek az esti bulira.

Imádtam ezt a kis boltot. Szerettem itt dolgozni. Hwang néni régi ismerőse a nagymamámnak, így iskola mellett tudtam egy kis plusz zsebpénzt keresni magamnak. Félre értés ne essék a szüleim, megadtak nekem mindent, de úgy éreztem, hogy nem akarok mindenben rájuk támaszkodni. Szerettem bulikba járni a barátaimmal, szerettem sok pénzt elverni ruhákra, és könyvekre, és nem akartam, hogy ezt mind a szüleimnek kelljen előteremteni.

-Ezek a chipset finomak?- meg se kellett fordulnom, hogy megtudjam ki is áll mögöttem.

Ezer közül is megismertem a hangját.

Mosolyogva pillantottam át bal vállam felett.

-A te kemény edzéseid mellé nem ajánlom.-fordulok teljes testel felé.

Jeonkook, kisfiús mosollyal pillantott rám, miközben jobb vállával a mellette levő polcnak támaszkodott. Ma is tökéletesen festett, mint aki éppen egy címlapról lépett ki. A haja tökéletesen beállítva, egy fehér garbót viselt, fekete oversize nadrággal, és egy bakanccsal. Novemberhez közeledve már a szokásos fekete bőrkabátját is magára kapta, ami egészen júniusig le se robban róla. Ez az ő védjegye. Ő ettől Jeonkook.

-Milyen igazad van.-löki el magát a polctól, majd felém sétál, és kiveszi a karton dobozt a kezemből, amiből éppen pakoltam ki a chipseket.-Mindig figyelsz arra, hogy egészséges és fitt maradjak.

-Csak tudom, hogy hisztiznél, ha nem lennének meg a tökéletes izmaid.-forgatom meg a szemeim, majd hálásan pillantok rá, amiért tartja nekem a dobozt, és szépen elkezdtem belőle felpakolni a maradékot.

-Mikor végzel?

-5-kor.-pillantok rá.-Miért, jössz te is a buliba?

-Még nem tudom.-von vállat.-Ha szépen kéred elmegyek.

Nevetve pillantottam fel rá.

-Jeon Jeonkook, csak az én kérésemre vár?-vonom fel játékosan a szemöldökömet.

-Mint, mindig!-vigyorog le rám.-Ki tudna ellenálni Park Heerinek? -mér végig.

Jeon Jeonkook, már régóta az életem része. Mondanám, hogy a tanulmányaink miatt kereszteztük egymás útját, de az hatalmas kamu lenne. Ő jópár évvel idősebb volt tőlem, és egy szerencsés véletlennek köszönhetően találkoztam vele. Még taknyos gimis korszakom elején, amikor még csak azt se tudtam milyen egy igazi buli, kiszöktem a barátaimmal, és nem ismerve azt a kifejezést, hogy "mértékkel ivás" nagyon berúgtam. Egy random szórakozóhelyen történt az egész amikor is, próbáltam haza támolyogni onnan, de sajnos pár csávó betalált engem, mondván, hogy nem tudok a világomról se, majd ők segítenek nekem. Ebből az lett, hogy majdnem megerőszakoltak, amikor egyszer csak egy motor megállt mellettünk, az illető lepattant róla és szétverte mind a négy csávót.

Ez volt Jeonkook. Össze szedett a földről és hazavitt, engem. Miután kiimádkozta részeg valómból a címemet és a nevemet.

Hogy miért bíztam meg benne úgy, hogy ő is egy vadidegen volt? Hogy igazából ő is bárhova vihetett volna engem, mert annyit se tudtam kinyögni, hogy "szia"? Mai napig nem tudom rá a választ, de megbíztam benne.

Így kezdődött a mi történetünk. Azóta eltelt 4 év, én "felnőttem", éppen a végzős évemet töltöm, ő pedig töretlenül szinte már a mindennapjaim részévé vált.

Nem tagadom sose volt közömbös számomra, de ő ezt nem tudhatta. Idősebb volt tőlem és iszonyatosan jó pasi. A barátságunk alatt volt jópár futókalandja ahogy, nekem is voltak "kapcsolataim", bár sose fordult odáig a dolog, hogy le is feküdjek velük. Mindig úgy voltam vele, hogy csak a kislányos rajongásom az amit valamilyen szinten érdeklődik iránta, de amikor feljött bennem ez az érzés próbáltam elnyomni.

-Akkor szépen kérem.-pipiskedtem fel, és a kettő vállába kapaszkodtam. -Gyere el Jeonkook a buliba velem.-meresztettem kiskutya szemeket felé, mert tudtam, hogy ennek nem fog tudni ellen állni, és be is igazolódott a gyanúm. Nagyot nyelve pillantott rám, és éreztem ahogy, mélyebbet szippant a levegőből.

Nem válaszolt azonnal, csak a szemeim között cikáztak az övéi.

-Amit csak kérsz.-mosolyodik el.-Hétre megyek érted.-adta be a derekát.

-Jippiii.-ugrálok mint, egy kislány, majd ellépve tőle felkapom a következő dobozt, amiből ki kell pakolnom a maradék árut.-Így már jobban telik a munka.-vigyorgok rá majd szélsebesen folytattam a polc felöltését, ő pedig nevetve hagyott magamra.

________________________________

Izgatottan kentem fel a rúzst a számra, miközben folyamatosan mozogtam a zene ritmusára. A hangfalamból üvöltött Ariana Grande like i do című száma, amit imádtam. Amióta kijött rongyosra hallgatom.

A mai szettemet nem gondoltam nagyon túl, mégis meg voltam vele elégedve. Egy sötét bordó, testre simuló, térdig érő ruhát vettem fel, a hajamat pedig begöndörítettem, és leengedve hagytam. A rúzsból hasonló színt választottam, mint amilyen a ruhám is volt, és a szemsminkemet is füstösebbre csináltam.

-Mikor mész ki kicsim?- lépett be anya a szobámba.-Azta,mindenkit!-mér végig mosolyogva.-Csak nem Jeonkook is ott lesz?

-Anya!-temetem az arcomat a kezeimbe.-Ott lesz, de nem miatta öltöztem ki.

-Aham!-bólint egyet.-Elvigyelek?

-Nem kell, ő visz el.

-Vagy úgy!-bólint sejtelmesen.-Nekem egyben hozzon haza téged!

-Ne aggódj!-mosolygok rá.-Nem lesz semmi baj.

Ahogy , ezt kimondtam a telefonom meg is csippant, a komódomon így rá pillantottam.

Kook: Ne haragudj, de nem tudok menni. Kárpótollak ígérem.

-Oh a faszom!-ütök egyet a komód tetejére.

-Mi történt?-lép anya is mellém, majd megmutatom neki amit Jeonkook írt nekem.-Akkor ezek szerint, mégis én viszlek el.

-Ja, kurva jó.-morgok egyet, majd lezárva a telefonom fel is kapom a táskámat, és anya után indulok.

Köszi Kook ismét.