Nulla és végtelen |JiKook|

1 - Örökké ilyen

Ha a lábujjai le tudnának válni a testéről, most tíz végtaggal kevesebb lenne rajta.
Úgy szorul a lábán a zokni, hogy szinte hallani a textil recsegését. Nem tudja visszafogni magát. Egy rossz pillanat, és minden összeomlik körülötte. Ez egy dominó. Egyik a másik után, míg nem marad állva semmi.

— Hogy hozzam ezt rendbe? — a férfi gyűrött, megviselt arckifejezéssel néz Jiminre. — Ennyi volt?

Jimin elnyújtózik a székben, megtornáztatja az asztal takarása alatt a lábfejét, hogy megszabaduljon a feszítő görcstől. Nem szabad nevetnem, ez nem etikus — gondolja magában bujkáló mosollyal.

— Ez már inkább egy párterapeuta hatásköre.

— Azt hittem, maga tud segíteni! — csattan fel. — Azt mondta, mindenben számíthatok magára.

Kész bármit, bármikor megtenni a betegeiért. De Heasung problémája géllert egy fában. A szexfüggősége miatt fordult hozzá, de idővel elvárta, hogy a magánéleti problémáit is ő oldja meg. Különösen a múlt estéjét.

— Meg akartam csalni a feleségemet... — a mellkasára fekteti a tenyerét. — Úgyhogy azt tettem, amit javasolt: elmentem kitisztítani a fejemet. Ez az egész a maga hibája!

Jimin feltűnésmentesen a tollába harap, amivel eddig az ajka körül körözött. Határozottan nem érzi hibásnak magát a történtek miatt.

— Heasung — kezdi Jimin. — Mondja el még egyszer, mi történt. De ezúttal részletesen, különben nem segíthetek.

A gyomra megfeszül, a nevetés újra kiteljesedik a mellkasában — amiért szégyelli is magát —, de ő is ember, akárcsak az előtte ülő férfi.

— Elmentem sétálni, amikor rám jött ez az érzés, hogy meg kell tennem. Útközben ittam egy-két sört. Aztán összefutottam a feleségem barátnőjével. Nagyon csinos és jól karban van tartva. Felhívott magához, mondta, hogy igyak egyet a férjével is — mélyen felsóhajt, mielőtt folytatja — Folytattuk tovább az ivást, majd amikor Il-Ho elment lefeküdni, Kyung pedig átöltözni, utána akartam menni. De rossz szobába mentem be. Attól még megtörtént, aminek meg kellett, csak...

Csong, az asszisztense összepréselt ajkakkal jegyzetel, nem néz fel a gépből.

— Hogy mondjam el a feleségemnek? "Ne haragudj, szívem, megint félreléptem. A barátnőddel akartam, de végül a férjét kaptam meg."

Jimin jegyzete halk puffanással landol az asztalon. Néma marad egészen addig, míg az óra mutatója lassan, nagyon lassan tizenkét órát nem üt. Haesung csendes beletörődéssel áll fel a székből. Tudja, hogy ezt csak magának köszönheti, és nem a szexuálterapeutára tartozik — még ha okolni is szeretné érte.
Miután Haesung bezárja maga mögött az ajtót, Jimin hangtalan nevetésben tör ki. Az asszisztense Csong megdermedve takarja a száját a kezével, a számítógépe mögött.
Sok mindent hallottak. Sok mindennel találkoztak. De ez volt az első olyan eset, ami elfeledtette velük az ebédidővel járó  farkaséhséget.

~

Csong petyhüdten fürkészi a tteokbokkit. Egy szót sem kell szólnia, Jimin tudja, mi jár a fejében. Legalábbis azt biztosan, hogy mi nem. Míg kollégája óvatosan közelíti meg az ebédjét, Jimin jóízűen eszi a salátáját. Cukormentes fekete teával öblíti le, aminek sosem fogja megszokni a fanyar ízét, ám még mindig jobban szereti, mint az egészségtelen italokat, amiket a fiatalok isznak. Próbál vigyázni az alakjára. Nem hiúság miatt, hanem a férfiasságának megőrzése okán. Az vagy, amit megeszel. Víz, tea, zöldség. Nem csak a testnek tesz jót, de a mentális egészségnek is.
Mégis, egy ilyen történet után fáradtnak érzi magát. Bele sem mer gondolni, miközben az utolsó korty teát issza, hogy ki lesz a következő betege. Talán The-jun. A korosodó, szagos férfi, aki betegesen vonzódik a női ruhákhoz. Képtelen lenne végighallgatni, hány hölgyet fotózott le az utcán, hogy aztán a négy fal között örömét lelje bennük. The-jun nem szégyelli a betegségét. Sőt. Büszke rá. Hajlandó fizetni azért, hogy meghallgassák, és eldicsekedhessen.
Felállnak az apró pihék a tarkóján a gondolattól. Jimin kedveli a legtöbb betegét, együtt érez velük, azonban ki nem állhatja a perverz, mocskos embereket.