Amikor a temetőbe érek meg csap az az ismerős alvad vér és égett hulla szag. Az agyamat egyből el önti a félelem. Próbálom az álmaim okozta rettegést és a káoszt a fejembe félre seperni. Az édesapámnak ez egy fontos nap, ma lettek volna 28 éve házasok az anyámnak nem nevezhető genetikai hulladékkal. Nem akarom hogy még ilyenkor is az én problémámmal foglalkozzon.
Minél közelebb érünk a sírhoz annál jobban körül vesz az a bizonyos rossz érzés. Ismétlődő filmként játszódik le a fejembe ugyan az az álom ami évek óta kínoz. Inkább el nyomom magam az érzést ami miatt gombóc alakult a torkomba, és le teszek egy égő mécsest annak a nőnek a sírjára amelyik apám vezeték nevét viseli. NAOMI WAGNER. A hideg is ki ráz már a nevétől is. Ilyenkor áldom az eget hogy Isten apám genetikájával áldott meg mert gyűlölném magam ha erre a sátánra kellene hasonlítsak. Nem tudok és nem is akarok arra a nőre úgy tekinteni hogy valaha is az anyám volt.
Annyira el merülök a saját gondolataimban hogy eleinte észre se veszem hogy az apám szó szerint zokog. Lassan oda sétálok hozzá és át ölelem.
— Hey apa semmi baj nincs — Próbálom a karjaim között bömbölő férfit megnyugtatni. Sose láttam még a 13 év alatt ennyire összetörni mint most. Joseph Wagner senki miatt nem sír. De most mégis.. és nem akárhogy. A saját lánya ölén zuhan össze.
— Tara annyira sajnálom..
Nem tudom mit reagáljak erre ezért csak szorosabban ölelem magamhoz. A férfi akire mai napig felnézek most engedi ki az összes bánatát ami 13 év alatt fel gyülemlett benne. Amióta az eszemet tudom a haja mindig hosszabbra volt hagyva ami most a vállamra omlik.
————————————————————————————
Amikor épp legjobban unom a latin professzor magyarázást észre veszem hogy a telefonom fénye fel villan. Egyből a készülékem után nyúlok. Ahogy el olvastam az üzenetet ki is rohantam a teremből, le szarva a következményeket és az utánam kiabáló hangokat. Az udvarra érve körül nézek hogy nincs e senki körülöttem, és amint biztonságban érzem magam fel hívom Matthew-et hogy avasson be a részletekbe.
A kocsimhoz érve hallok a vonal másik oldalán egy Matthew-nál mélyebb hangot is
— Tara jobb ha sietsz mert egyedül lövöm fejbe ezt a faszfejet — Mondja elég idegesen Ezra ami tőle nem meglepő. Ő szervezi a találkozókat és ő is beszél az illetőkel.
— Na nem, meg ígérted hogy ez most az enyém lesz — Mondom ezt ugy hogy közbe sietek az át öltözéssel. — Amúgy is Penelope és Milo hol vannak? — Kérdezem ezt amint fel bőg az autó motorja.
— Már a helyszínen vannak kedves — Mondja ezt Matthew azon a megstokott nyálas aranyos hangján.
Amint odaérek egyből meg öleljük egymást Penelope-val. Valakinek mellettünk ez nem tetszik és mély morgós köszörülés hagyja el a torkát.
— Zavarunk? — Kérdezi ezt Ezra elég türelmetlenül
— Hát mondjuk te egy kicsit igen — Válaszolja ezt Penelope amin csak jót kuncogok
Mindketten egy fekete egybe bőr ruhát vettünk fel és egy magas szárú csizmát amibe a késeinket rejtettük el. Fel sétálunk egy hatalmas ház teraszára ahol már vár minket egy ősz hajú és elég dús ügyszintősz szakállú öregember aki be tessékel minket. Mi szó nélkül mosolyogva be sétálunk.
— Nem is mondtad hogy hozod a barátnőd — mondj ezt mély karcos hangon a faszi. Érzem hogy az én hátamba égett lyukat a szemével ezért megfordulok hogy szembe legyek vele. Ilyenkor kedvem támad kibelezni Ezra-t hogy nem avat be a részletekbe.
— Úgy gondoltam hárman nagyobb lesz a buli — Amint ki mondtam meg is bántam mert egy önelégült perverz vigyor terült szét az arcán. El kap az undor de probálom nem mutatni. Be lépünk a nappaliba ahol én és az úriember helyet foglalunk míg Penelope elhelyezkedik a vénember mögött. Amint megérzem a mocskos mancsait a combomon Penelope a kését a nyakához tartja.
— Kezdődik a buli. — Vigyorodom el. A barátnőm olyan szorosan tartja a kést a férfi nyakához hogy látok le gördülni egy csepp vért a torkán keresztül egészen a fehér ingéig ami aztán be szívja azt.
— Áruld el nekünk a neved kedves. — Mondom ezt miközben fel állok.
— Paul... — Nyögi ki reszketve amitől nevethetnékem támad.
— Kíváncsi vagyok hány lányt erőszakoltál már meg mesélsz nekem? — Kérdezi ezt Penelope akin látszik hogy nem épp a legnyugodtabb állapotában van.
— Könyörgöm nem én voltam.. — Látom hogy egy két könnycsepp is el hagyja a hazug szemét.
— Ooo tényleg? Így már más a helyzet— Intek a barátnőmnek hogy tegye le a kést
—Kö..— be se tudta fejezni a mondatát mikor bele állítottam az én késem a combjába. A fájdalommal teli visítása zene a füleimnek. Úgy nyuszit mint egy lőtt kutya.
