Darkest Desire +18

Tizenegyedik fejezet

 A szoptatás előnyei című dokumentum

2020.09.25. 22:40

...

Új címet kellene adnom ennek a szarnak, nem igaz?

Megígértem önmagamnak, hogy soha többé nem írok ide.

Több mint egy hete kísért az a bizonyos utolsó sor, amit sosem fejeztem be, és úgy végződik: ...ehhez képest Cal...

Pár szó döntötte romba az életem, és indított drámai lavinát körülöttem, és ha nem élem át, nem hiszem el. Írhatnék belőle szerelmes regényt. Na, de egyelőre vissza...

Mindegy, ne tökölj, Bex! Az új cím hivatalosan is: Hogyan döntsük romba az életünk című dokumentum

Tegyük hivatalossá, ha már így alakult. És valóban így alakult, hiszen éppen ide gépelek. Nevetséges vagy, Bexley! Mármint én vagyok nevetséges, befejezhetném, hogy egyes szám második személyben dumálok magamnak. Nem túl előnyös.

2020.09.25. 22:42

Hogyan döntsük romba az életünk című dokumentum

Nos, faszán átneveztem, úgyhogy jöhet a recept: álmodozzunk az exünkről, keverjük bele a családi balhénkba, sírjunk előtte, csókoljuk meg a férjünk előtt, aztán omoljunk bele a karjába, és hagyjuk dugásig fajulni a helyzetet.

Bárki találja ezt meg legközelebb, ne kövesse el az én hibáim! Hallod te valaki?!?!? Ne feküdj össze az exeddel, valaki! A bűntudat szar, valaki! Én mondom, így van! Hidd el nekem, megkíméled magad pár álmatlan éjszakától! Értetted, valaki? Remélem, világos voltam. Azt is remélem, nem a gyerekem vagy, aki már elmúlt tizennyolc éves, és a régi gépemen kutakodik. Az kínos lenne, úgyhogy húzz innen, Dusty! Mondjuk, ha idáig elolvastad, már nem vagy itt.

Mondhatni megbolondultam. Talán azért írok ide beszédet a hatéves fiamnak, aki éppen az ágyában alszik. Igazából nem ezért kezdtem gépelni, mire Dusty betölti a tizennyolcat, ez a dokumentum már nem lesz meg. Úgyhogy ideje visszaterelni a gondolataim az eredeti medrükbe.

Megígértem magamnak – ismétlem –, hogy nem írok ide többet, most mégis kénytelen vagyok kiadni magamból azt, ami azóta a bizonyos nap óta zajlik bennem. Szégyen és bűntudat keveréke vív háborút a lelkemben, hiába telt el egy hét, mióta összefeküdtem Masonnel.

Aznap kétszer voltunk együtt. Egyszer az ágyában, egyszer pedig a rohadt fürdőszobájában. Igen, tudom! Visszataszító házasságtörő vagyok, egy utolsó kurva, aki képtelen parancsolni a vágyainak. Igazi szégyenfolt, de már nem tudom megváltoztatni.

Azzal etettem magam, hogy Masonnek nem lehet ellenállni. Bebeszéltem, szóval akkor elhittem, legalábbis kemény három órára, amíg ki nem tisztult a fejem a zuhanytól.

A valóság letaglózott. Meg sem vártam, hogy megérkezzen az étel, amit a pasas rendelt, menekülőre fogtam, miután közöltem vele, ne keressen többet. Az az igazság, hogy beijedtem. Egyszer már összetörte a szívem, másodjára pedig nem akartam esélyt adni ennek, így betudtam egy kalandnak.

Mason persze nem értette, mi ütött belém. Még megkérdezte:

– Miért nem nyugszol bele, hogy minket egymásnak szánt a sors? – Az! Na persze!!!

– Ez egy baromság! – Rákiabáltam, mert abszolút nem éreztem szükségesnek a nyálas dumáját. Ekkor persze rádöbbentem, kölcsönösen használtuk ki egymást. Ő elkapott egy gyenge pillanatomban, szép szavakkal illetett, elhitette, hogy mellettem van, míg én dühből, dacból beengedtem a farkát magamba. Nem mintha rossz élmény lett volna, azonban ezt igyekeztem kizárni.