Tales from the other side - Túlvilági történetek

Goodbye - Viszlát

Meredten bámulta a látszólag elhagyott házat egy fa tetejéről. Kicsi kémei teljes némaságban néztek befelé az ablakokon. Mindent látott, amit ők láttak. Tudta, hogy hamarosan eljön az ideje, hogy mindent jóvá tegyen.

-A Lelkek Kútját? Dehát az lehetetlen! Mégis mire alapozod ezt? -mondta Kregon.

- A lélekfalóknak a kút olyan lehet, mint egy tolvajnak a városi bank széfje! Az emlékben láttam, hogy Kornalis hogyan nézte a lelkek folyamát. Már máskor is feltűnt, amikor útjukra engedtük a begyűjtött szellemeket, hogy nehezen veszi el róla a tekintetét! Miért volna lehetetlen? Némelyik lélekfaló már nagyon régóta nyeli el a lelkeket. Hiába őrizzük a kutat, ők sokkal erősebbek! -néztem a Főtanácsosra.

-Uram! Van esetleg más védelme is a kútnak az őrségen kívül? -kérdezte Mole.

-Kornalis mészárlása után mágiával is biztosítottuk a szent helyet. Még az őrangyalok segítettek benne! A lényege abban rejlik, hogy a túlságosan nagy erővel rendelkező kaszások erejét visszafogja.

-Khmm... A lélekfalók megzabálták az őrangyalokat. Biztos, hogy így is hatásos ellenük az a mágia?

-A manóba... ez a varázslat még a végén számunkra lesz kellemetlen! -kezdte a halántékát masszírozni Mole, miközben egy szivart vett elő másik kezével kabátjának zsebéből.

-Hogyan? Úgy véled, hogy a lélekfalók rendelkeznek az elnyelt őrangyalok mágiájával is? -húzta össze a szemöldökét Kregon.

-Amikor az a polgárháború volt az emberek világában, láttam egy fekete rózsát! -kezdtem.

-Mély nyomot hagyott benned az a növény! -vágott közbe Mole.

-Nem érted! Szerintem Kornalis csinálta! Az emlékben amit láttam, ugyanolyan fekete rózsát adott Nilkének! Tudtommal a kaszások nem tudnak virágokat növeszteni! Az őrangyalok viszont az élethez tartoztak. Ebből kifolyólag arra tippelek, hogy igen, valamilyen mértékben tudják használni az őrangyalok mágiáját! -fejeztem be.

-O-ó! -mondta a főtanácsos. Meglepett, hogy erről ezek szerint ő sem tudott.

-Ez nem o-ó, hanem egy hatalmas probléma, ha igaz! -gyújtott rá Mole a cseresznyés szivarra. Úgy tűnt, hogy nem érdekli, hogy hol van. Nyugodtnak tűnt, de megérzésem szerint ez már az esélytelenek nyugalma volt.

-Meg kell törnünk a varázslatot! Erre azonban csak te és Kornalis lehettek képesek a mi oldalunkról!

-Nagyszerű kilátások... főleg, hogy azt a madaras bolondot azt sem tudjuk, hogy merre van! A lélekfalóknak eszük ágában sem lenne megtörni, ha csak a kaszásokat gyengíti le az erőtér.

-Így van, viszont, meg tudjuk találni Kornalist! -mondta a főtanácsos.

-Végre egy jó hír! -fújta ki a füstöt Mole.

-Akkor mire várunk? -fakadtam ki. Hiába voltam valaha őrangyal, gőzöm sem volt, hogy hogyan kellene megtörnöm egy varázslatot.

-Gyertek utánam! -a könyv eltűnt Kregon kezéből és elindult. Intett egyet, mire megjelent egy újabb csigalépcső a terem sarkában. Ez nem kőből volt, hanem fából. Megráztam a fejemet és elindultunk utána Mole-al.

Ahová az öreg vezetett minket, egy padlás helyiség volt, tele mindenféle kacattal. Takarítót biztosan régóta nem látott, hiszen olyan fekete pókhálók lógtak mindenhonnan, mintha felaggatott anyag zsebkendők lettek volna.

-Vigyázzatok! Ne nyúljatok semmihez! -figyelmeztetett Kregon.

-Mi ez, a 13-as raktár? -fintorodtam el.