nem mondhatom el senkinek,
elmondom hát Kincsemnek!
kés mit múltam belém vájt még a szívemben,
de már nem ugyanaz a vér folyik az ereimben.
boldog az élet, ha az ember tudatlan,
bús volt nekem az egész, de "mulathattam"
miféle önbecsület hiánya és tiszteletlenség volt,
hogy ily kín (mivel hagytam) magába szívott.
holott volt nekem mindenem! volt támogatásom,
volt ember, ki megbecsül, volt otthonom.
volt ártatlanságom és volt megmentőm,
mennyi dolog! de mégsem volt erőm.
és szidok itt mindenféle népet!
szidom folyton az emberiséget.
de belátom: én is befolyásolható vagyok,
többet igy nem hibázhatok.
nem mondhatom el senkinek,
elmondom hát Kincsemnek!
gyógyítsd be sebeim és nyisd meg falaim,
hadd haljanak el bennem lévő negatív hangjaim.
Tatabánya, 2024. április 14.
ESTÁS LEYENDO
néhány versem (azt hiszem, van valami a radiátorban)
Poesíasziasztok! igazából nincs életem és azon gondolkodtam, hogy mi lenne ha néhány versemet ide én itt így most felpattintanám. aki ezt megtalálta és esetleg tetszik neki, olvasgassa nyugodt szívvel!<3 puszi, panka
