Ha az éj leszáll

7

Kaname

Hosszúra nyúlt a háború a vèrfarkasok és a vámpírok között. Évezredeken át tartó vèrrontások, szenvedés és meg annyi áldozat. Mindez a hatalomért. A vér ereje , a tiszta vérűnk ereje mindig is előnyt biztosított számunkra, de mára az uralkodó családjaink a tisztavèrű vámpírok lassacskán megfogyatkoztak. Csupán hét család van már akik igyekeznek kordában tartani megszaporodott ,hatalom èhes nemeseinket több kevesebb sikerrel. Most azonban fényt vèlek látni az alagút vègèn. Ugyan is nem csak a kevés tisztavèrű a legnagyobb baj. A vèr nemesítése során ugyan is nem számoltunk egy igen komoly következménnyel. Ahogy tisztul a vèr úgy lesz egyre instabilabb is. A családon belüli házasságok pedig utat nyitottak saját pusztulásunk legnagyobb okozója előtt. A téboly az mely el hozta a keserves kárhozatot sok tisztavèrű család sorsára és zárta rövidre èvezredes vèrvonalukat. Azonban ki hitte volna hogy minden problémánkra ellensègeink lesznek a válasz. Egy leány gyermek. Törèkeny, apró de hatalmas lehetőség rejlik az ereiben csordogáló bíbor vörös èletnedvben.

Ahogy távolodtam a kulcsra zárt ajtótól a fákjákkal kivilágitott folyosón gondolataimbol egy ismerős alak megjelenèse zökkentett ki.

Alacsony termetèt keretező hosszú sötét haját, bársonyos fehér bőrèt bárhol fel ismerem. Földig érő krèmszín selyem szoknyája kiemelte karcsú alakját mely még feltűnőbb állapotossága okán.

- Yuki kedvesem- köszöntöm meleg hangon bár szavaim nem tükrözik èrzelmeilet. Többek között miatta is teszem amit teszek. Elmèlye ugyan is az anyánk álta anno okozott emlèk elzárás miatt meghasadt és némely tette meg kèrdőlyelezhető. Ezért is igènyel állandó felügyeletet amit most hiányolok mellőle.
A nap minden órájában mellette kellene lennie egy testőrnek és egy társalkodonak de most. Most egyedül rójja közös kúrián kihalt folyosóit.

-Kaname kedves uram. Oly régen el mentél ezért éled siettem. Borzasztóan hiányoztál.- mosolygott azonban a szemèben csak fájdalmat láttam. Nem volt ő sem igazán őszinte. Tudtam, hogy titkol valamit de várnom kellett még az igazságra.

Kinyitottam felé jobbomat ,hogy belém karolhasson, így kísértem vissza felé külön hálótermèbe melyet állapotára való tekintettel rendeztettem be neki.

- Ne haragudj rám kérlek. Muszáj voltam ki lovagolni. Különleges vendéget hoztam haza. Egy igazi virágszál. Szerintem kedvedre való lesz vele majd a társalgás.

Komótosan lèpkedtünk a hatalmas ablakok alatt melyeken keresztül csak a hold fénye világított be. A márványpadlón hangosan kopogott kemény bakkancsom talpa míg a feleségem topankája alig hallhatóan súrolta csak a padlót.

Percekig csönd telepedett ránk. Se ő nem szólt sem én. Meg szoktam már a szótlanság fátylát mely időről időre fölènk telepedett. Azonban az utolsó kanyar előtt amely a szobályába vezetett megtorpant .

- Kaname. Mond csak....

Habozott feltenni a kèrdèsèt de csöndben vártam, türelmesen. Bár tudtam mire akar kilyukadni.

- Mond csak ugye hamarosan láthatom, ugye? Tudom -tudom , hogy nem szabadna de látni szeretnèm Zerot. Tudom ,hogy csak egy E szintű de...- itt habozott . Tudta mit kèr és azt is hogy nem lenne szabad .- Csak egy órát kérek.

Nem válaszoltam. Kinyitottam előtte a vaskos tömör faajtot és betámogattam rajta egészen az ágyig.

- Pihenj kedvesem, holnap megbeszèljük de ma gondolj a gyermekünkre.

Nem mondtam mást . Sietős léptekkel távoztam a lakosztályábol és mire becsuktam az ajtót meg jelentek a rèműlt testőrei .Szemükben a kètségbeesès Csillogott tudták mekkorát vètettek mikor magára hagyták Yukit.Volt is mitől fèlniük mert mindegyik el vesztette a felyèt mire el kezdhették volna a magyarázkodni. Vannak hibák melyeket nem lehet meg bocsátani.

Már pedig veszélynek kitenni az uralkodó felesègèt és annak gyerekèt, olyan hiba ami hálát èrdemel.

Yuki remélem hamarosan vissza kaphatlak teljes valóban. És ha ehhez az kell hogy egy ártatlan leány vèrèt vegyem ès áldozzam fel oltárodon ám legyen. Érted szerelmem mindent meg teszek.