Wishes and Poems

Magyányban

Egyedül vagyok, mint a hold a sötét éjszakában,
Csillagok társaságától elhagyva, némán.
A csend ölel körül, mint puha takaró,
Szívem mélyén a magány szomorú dallamot zokog.

A fák susognak, a szél halkan mesél,
Az éj sötétjében a magányomra figyel.
De talán a csendben rejtőzik valami szép,
Egy titkos remény, ami mégis megérint.

Egyedül vagyok, de talán nem örökké,
Mert a csillagok is társra várnak a végtelen égbe.
A magányban talán megtalálom a választ,
Hogy miért vagyok itt, és miért vagyok egyedül ebben a gonosz világban.